California Dreamin’ (2007)

A film torzó, hiszen a rendező Cristian Nemescu az utómunkálatok alatt tragikus végű autóbalesetet szenvedett, azonban még ilyen befejezetlen, tökéletlen formában is többet mond el a politikai rendszerváltás hátteréről, társadalmi hozadékairól, mint az egy-két kivételtől eltekintve, a teljes magyar filmtermés ’89 óta. Románia e filmmel már egy jó nagy lépéssel közelebb van mindenhez, mint mi, és ez még csak a film egyik olvasata…

A tragikus körülmények

Cristian Nemescu néhány figyelmet keltő rövidfilm után ezzel az első nagyobb lélegzetű munkájával debütált volna a nagyjátékfilmes placcon, azonban a California Dreamin’ utómunkálatai alatt, hangmérnökével egy taxiban hazafelé tartva, száznegyvennel beléjük szállt egy luxusterepjáró. Egyikőjük sem élte túl a balesetet, ám a film producerei úgy gondolták, így, ebben a töredékes formában kell bemutatni a filmet. A tíz percen keresztül felállva tapsoló közönség a 2007-es cannes-i Filmfesztiválon őket igazolta, még ha ez a tisztelet részben a tragikus sorsú rendezőnek is szólt. A mi tagadás, kissé hatásvadász premier azonban megbocsájtható, hiszen a film egy majdnem készre csiszolt drágakő, melytől tilos a közönséget megfosztani.

Megtörtént események alapján”

A film forgatókönyve valóban megtörtént események ihletére íródott, állítólag tényleg megtörtént a kilencvenes években, hogy egy romániai falu vasútállomásának mindenható főnöke megállásra kényszerített egy ott éppen a koszovói békefenntartó misszióra igyekvő, amerikai katonákkal tömött különvonatot és a közmondásos balkáni akadékoskodással mellékvágányra állította azt, hivatkozva mindenféle bürokratikus passzusra. Eközben híre megy, hogy amerikaiak érkeztek a faluba, ami mindenkit felvillanyoz: A lányokat egy fess amerikai katona tekintetének (és az házasság reményének) a varázsa, a polgármestert a gazdag nyugatival köttetendő üzletek csábító lehetősége, a falu egyetlen üzemének éppen sztrájkra kényszerülő dolgozói egy erős pártfogó ígérete. Csak a falu fura kiskirálya köti az ebet a karóhoz, ő ragaszkodik a hiányzó papírokhoz, melyet a román fél elfelejtett az amerikaiakhoz mellékelni, így a riadt NATO-katonák a román vendégszeretet tortúráját kénytelenek elviselni, előre be nem látható ideig. A film egy másik történeti síkját a falu polgármesterének és az állomásparancsnoknak rivalizálása jelenti. A falu vezetője nem nézi jó szemmel, hogy a vasutas az állomáson áthaladó vonatok rendszeres dézsmálásával egyre nagyobb hatalomra tesz szert, ráadásul még a rendőrséget is maga mögé tudja ezáltal. Nem elhanyagolható a film szerelmi vonulata sem, mely a falu lányai és az amerikai katonák között szövődnének, ám ez az örömteli egymásra találás az áthidalhatatlannak látszó nyelvi akadályoknak köszönhetően meglehetősen komikusan alakul. Nemescu mindezek mellett még sikeresen belezsúfolta a filmbe az amerikai békemissziók helyi kultúrák iránti érzéketlensége feletti kritikáját is, melyet okosan, de mégis érzékletesen fűz végig filmjén.

Komplex és koherens életmű

A sors keserű szeszélye folytán Cristian Nemescu rendezői debütálása gyakorlatilag teljes életművét is jelenti, azonban ennek ellenére sem érvényes rá az elsőfilmeseket gyakran érő vád, miszerint ha lehetőséghez jutnak, mindent egyszerre akarnak elmondani. Még úgy sem igaz ez Nemescura, hogy a California Dreamin’ cselekménye meglehetősen sokrétű, szövevényes. Bár a film szinte minden jelenetén látszik, hogy már nem volt alkalom készre csiszolni azokat, hol a vágás sántít, hol a hang nem stimmel pontosan, a jelenetek szerkesztésével is akadnak gondok, a film arányaival is, a fényeléssel is, összességében nézve, ez a film mégis egy érett alkotó alaposan átgondolt műve, egy összetett, koherens, nagylélegzetű alkotás, méghozzá többrétegű jelentéstartománnyal. Szinte örkényi mélységű az a már szinte groteszkbe hajló szatirikus szemlélet, ahogy a romániai rendszerváltás hozományaként az isten háta mögötti faluban dúló anarchikus állapotokat, a helyi kiskirállyá váló állomásfőnök figuráját mutatja meg. Filmben talán a korai Jirí Menzel és Milos Forman, valamint Bacsó a Tanúval és természetesen Fábri az Isten hozta, őrnagy úrral hozta ezt a színvonalat és szemléletmódot. De Nemescu nemcsak ironizál az egyszeri balkáni emberen, a polgármester, a sztrájkolók és az állomásmester összeütközése kifejezetten brutális és megrendítő, jelezve, életbe- és húsbavágó dolgokról mesél nekünk. A falusi ünnepség viszont Kusturicásan vérbő forgatag, a szerelmi szál pedig romantikus, mégis édesbúsan életszagú, amibe még a háztetőn láblógatva felkelő nap nézés giccses jelenete is belefér bőven. A második világháborús bomba-szál pedig egy történelmi tabló távlatait adja meg a filmnek. Telitalálat az amerikai kapitány szerepére az örök B-kategóriahős Armand Assante, aki akarva-akaratlanul óriásit alakít az eseményekkel a fonalat felvenni képtelen, igazi fafej katonatisztként. De remek a búvalbélelt tekintetű Razvan Vasilescu az állomásparancsnok kulcsszerepében is, ahogy az összes, részben profi, részben amatőr szereplő is, mint a falu lakossága, román- és amerikai katonák, egyebek. Fájó, hogy Nemescu nem csinálhat már több ilyen bölcs humorú, okos és igazmondó filmet, mint ahogy fájó az is, hogy az igencsak hasonló magyar közállapotokról (tényleg egykét kivételtől eltekintve) nálunk nem tud hasonló igényű mű születni. Így viszont mindenképpen kötelező ezt a filmet megnéznünk, hiánypótlásként, de amúgy is. Asanisimasa szerint: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

