Három (Tri, 1965)

Aleksandar Petrović Három című alkotása tulajdonképpen szkeccsfilm, ugyanis több, cselekményében élesen eltérő, ám mégis egyetlen gondolati vezérfonálra felfüggesztett jelenetből áll. A mű a háború elkerülhetetlen velejáróját, a halált járja három 1körül három tételben, melyeket a főszereplő személye köti össze. Miloš (Bata Živojinović) egy egyetemista az első tételben, egy ember abból a tömegből, aki egy vasútállomáson várakozik, hogy jöjjön egyáltalán egy vonat, szinte mindegy honnan és mindegy, hogy hová – csak el onnan. A tömeg elégedetlen az állapotokkal, s amikor egy áthaladó katonai szerelvényre nem szállhat fel, fosztogatni kezd, amit egy járőr-osztag szakít félbe. A tömeg dühe ekkor egy ismeretlen férfi felé irányul, s Miloš hiába próbálja megvédeni, a tömeg a járőrök segítségével kivégzi. Nemsokára azonban kiderül, hogy ártatlanul… A második jelenetben őt üldözik a németek, árkon, bokron, hegyeken és völgyeken, valamint egy végtelen lápon keresztül. Közben csatlakozik hozzá egy másik bujkáló partizán is, aki viszont önfeláldozásával őt menti meg a biztos haláltól. A harmadik tétehárom 3lben Miloš már egy győztes partizáncsapat parancsnoka, aki jelentésírás közepette azon morfondírozik, hogy ki érdemel halált a bűnösök közül: csak az effektíve gyilkosok, vagy azok is, akik valamilyen módon kiszolgálták a gyilkosokat?

Petrović fontos figurája volt a jugoszláv filmnek és a hatvanas évek európai filmjének egyaránt, sok filmjét jelölték Arany Pálmára Cannesban, e filmjét pedig Oscarra is érdemesnek tartották. Végül nem nyerte egyik díjat se, de hát a jelölés a lényeg, mint azt tudjuk jól. Ez a film is igazi, veretes művészfilm, mély, alaposan kidolgozott szimbólumrendszerrel, valahol Jancsó világának közvetlen közeléből. Az első tétel tulajdonképpen enciklopédikus gyűjteménye az alapvető emberi reakcióknak, melyek a háború sújtotta hátországban napvilágra kerül, a rettegés szította gyűlöletnek, a paranoiának és a szorult helyzetben túltengő életösztön által kiváltott, szinte vadállati kegyetlenségnek. A második tétel maga a háború, a szüntelen halálfélelemben való menekülés a gyilkos golyó elől. Amikor a dalnokok által megénekelt hősiesség csak a legvégső pillanatban jelenik meg, de akkor is minek, minden hős szánalhárom 2mas halált hal a végén, a gyáva esetleg túlélheti… A harmadik tétel pedig a győző igazságszolgáltatását példázza, az a bűnös, aki a győző szerint bűnös, igazságnak itt helye nincs. Pontosabban, az igazság is a győző oldalán van. Mérlegelni lehet, de a győző igazságszolgáltatása gyorsabb a logikánál és az emberi érzéseknél.

Durva, nyers képi világú, zaklatott filmdráma ez, szinte monolitikus, szoborszerű szereplőkkel és igen expresszív hatású képi kompozíciókkal. Minden benne van, amit a háborúról tudni kell, a nyelve azonban nem mondható közérthetőnek, így azt itt sem az fogja, akinek leginkább kellene (lásd pl. a húsz évvel későbbi délszláv háborút…). Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.