HUMAN vagy ember,
Babilon fia, az ezer nyelvű,
Ki értelmet és érzelmet,
Kinek kedve szerint kever.
Majd félre értesz,
Talán megértesz.
S, már ölni is kész vagy,
Féltve önmagad,
Irigy uralomban élve.
Hol önös érdek és náció,
Ember, embernek farkasa.
Idegen másság tébolya,
Ó, jaj mert nem értem,

Idegen füstjelet,
Mit mondhat, háborút üzen,
Jobb sorsot, szebb jövőt?
Létünk felemelkedésnek zálogát,
Parányi embert, ki létet koslat,
S, már nem biztos:
“Nyelvében él a nemzet”
De a világ sem.
Hiába nyújt kezet MÁS,
Félelem löki el azt.
Ennen valóságunk rabjai vagyunk,
Törékeny léttel,
Hol ember és szó a tét,
Az melyet körül fon filozófia,
A gondolat ősi magja,
Megismerni a MÁST,
Megérteni miért is vagyunk,
Nem egyedül ebben a földi burokban,
Hinni mások is lehetnek jók,
Ösztön cselekmény nélkül,
A pánikból szőtt hálót,

Nem tépve
Mi sajátunk.
Vagyunk geopolitika,
Tobzódó uralkodás,
Harcunk és a századok,
Nékünk ősi juss.
A személyes démonok,
Melyek űzve hajtanak,
Szemben menni az árral,
Néked is lehet!

Érkezés (Arrival, 2016)