asanisimasa

Kobayashi Masahiro a japán családi hagyományok és szokások rengetegébe kalauzolja el a nézőt ebben a lassú ritmusú, érzelmes, de nem érzelgős filmben. A 19 éves Haru utazása nagyapjával egyfajta road-movie, melyben a Japán-szerte szétszóródott család tagjait keresi fel a súlyosan rokkant öreg halála előtt, eközben válik kettejük kapcsolata egyre szorosabbá. A nagyapát alakító Nakadai Tatsuya (Kuroszava egyik kedvenc színésze), helyenként azért erősen groteszk járásától eltekintve, igazi nagy alakítást nyújt, azonban mégis Kobayashi érdekes szemlélete az, ami e filmet igazán érdekessé teszi. Tiszteletről, mint hagyományos japán erényről beszél merészen, lényeglátóan és mellébeszélés nélkül, de nem tiszteletlenül. A lehető legdrámaibb pillanatokban pedig hirtelen mozdulattal eltávolodik, és humorosan szemléli a filmen komoly és megrázó pillanatot. Ha sikerül belerázódni, akkor elbűvölő, szép kis film ez, ha nem, akkor ugorjunk. Asanisimasa: 7/10 (Titanic link)

A tündöklő svéd nyárban (muhahaha) játszódik a szimpatikus fiatal svéd rendezőpáros, Martin Jern és Emil Larsson féldokumentarista-fullbrutál Vadember című filmje, mely nomen est omen, vademberről szól. Pontosabban vademberekről, szinte egy teljes vademberközösségről, mely amúgy Svédország déli részének általában igen tehetős részében élnek, így rontva Bezzegország külföldi megítélését (mert ott bizony adnak állami pénzt negatív társadalomkritikát megfogalmazó filmnek is, a hülyék!!!). A film szereplői a svéd társadalom echte viking származású legaljához tartoznak, akik belterjes televényben élnek rozzant tanyákon, kifuserált buszokban és efféle alkalmatosságokban, szinte mindegyik munkanélküli, van aki bűnözésből, van, aki a bűnözőkből él – más nagyon nincs. A film főszereplője is éppen börtönből szabadult, a film elején legalább próbálkozik. Nem sokáig. A vademberek közössége kíméletlenül kidobja magából a szelídülni vágyókat, aki miután végképp kicsúszik a lába alól a talaj, sarokba szorított vadállatként reagál. Támad, mégpedig a legkisebb ellenállás irányába…

Igazi, klasszikus, karcos 16 mm-re forgatott, dühös anyag ez a film, amely autentikus helyszíneken és szereplőkkel valami mérhetetlen lelki, érzelmi és egzisztenciális nihilt mutat meg. Fiatal és merész alkotók egy percig sem vacakolnak, ha a történet minél pontosabb illusztrációjaként merev faszt kell mutatniuk, azonban tudnak mértéket is tartani – az explicit tartalmak azonban sohasem válnak öncélúvá. Igazi, erős, pontos társadalomkritikát megfogalmazó film ez a suttyóvilágról, mely talán mifelénk is ismert. Asanisimasa: 8/10 (Titanic link)

Gérald Hustache-Mathieu Pu-pu-pi-du című furcsa krimijét az idei Titanic egyik üde meglepetésként könyvelném el. Nem a sztorija miatt, hiszen az, hogy egy alkotói válságban leledző író elutazik az Isten háta mögé, hogy ihletet szerezzen, ami meg is jön, de nem onnan, ahonnan ő várja, nem egy őseredeti ötlet, valljuk be. Minden második krimi ennek különböző variációira épül a filmtörténet kezdete óta. A hozzáadott ízfokozó anyag az, ahogyan ezt elmeséli. Alapvetően jó ötlet a helyszín megválasztása: a Júra-hegység Franciaország leghidegebb területe, ahol telente tényleg nem nő még a fű se (naná, a hó alatt…). Jó ötlet a következetesen végigvitt Marylin Monroe-párhuzam is, mely folyamatos kikacsintásaival szinte végig a föld felett tartja a filmet néhány centivel. A hagyományos Ki a gyilkos?-dramaturgia kézenfekvő, ám még így is meglepő csavarjai folyamatos lendületet adnak az amúgy vacogós filmnek, amelyben mintegy búvópatakként, a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel olykor igen fárasztó és blőd viccek, valamint más humoros jellegű jelenetek. Szórakoztató, olykor meghökkentő jelenetekkel is operáló, vicces kis film volt ez. Asanisimasa: 8/10 (Titanic link)

Vis maior 10 perc késéssel érkeztem a Curling című filmre, ám ez éppen elég volt ahhoz, hogy egészen a film végéig képtelen voltam felvenni a fonalát. Persze, Denis Côté a fennmaradó mintegy 80 percben semmivel nem könnyítette meg a dolgom, ugyanis a könnyed szabadsággal egymás mellé pakolt jelenetekből az én fejemben semmi érdemleges nem állt össze. Van egy ferdeorrú pasas, aki lányát bezárva tartja, és másokkal alig beszél. Van egy zárva tartó motel, kugli- és curlingőrült tulajdonosokkal. (Curling az a vicces játék, amikor egy jó nagy vasalószerű valamit elcsúsztatnak a jégen, és előtte sebesen sertepertélnek.) Van egy kiscsávó, aki hóembert épít, van egy rakás hulla egy erdőben, ilyenek. A ferdeorrúról szól a film, hogyan lesz emberkerülőből barátságos társasági lény – ezt kikövetkeztettem. Mert ő legalább eljutott innen oda, de hogy kik azok a halottak, miért tartja bezárva lányát, meg effélék? Lehet, hogy minderre megvolt a magyarázat a film elején? A film jelenetei önmagukban amúgy sugallnak bizonyos groteszk ízeket, némelyik önmagában is vicces, de nekem ez a film valahogy nagyon nem állt össze. Asanisimasa így most: -/-, ha muszáj lepontozni, akkor 3/10. (Titanic link)