14 hozzászólás a(z) California Dreamin’ (2007) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    Nálunk miért nem…?
    Producer nem adna/szerezne ilyenre pénzt, rendező nem erőltetné a témát, magyar néző úgysem nézné meg!
    Nehéz lesz innen elmozdulni! (Vagy jó nekünk így is? Mint a reklámban: mert megérdemeljük!?)

  2. alex4427 szerint:

    Bár az MMKA élén történt változás éppenséggel biztató!
    hetivalasz.hu/kultura/korosi-zoltan-ossztuz-alatt-a-megvalasztott-elnok-26342/

  3. efes szerint:

    @alex4427: Ugyan már. Aki az MMKA élén áll, az a pénzosztó, nem ő csinálja a filmeket. Ki ez a faszi (a Kőrösi) amúgy? Egy csinovnyik. Annyi fog változni, hogy most a fideszes filmesek kapnak majd pénzt, lesz majd megint rockopera, meg monstre történelmi távolbanézés, az mennyivel lesz jobb? Főleg úgy, hogy bizonyos filmesek ennek ellenére ugyanúgy le fogják gyártani lószarjaikat, mint eddig. A magyar filmes egyet tanult meg, de azt nagyon: annak a farkát szopni, aki éppen a karosszékben ül. Tisztelet a kivételnek természetesen, remélem azért, van ilyen.

  4. alex4427 szerint:

    @efes: A magyar filmes (író, közgazdász és egyéb magyar “értelmiségi”) azt tanulta meg stb….teljesen egyetértek – a lényeggel!
    DE azért van egy-két kivétel (a filmesek közt néhány fiatal, az írók közt Spiró, Háy, Krasznahorkai…szóval nem kötelező fa.szopónak (öncenzúra!:) lenni ma sem, legföljebb kifizetődő!)…
    Miért ne lehetne Körősi is kivétel? Legalább belecsapott a Jancsó-Grunwalsky lecsóba! És, adjunk már neki legalább 100 napot! Jól csinálja a Literát is, jókat ír, jókat mondott…Kivételesen ÉN lennék a bizakodó!

  5. Dr. No szerint:

    Négyszáz népitáncos és ötven lovas a Hősök terén, mint “zenés történelmi fantázia”. Nemzeti nagylétünkről kell százat, ezeret.

    Szerencsére jő a kor, melyben mindez megvalósuland (lásd: Denevérember, Pókember, Hídember).

  6. efes szerint:

    @Dr. No: Hídember 2? Nehéz találni olyan valóban fontos személyiséget, aki filmet érne, és ne lett volna liberális… nem baj, majd csinálunk! D

  7. Dr. No szerint:

    @efes: A Hídembert csak azért szeretem emlegetni, mert teljesen mindegy, milyen film volt, de a címe, az aztán teljes szellemi impotenciáról árulkodott.

    Most van új magyar film, azt hiszem, aminek az a címe, hogy Bunkerember. Broááááf.

  8. efes szerint:

    @Dr. No: Ajjaj, Zsigmond Dezső. Főszerepben Trill Zsolt. Valami szerencsétlenről szól, aki atombunkert épített Kocsordon a nyolcvanas években. Már látom mind a 14 nézőt, aki kíváncsi e filmre, magamat is beleértve.

  9. Dr. No szerint:

    @efes: De nem-e lehetett volna valami emberi címet adni nekije? Teccikérteni!

  10. alex4427 szerint:

    Nekem már a helyi Elvis, Tudor Lakatos (hm!) által előadott zseniális “Blue Suede Shoes” is elég lett volna az örömhöz. De ráadásul egy hihetetlenül jó film!
    Nálunk miért nem? Talán nálunk nem volt elég abszurd az elmúlt 20 év!?

  11. Frick László Emlékzenekar szerint:

    És tegyük hozzá, hogy papíron is adósok vagyunk. Nagyon.

  12. Frick László Emlékzenekar szerint:

    @alex4427: Szerintem a mi húsz évünk “abszurdja” pulitzer-emlékdíjakkal többszörösenkitüntetett újságírói találmány (mindent lelőni, ratatatatatatatatttatatat) egy jó poen kedvéért. Az abszurd inkább abban rejlik, hogy miközben minden bolhából elefánt lett csinálva, aközben jó nagy disznók vízilovakként garázdálkodhattak kényükre.

  13. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat « asanisimasa

  14. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.