Monthly Archives: 2013 január

Nigel Cole olyan üdítő, pozitív üzenetet hordozó “drámai vígjátékokkal” okozott eddig örömet a nézőknek, mint az elszegényedését marihuánakertészkedéssel megakadályozó, tisztes háziasszony története, vagy amelyikben szintén köztiszteletben álló angol háziasszonyok állnak össze egy meztelen naptárfotózásra, hogy a bevételből az egyik barátnőjük … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, végképp felnőttek Steven Spielberg gyermekei, és az unokákat (ha vannak) elzárva tartják a papától – így annak nincs kinek mesélnie. Spielberg mostanában magának mesél, motyog, és szemlátomást saját magát is untatja. Nem tudom mással magyarázni, hogy miért bonyolódik … → olvasásának folytatása

Az a helyzet, hogy a legtöbb néző számára ez a film elsősorban az idén 76 (!) éves Dustin Hoffman első rendezését fogja jelenteni, és sokan azon fognak filózni, hogy jó ez? Vagy tán nem is kellett volna ezt erőltetnie? Holott … → olvasásának folytatása

Gyakorlatilag egy teljes tinédzserkort el lehet már tölteni az olyan “kamaszkorom legszebb nyara”, “szerelem a nyári szünetben”, “hogyan vesszem el a szüzességem”, illetve “jaj. de egyedül vagyok, engem miért nem szeret senki” típusú coming-of-age filmek nézésével, mint amilyen ez a … → olvasásának folytatása

Először is, a Kényszerleszállás nem thriller. Az első, majdnem takkra 20 percre esetleg rá lehetne fogni, de az is inkább katasztrófafilm. Igen jó katasztrófafilm, ráadásul. Én amúgy az efféle repülőgép-katasztrófás történeteket azon kevés számú filmek közé szoktam sorolni, amiket SOHA … → olvasásának folytatása

Az biztos, hogy Joe Wright nagyon kitalálta, hogy mit akar csinálni 2012-ben, (Miklós Tibor és Kocsák Attila rockoperáját is beleszámolva) minimum tizenkettedjére Anna Karenina történetéből; az viszont egy másik kérdés, hogy volt-e valami értelme ennek a kísérletnek… De mielőtt erre … → olvasásának folytatása

A ma emberének e címet olvasván nyilván Harry Potter ugrik be, illetve annak írónője, aki bár nem a Potter nevet viseli, de akár viselhetné is… Az érdekes az, hogy annyira nem is járunk messze az igazságtól, amikor a Miss Potter … → olvasásának folytatása

Számomra most már a napnál is világosabb, és az 1×1=1-nél is egyértelműbb, hogy Kathryn Bigelow jobb rendező, mint hajdani férjeura, James “Megalogiga” Cameron. Még akkor is, ha legújabb filmjét is értetlenség, utálkozás, irigység vagy éppen demagógiát kiáltó okoskodás övezi. Nem … → olvasásának folytatása

Francis “Francie” Brady akár valóságos személy is lehetne, mivel Patrick McCabe igen alaposan, részletesen megrajzolt, hiteles környezetet teremtett köréje, annyira átélhetőek és érthetőek későbbi szörnyű tettének motivációi. Nem véletlen, hogy mind a regényben, mind a Neil Jordan által rendezett filmváltozatban … → olvasásának folytatása

Szóval, máma már nem hasad tovább… Hull a ménkű az égből, emberek egymáson taposva menekülnek sikoltozva, lefelé a szűkös lépcsőházban. New York is under attack. Azok a burnuszos kurafik (egy félmondat szól róluk a filmben, hogy megtanulták használni a cuccost… … → olvasásának folytatása