Megmondom őszintén, sokáig azt hittem, hogy ez a sorozat is amolyan tündéres-vámpíros misztikus izé (banshee), ami viszont engem igen hidegen hagy, s mivel HBO-ra sem futja, ezért belenézni sem tudtam. A sorozatos kollégákról pedig már régen leszoktam, mert állandóan szétspoilereznek mindent – úgyhogy, majdnem kimaradt az életemből Banshee. Kár lett volna…

Már a második évad is lement e kisvárosi krimi-thrillerből, én most végeztem be az elsőt. Alapvetően arról van szó, hogy van egy csávó, aki éppen szabadul tizenöt éves börtönbüntetéséből, amelyet rablásért kapott. Ahogy próbálja felvenni a szabad élet fonalát, egy szerencsés/szerencsétlen véletlennek és az abból fakadó hirtelen elhatározásnak köszönhetően, felveszi a kitalált pennsylvaniai városka éppen szolgálatba álló, ám tragikus hirtelenséggel elhalálozott seriffjének identitását, ettől kezdve ő Lucas Hood (Anthony Starr), Banshee város újdonsült seriffje. Hood seriffet, miközben belecsöppen a kisváros hatalmi játszmáinak kellős közepébe, megelőző életének hozadékai is kísértik, régi szerelmek, ellenségek és tettestársak személyében.

Hogy azért ne essünk túlzottan hanyatt, azért elég gyorsan szembetűnik, hogy egy Justified-stílusú, kemény tökű krimivel lesz dolgunk a továbbiakban, sajnos azonban Elmore Leonard írói zsenijének hiányában. Hood seriff (az itteni Raylan Givens) egy jóképűnek mondott, sármos fiatalember, akin nem látszik a 15 év sitt. Profi ketrecharcos, ami nem zavarja abban, hogy gyakran őt is elkalapálják, mint a répát, hatlövetű lepedőakrobata, olykor egyszerre három nővel is kefél szimultán, de alapvetően jó ember. Egy szenvedélye van – a whisky mellett, ami sosem árt meg neki – hogy súlyos adrenalinfüggő és képtelen feladni korábbi foglalkozását, a tolvajkodást. Hivatalos munkájában hol segíti, hol pedig akadályozzák nem túl nagy képességű, de igyekvő helyettesei. Az első évad fő konfliktusa régi életével való szembesülés, illetve leszámolás, melyek azért elég durván jönnek vele szembe, másrészt pedig a mostani élete sem éppen mondható eseménytelennek – helyi kiskirály, helyi suttyók, akik menőnek képzelik magukat, zűrös magánélet, stb. Rendkívül véres és erőszakos akciójelenetek, merész szex és igen izgalmas cselekmény jellemzi az első évadot, azonban

vannak ám hiányosságok, sutaságok is szép számmal. helyenként például olyan szinten megy le a dialógus kutyába, hogy a fal adja a másikat. A karakterek cizellálása is elég durván faragott, mondhatni, legtöbbjük megmarad az egyszerű kétdimenzióban – ezen legtöbbször az igen közepes képességű színészek sem tudnak sokat dobni. Amellett, hogy igen üde jelenség Hoon Lee homofób-bosszantó, ám mégis igen tökös mellékfigurája, valamint Ulrich Thomsen sem tud rossz lenni az egyik fő negatív karakterben, Ben Cross a másikban például kifejezetten nevetséges. Rajtuk kívül egy csomó, igen sablonos ukrán maffiózó, egy töketlen polgármester, egy kivénhedt bokszolóból lett öreghaver csapos, titokban szerelmes rendőrlány, féltékeny régi zsaru, jónéhány jóseggű csaj, vidéki tahók és effélék színesítik az amúgy jól ismert társadalmi palettát, melyet viszont olyan, többé-kevésbé rendhagyó pamacsok maszatolnak össze, mint a cselekményben igen fontos szerepet játszó, helyi amishok gyülekezete, vagy a ma már főleg kaszinók üzemeltetéséből élő kinaho (?) indiánok.

Érdekes módon, az elnagyolt, olykor sablonos karakterek és a szájukból kijövő banalitások ellenére mégis egy igen feszült, izgalmas cselekményű történettel van dolgunk, ami ugyan megmarad a bűnüldözés és bűnelkövetés mezsgyéjén (és nem kíván onnan messzebbre tekinteni és mélyebbre ásni), de ott legalább biztosan halad. Uff. Asanisimasa: 7/10