Category Archives: Film

Csalafinta film Giuseppe Tornatore legújabb alkotása. Sosem az, aminek éppen látszik. Elkezdődik egy méltóságteljesen hömpölygő, míves eleganciával megrajzol, kimérten arisztokratikus, romantikus dráma – legalábbis azt hiszed, mert amikor már éppen beleunnál a decens pompa közepette megélt boldogtalanságba és a szerelem … → olvasásának folytatása

Ernest Hemingway valójában 1936 telén, egy karácsonyi bulin találkozott először Martha Gellhornnal, nem pedig egy madridi kocsmában, ahogyan a szerelmüket elmesélő Hemingway és Gellhorn című filmből megtudhatjuk. Dramaturgiai szempontból viszont mindenképpen e filmbéli “ütközés” volt a hitelesebb, nem pedig egy … → olvasásának folytatása

Megmondom őszintén, valójában engem nem érdekelnek azok a filmek, amelyek ma a sikert jelentik, amire tódul a nép és amelyekkel foglalkozó blogokat és filmes szájtokat szétkattintgatják a véleményüket véka alá rejteni nem tudó rajongók, akár pro, akár kontra. Nem érdekelnek … → olvasásának folytatása

Az igen komoly termékenységű Dean R. Koontz egyik jellegzetes regényalakjának egyik (ha jól saccolom, az első) története nyerte el ez alkalommal a megfilmesítés kétes értékű dicséretét, szerencsére, azonban az Odd Thomas – A halottlátó relatíve elég jól sikerült. Aki persze, … → olvasásának folytatása

Mindannyiunk bölcsője Afrika. Onnan jövünk, éljünk bárhol a világban, beszéljünk bármilyen nyelvet, legyen akármilyen színű a bőrünk, hajunk. Mama Afrika ma nagyon beteg. Testét, lelkét szörnyű betegségek kínozzák, háborúk tépik, szaggatják, gyomra üresen korog, torka száraz. Agyában sötét gondolatok cikáznak. … → olvasásának folytatása

Coming out következik: Sam Raimi 1981-es Evil Dead című filmje életem egyik legmélyebb hatást gyakorló filmélménye volt, természetesen, nem műfaja vagy “mondanivalója” miatt, hanem annak az addig soha nem tapasztalt érzéki, szinte fizikai hatás miatt, amivel hatott. Ez az élmény … → olvasásának folytatása

Ennio Morricone legviccesebb főcímzenéjével kezdődik a film, ahogyan a korabeli szokás szerint a film elején felsorolt stáblistát elénekli egy gunyoros hangú férfi, természetesen a végén a rendezővel, Pier Paolo Pasolinivel. A Madarak és madárkák (vagy más címen Madarak és ragadozómadarak) … → olvasásának folytatása

Meglehetősen rendhagyó film a Túl a fenyvesen, a Blue Valentine-nel névjegyét arra a bizonyos asztalra koppanósan letevő Derek Cianfrance második műve. Szerkezetében, “narratív struktúrájában” mindenképpen, de hangvételében, igényében is, azonban úgy, hogy témája pontosan belepasszol az amerikai (sőt, akár a … → olvasásának folytatása