Úgy tűnik, idén sem ússzuk meg a nyarat hamisítatlan “nyári komédiák” nélkül, melyek közül egy dán produkció lesz (számomra) az első fecske. Rendezőnője, Hella Joof nem ismeretlen előttem (pl. Majdnem tökéletes szerelem, Lina esti naplója), sőt, kifejezetten szimpatikus csaj lehet, aki olyan igazi skandináv módon egyenes, nem kerülgeti a kínos témákat és belemondja a tutit a képedbe. Na, nem agresszíven, csak úgy kedves határozottsággal, ahogyan az erős, értelmes nők szokták mondani: Kisfiam, edd meg azt a spenótot, mert erős leszel tőle, és akkor már nem fogják beverni az orrod a sarkon azok a nagyfiúk.

A Szerelem Máltán története ismerős lehet azoknak, akik töltötték már szabadságukat all inkluzíve tengerparti nyaraláson, és volt alkalmuk jól “kifigyelni” utastársaikat. Az érzéketlen, gépies idegenvezető vezette csoportban mindig van bunkó család, mindig van magányos, ám mégis mindennel elégedetlen öregúr, mindig vannak, akik szemlátomást menekülnek valami, valaki elől és mindig vannak, akik a nyaralástól -meglepő módon- nem várnak semmi mást, mint felelőtlen szórakozást, röpke szerelmet, jó kajákat és jó italokat, napfényt és nevetést. Emellett, a sztori ismerős lehet azoknak is, akik jártasak a romantikus komédiák világában, hiszen a cselekmény szinte minden elemét láthattuk már sokszor, sokféle variációban, más filmekben. A hatvanas Lise (Bodil Jorgensen) végre el tudott válni férjétől, aki mellett szeretetlen házasságban töltötte el fél életét és ennek örömére két felnőtt lányával, a vad és szabados Dittével (Danica Curcic), és a kényszerűségből inkább az anyja útját követő, sokgyermekes Sigriddel (Maria Rossing) egy felhőtlennek ígérkező máltai nyaralásra utazik. A nők azonban már csak olyanok, hogy még a legbrutálisabb, leghóhányóbb, legcsalfább férfiak után is képesek sírni, így nem meglepetés, hogy Lise nyaralása szomorkás hangulatban kezdődik. Sigrid tartja a frontot sírdogáló anyja mellett, Ditte azonban nem bír magával és hamarosan egy őszülő halántékú, sármos máltai amorózó, Antonio (Diogo Infante) ágyában ébred, anyaszült meztelenül. A lány gyorsan túllép ezen a “baleseten”, azonban másnap, pityergő anyját látva vad ötlete támad: újra megkeresi Antoniót és ráveszi, flörtöljön egy estét édesanyjával, hátha attól jobb kedvre derül. Az ötlet és az este azonban túl jól sikerül…

Joof ezúttal sem kerülgeti a gőzölgő kását, és ebből az alapvetően banális kis történetből egy őszinte, szerethető, reális és bölcs tanulsággal szolgáló, hétköznapi embermesét varázsol. Lehetne a sztori könnyes, habosan romantikus, ám itt mindenki a két lábán, minden földközelben marad, tehát átélhető, átérezhető a három dán nő nyaralása. A banális fordulatokkal és az olcsó, kissé kopottas, szolid romantikával (ami azért “fékezett habzású” természetesen kihagyhatatlan egy romantikus komédiából), valamint a természetesen, szabadon játszó szereplőkkel operáló, egyszerű kis film üdítő fuvallat lehet a ránk váró, fullasztó hőségben.

Asanisimasa: 7/10