Tag Archives: 4/10

Az ígéret szép szó (Zavet, 2007)

Én kifejezettem szerettem Emir Kusturica Underground című filmjét, mint ahogy az Arizonai álmodozókat is, a korai nagy fesztiválsikereit már annyira nem, de azokat is elismertem. (Mindig sokkal többre tartottam azonban Dusan Makavejevet.) A legnagyobb ismertségre, bizonyos körökben kultusz-státuszra szert tett … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 3 hozzászólás

A csendes bérgyilkos (Merry Gentleman, 2008)

Michael Keaton Batmannek jó volt (ahogyan itt egyetértettünk páran, de most nem erről nyitnék vitát…), néhány komolyabb filmben bizonyította, hogy színésznek sem rossz, rendezőnek azonban egyelőre csapnivaló. Első rendezése, a leginkább egy depressziós karácsony délután melankolikus merengésére emlékeztető Csendes bérgyilkos … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Képlet (Knowing, 2009)

A minapi Lost-darálás viszonylagos megelégedettsége bátoríthatott fel ennek a legújabb Nicolas Cage-opusznak megtekintésére, hiszen olajos szemű barátunk manapság ritka szar filmekkel szomorítja el (igazi) rajongóit, kell hát a kellő elszántság. Ráadásul, apokalipszis – apokalipszis, ha már dől a sziget, dőljön … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 21 hozzászólás

Battle Royale (2000)

Az új Legyek urának emlegetik e filmet, az alapjául szolgáló könyvet, mangát, satöbbit, ami azért jó nagy túlzás, mint az efféle bombasztikus marketingszlogenek általában. Takami Kósun regényét szokás szerint nem olvastam (ezek után nem is fogom), így nem tudom lehet-e … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 7 hozzászólás

Spíler (RocknRolla, 2008)

Mondjuk, az biztos, hogy még mindig Guy Ritchie írja a legjobb dialógokat, persze Tarantino mellett, piti gengszteres-suttyó maffiózós témakörben, a filmjei azonban szép lankás lejtmenetben tartanak a méla unalom feneketlen völgyének mélyére. A valóságban ez egy baromi unott és unatkozó … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 14 hozzászólás

Filmnapló 3.

A hullám (Die Welle), 2008 – Dennis Gansel a legjobb formát választotta mondandójának -bármikor, bármilyen körülmények között kipattanhat a totális autokrácia- minél hatékonyabb közlésére, a tinifilmet. Ezzel egy tökéletes osztályfőnöki órává vált a film, ami, gondolom, többet ér, mint a … olvasásának folytatása

Filmnaplók Kategória | , , , , , Címkézve | 4 hozzászólás

Don kocsmája (Don’s Plum, 2001)

Nyílik az ajtó, és lazán belép rajta Leonardo Di Caprio. Megtorpan, átnéz a bejárat mellett álló akváriumon, épp úgy, mint a Rómeó+Júliában, csak ezen az oldalon most Claire Danes helyett mi ülünk. Illetve egy csapat középosztálybeli jóllakott napközis, akik rendes … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Emlékekre hangolva (Dung che sai duk-Ashes of Time Redux, 1994, 2008)

Az ázsiai mélabú felkent mesterének még ismeretlenségben készült e filmje, melynek eredeti, 1994-es verzióját nem láttam, de a 2008 októberében újravágott ‘redux’ változatot már igen, így ennek alapján referálok róla. Wong Kar-Wai az eredeti változat évében készítette a Chunking Expressz … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Férfibecsület (Men of Honor, 2000)

Igazából mára, Barack Obama korszakalkotó jelentőségű elnökké választására vált aktuálissá ez az amúgy minden szempontból tökéletesen középszerű, ennek megfelelően eléggé érdektelen film. A Férfibecsület egy fiatal, délvidéki fekete srácról szól, aki iskoláit is hanyagolja, hogy napszámosként güriző szüleinek segíthessen. Azonban … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 6 hozzászólás

Rec (2007)

Amíg Önök alszanak címmel készít dokumentumfilmet egy spanyol tévé stábja, ma este éppen a tűzoltókról. Az éjszakai szolgálat első bevetése egy házba szólít, ahol kezdetben úgy tűnik, mindössze egy ajtót kell kinyitni. Mosolygós felkonf, mosolygós tűzoltók, mosolygós lakók. Az ajtó … olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 10 hozzászólás