Tag Archives: 5/10

Pejó Róbert a komoly fesztiválsikereket arató Dallas Pashamende után ismét Gryllus Dorkával forgatott, ám ezúttal nem cigánytelepen, hanem épp ellenkezőleg, egy luxusvillában, thrillert. Két pár egy világ végi villában jön össze, eszem-iszom, dínom-dánom, aztán történik egy (több) gyilkosság, ám biztos, … → olvasásának folytatása

Ambícióban és merészségben nem szenved hiányt Johnny Depp, nem véletlenül tartja őt korunk egyik vezető filmszínészének a szakma és a közönség (bár ez utóbbi inkább). Másképpen persze nem is menne. Személy szerint bírom a csávót, de nem az utóbbi, különböző … → olvasásának folytatása

Igazi, tipikus német munka a Napola című film, szerkezetileg precíz, kivitelezésében hibátlan, masszív, veretes mű, fut is, szalad is, és biztonságosan el lehet vele jutni az elejétől a végéig. Ennyi, ezt tudja, de azt biztosan. Gondolom, senki nem vár tőle … → olvasásának folytatása

Az Órákkal Pulitzer-díjat (és sok Oscarra jelölt filmet) nyert Michael Cunningham egyik első, öndefiniáló regényéből készítette ezt a kissé túlédesített, túl ragacsozott filmadaptációt Michael Mayer, mintegy rendezői bemutatkozásául. Pedig állítólag az alapanyag “Szenvedélyesen, mégis szinte fájdalmasan intim… Nagyszerű és jelentős … → olvasásának folytatása

Marc Foster sokféle díjjal és jelöléssel meghintett Szörnyek keringője című romantikus drámája engem eléggé zavarba ejtett. Mondhatnám úgy is, hogy ilyen hektikusan felemás filmet talán még életemben nem láttam, mint ezt. Muszáj spoilereznem picit (hogy miért lesz csak 5/10). Imádtam … → olvasásának folytatása

Ahhoz képest, hogy a Rec 1-el kapcsolatban éppen azon fanyalogtam, hogy a villódzó kézikamerázós éjjellátós, ide-odakaszálós vizuális koncepciótól gyakorlatilag nem láttam a filmet, ezzel a második résszel éppen az a bajom, hogy itt már látom. Ennek fényében viszont kénytelen vagyok … → olvasásának folytatása

Nem lehet egy cikket annál kisebb közhellyel nyitni, minthogy Terry Gilliam a világ jelenlegi legszárnyalóbb vizuális fantáziával megáldott filmese, Tim Burtont is beleértve a vert mezőnybe. Mit tegyünk azonban, ha egyszer így van. Ebbe a hosszú című új filmjébe bele … → olvasásának folytatása

Van egy jó sztorim. Valamikor az ötvenes évek végén, talán a hatvanasok elején egy lemezgyári középkáder bóklászott Chicago utcáin, amikor egy sarkon furcsa, sosem hallott zene kúszott be füleibe. Egy huszonéves fekete srác, hatalmas fekete szemüvegben -nyilván vak- és csiricsáré, … → olvasásának folytatása