A legfrissebb Harlan Coben-adaptáció tulajdonképpen ugyanazt hozza, amit az eddigi összes, fordulat fordulat hátán, kütyüzés, a gonosz mindig a közvetlen közelünkben van, stb., stb. Coben igazi bestseller író. Nem jó író, de pontosan annyi köze van az irodalomhoz, mint a hamburger+sült krumpli kombónak a kifinomult gasztronómiához. Szar-szar, de jól lehet vele lakni. Az Úgyis megtalállak (már ez a cím is…) is izgalmas, fordulatos krimi, melyben egy gyermeke megölésével igaztalanul vádolt apa küzd a valóságban életben levő, de elrabolt fiáért, csak elsősorban Coben saját, másodsorban a műfaj kliséi teszik unalmassá. Ezúttal nem rosszak a színészek (Sam Worthington, Britt Lower, Milo Ventimiglia vagy Madeleine Stowe ismert nevek), azonban a történet cselekményében Coben -tőle amúgy elvárt- éles, nyaktörő fordulatai immár túl sokszor mechanikusan történnek. A karakterek motivációi is több helyütt életszerűtlenek, íróasztalszagúak, erőltetettek. (Például, nem hiszem el, hogy egy 8 éves srác egyáltalán nem emlékszik apjára, akit 3 éves korában látott utoljára, addig viszont kifejezetten szoros kapcsolatban álltak.) De mindegy is… Egynek elment, de holnapután már semmire nem fogok emlékezni belőle.