Tag Archives: 8/10

Igen nehéz izgalmas filmet készíteni írókról, és általában, a szellem embereiről, hiszen néhány közismert példától eltekintve, ezek általában “unalmas” életet élnek. Görnyednek a papír vagy írógép felett, vagy ha nem, elgondolkozva pipázgatnak a teraszon. Ritkán történik velük olyasmi, ami van … → olvasásának folytatása

Sokan nem értik, miért kell még 2016-ban is második világháborús történetekkel traktálni a nagyérdeműt, mikor éppen elég aktuális téma hever az íróasztalok fiókjaiban. Az egyszerű, kétbites trollkodáson felül ennek a kérdésfelvetésnek van is némi alapja, másrészt viszont, az említett esemény … → olvasásának folytatása

Ha felülemelkedtünk azon a szemmel látható különbségen, ami egy “lesajnált, vidéki” francia közkórház és egy hasonló státuszú hazai gyógyintézmény között tapasztalható, emberben, fényben, rendben, ellátottságban és tisztaságban, egy izgalmas filmet láthatunk. Egy izgalmas történetet, melynek végén bár győz az igazság, … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, egyelőre lecsengett a menekült-téma, milliárdok a zsebben, a politikai haszon aprópénzre váltva és okosan befektetve, az a néhány szerencsétlen migráns pedig, aki még mindig errefelé venné az irányt, nyilván örül, ha túléli a recsegős mínuszokban gazdag magyar telet, … → olvasásának folytatása

Egy normális világban tényleg nagyjából erről kellene szólnia a manapság lecsengőnek tűnő menekültválságnak, mint amennyi ebből az Üdvözöljük Norvégiában! című filmből is kitűnik. Ugyanis az teljesen természetes, hogy valamennyire tartunk az ismeretlentől, de természetes az is, hogy az élet nem … → olvasásának folytatása

Saját közvetlen felmenőivel megesett történetet mesél el a román származású, ám 1990 óta Németországban élő Anca Miruna Lazarescu első nagyjátékfilmjében, és éppen ez a személyes hang teszi kétségbevonhatatlanul hitelessé a benne elmesélt érzéseket, emberi viszonyokat, indulatokat, félelmeket, sőt rettegéseket, melyeket … → olvasásának folytatása

Mintha Thelma és Louise autója száguldana a kanyarokban meg-megcsúszva a píneákkal övezett országúton, miközben a háttérben Toszkána napsütötte dombjai hullámoznak vészjóslóan. Vagy mintha a Száll a kakukk fészkére női parafrázisát látnánk, nem kis csavarral, telistele életörömmel… Vagy mintha az idegösszeomlás … → olvasásának folytatása