Author Archives: efes

“Minden társadalomnak a jobbá válás, a fejlődés felé kell tartania. A fejlődés alapfeltétele az önkritikára való képesség. Ha azt a helyet bírálom, ahol élek, akkor azt aggodalomból teszem, mert védeni akarom, mert szeretem.” Samuel Maoz mondta ezeket a szavakat arra … → olvasásának folytatása

Rotoszkóp technikának nevezik a filmgyártásban azt az eljárást, amelynek során élőszereplőkkel eljátszatott jeleneteket rajzolnak át kockáról kockára. Ez a technika szinte egykorú a filmmel, mint műfajjal, hiszen bizonyos Max Fleischer 1915-ben alkalmazta azt először. Lényege az volt kezdetben, hogy minél … → olvasásának folytatása

Allison Janney-re én Az elnök emberei című remek sorozatban figyeltem fel, ő volt C.J., minden idők legjobb amerikai elnökének, Jed Bartletnek pengeeszű szóvivője. Már azért az alakításért megérdemelt volna mindenféle díjat, és azóta is volt még néhány igen jó jelenése, … → olvasásának folytatása

A Manifesto egy érdekes kísérlet, és valójában nem is igazán film, legalábbis a szó hagyományos, közhasznú értelmében. Eredetileg több-képernyős (multiscreen) videoinstallációként készült el a mű 2014-ben, amit egy évvel később mutatott be alkotója, az ausztrál-német Julian Rosefeldt az ausztrál film, … → olvasásának folytatása

Kicsi zavart okoz a gépezetben Karinthy Frigyes, ugyanis mi, magyarok túlnyomórészt az ő zseniális fordításában ismerjük A.A. Milne világhíres mesefigurájának, Micimackónak barátját és gazdáját, Róbert Gidát, akinek eredeti neve Christopher Robin Milne volt. Igen, a névazonosság nem véletlen, Christopher Robin … → olvasásának folytatása

Egy tökéletes ételnek tartalmaznia kell az öt alapíz (édes, sós, keserű, savanyú, csípős, vagy más gasztrofilozófiák szerint az “umami“) mindegyikét, természetesen különböző mértékben és arányban. Érvényes ez a süteményekre, tortákra és más édességekre is, és az is elképesztő nagy tévedés, … → olvasásának folytatása

Megmondom őszintén, én a ma már szinte egyöntetűen legendának tartott 1982-es Szárnyas fejvadásztól sem voltam oda. Sci-finek unalmas volt, művészfilmnek sekélyes, de tagadhatatlan, a hangulat, amivel Ridley Scott bemutatta nekünk 2019 “aljas utcáit”, éjszakai életét, az bizony magával ragadó volt. … → olvasásának folytatása

Ha egy olasz filmnek az a címe, hogy Fortunata, azaz ‘szerencsés”, akkor igen nagy valószínűséggel kétesélyes a cselekmény: vagy nagyon szerencsés benne valaki, vagy nagyon szerencsétlen. De inkább az utóbbi. Az a bizonyos “nemzeti specifikum” azonban nem a cselekmény behatárolhatósága, … → olvasásának folytatása