Szuverén hangú, saját, egyedi, kiforrott formanyelvvel rendelkező, rejtőzködő filmalkotó Bogdán Árpád, aki immár második önazonos filmjével bizonyítja tehetségét. Bogdán intézetben nevelkedett, tehát egyáltalán nem vádolható azzal, hogy beleszületett a “tutiba”. Elképzelhető, hogy eddigi életútját kirekesztés, roma identitásából adódó folyamatos bizonyítási kényszer, a magány különféle stációi kísérték, szerencsére ő éppen szép példája annak, hogy nem érdemes feladni a küzdelmet egy normális, emberi létért. Bogdán nem végzett filmes iskolát, szociális munkásnak tanult, ez azonban egyáltalán nem gátolta meg abban, hogy immár két nagyjátékfilmet összehozzon, melyek közül mindkettő nem akárhol, hanem a nívós berlini Filmfesztiválon debütált. A filmeket nézve sem látszik az “iskolázatlanság”, erősen lírai hangú, de ezzel együtt hiteles társadalomkritikai attitűddel bíró alkotások ezek, melyek témáiban Bogdán saját élete és sorsa tükröződik vissza.

A 2006-os Boldog új élet egy intézeti sorból az Életbe kilépő fiatal roma srác sorsát követte végig igen szép, érzékletes képekkel. A tizenkét évvel később bemutatandó Genezis tulajdonképpen a 2008-as rasszista indíttatású romagyilkosságoknak állít mementót egy filmes triptichon formájában. A hármas tagolású, jelentésben gazdag rétegzésű alkotás egyetlen konkrét esetet jár körül. Az első rész főszereplője Ricsi (Csordás Milán), aki egy messzi kis faluban él anyukájával, szegényes körülmények között. Édesapja apró stiklik miatt bírósági tárgyalásra vár az előzetesben, Ricsi élénk fantáziavilágába menekül sorsa elől, egyetlen barátja a kutyája. Azon a bizonyos éjszakán őt is lelövik, de csak a vállát éri a sörét, édesanyját viszont halálos találat éri. A nagyapja veszi magához, amikor kutyáját veszett róka harapja meg. A kutyát a helyi erdész lelövi, Ricsi kétségbeesésében ezért őt teszi meg bűnbaknak.

A második rész főszereplője Virág (Illési Anna Enikő), egy hallásában sérült gimnazista lány, aki ennek ellenére jó tanuló és jó sportoló. Problémái részben egy tipikus tinédzser problémái, akit anyja egyedül nevel. Emellett ráadásul teherbe is esett szerelmétől, a kutyaiskolát üzemeltető Misitől (Ravasz Tamás), aki korábban a Nemzetbiztonsági Hivatalnak dolgozott, ahonnan pszichológiai okokból leszerelték. Virágnak feltűnik, hogy Misi furcsa alakokkal kezd találkozgatni és véletlenül kideríti, hogy Misinek valami köze van az újságokban megírt szörnyű gyilkosságokhoz…

A harmadik fejezet Hannáról (Cseh Anna Marie) szól, akinek ügyvédként az a feladata, hogy a romagyilkosságok elkövetői közül az egyiket -Misit- védje. A bíróságon találkozik Ricsivel, és ez a találkozás életét meghatározó döntés meghozatalára sarkallja… A három élesen különálló fejezetet tehát szereplői, valamint a brutális gyilkosság köti össze. Bogdán azonban nem a bűn lélektanát kívánta meg feltérképezni, nem magát, a bűncselekményt reprodukálja. Stílusa nem dokumentarista, hanem kifejezetten költői. A fókuszba állított figurák lelke érdekli elsősorban, amihez az első filmjében már megjelenő expresszív, szuperközelikben, felvillanó fényekben és ködös, álomszerű, igen artisztikus, helyenként kifejezetten gyönyörű képi világot alkalmazza (operatőr Dobos Tamás), a már ismert saját motívumaival, a vízbe merüléssel, a elkeseredett, céltalan futással, a magány és kirekesztettség megrázó ábrázolásaival. Lassú, meditatív ritmusú, de nemcsak a témájából adódóan intenzív hatású, kiválóan megírt filmje elmélyült, résztvevő figyelmet kíván – és ha ez megvan, akkor katarzis-közeli állapotot is okozhat. 8/10