Tag Archives: 8/10

Krzysztof Kieslowski közel egy évtizedes dokumentumfilmes múlt után forgatta le első játékfilmjét, a Forradást, így tán nem meglepetés, hogy itt még igen messze vannak jóval későbbi, színes és egyéb fesztivál-kedvenc művészfilmjeinek erős stilizációi, valamint mélyen lírai megközelítései. Bednarz igazgató története … → olvasásának folytatása

Még ott piheg Natalie Portman megérdemelt Oscar-díjával a titkon azért többre vágyó Fekete hattyú a mozivászon végtelen taván, így tán érdemes feleleveníteni egy nem is oly régi, ám hasonlóan balett-témájú, és hasonlóan díjesőre jelölt filmet, a Billy Elliotot. Stephen Daldry … → olvasásának folytatása

Ügyes srác ez az Aronofsky, hiszen nem elég, hogy feltalálta a spanyolviaszkot, még el is tudja adni nekünk, úgy, hogy utána még a pénzünket sem kérjük vissza. A Fekete hattyú benne van az idei (2011-es) Oscar-díj esélyesei között, öt kategóriában, … → olvasásának folytatása

A jó franc se tudja, miért néz az ember ilyen filmeket? Talán, hogy tudja, még mindig van sokkal lejjebb? A Patkányfogó a hetvenes évek Glasgowjának egyik lepukkant bérházakkal zsúfolt külvárosi negyedében játszódik. A baj azonban sosem jár egyedül, a szemétszállítók … → olvasásának folytatása

Végül is, abban mindenképpen igaza van Roger Ebertnek, az egyik legbefolyásosabb amerikai filmkritikusnak, hogy “ha másért nem is, de filmre kívánkozó történeteik miatt mindenképpen szerethető a brit uralkodócsalád”. A díjakkal és jelölésekkel már eddig is alaposan megszórt A király beszéde … → olvasásának folytatása

A tavalyi cannes-i filmfesztivál megtörtént eseményeket feldolgozó Nagydíjas alkotása bizonyságul szolgálhat azok számára, akik a vallásos hitet elavult babonának, elmaradott társadalmak ópiumának vagy szimplán csak a valóságot elfedő önhipnózisnak gondolják: a kilencvenes években játszódó film szerzetesei a legmagasabb erkölcsi minőségű … → olvasásának folytatása

A Blissfully Yours Joe barátunk (ahogyan a relatíve fiatal thai filmmágust, Apichatpong Weerasethakult nevezi szokásosan a lusta nyugati sajtó) második nagyjátékfilmje, de már hiánytalanul felsorakoztatta benne szinte a teljes motívumrendszerét, melyet a legutóbbi, sokak megrökönyödésére Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott Boonme … → olvasásának folytatása

A thaiföldi Apichatpong Weerasethakul Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire című filmje nyerte el az Arany Pálmát az idei, 63. cannes-i filmfesztiválon. A zsűri, ezzel a sokakat meghökkentő döntésével vagy a spiritualizmus és a képek atmoszférateremtő ereje iránti affinitását … → olvasásának folytatása

Furcsa nekem ez az egy ‘m’… Lehetne ez a film akár egy laza ábécévégi-kategóriás szemétdomb is, de ha picit jobban belenézünk a Mamut adatlapjába, ha más nem is, de az talán egyből nyilvánvaló, hogy nincs az az elvetemült filmguberáló, aki … → olvasásának folytatása