A címszereplő egy olyan oktatási intézményt vezet, amely egyfajta utolsó mentsváraként működik nehéz sorsú, bűnnel, drogokkal és más csúnya dolgokkal idejekorán megismerkedő tinédzserek számára – ezután, ha innen is kibuknak, már csak a börtön van. Max Porter magyarul is megjelent Shy című novellája alapján írta és rendezte Tim Mielants ezt az igen expresszív, érzékekre ható filmet, melynek “sztorija” tulajdonképpen Steve, az igazgató egyetlen -tulajdonképpen átlagosnak tekinthető- napja. Az intézet néhány diákja, egy pár végsőkig kizsigerelt, de eltökéltségükkel kitartó nevelő küzd nap mint nap a szó szerint vett túlélésért – ezen a napon súlyosbító körülményként egy szenzációra vadászó tévéstáb, valamint egy felfuvalkodott országgyűlési képviselő is lábatlankodik az intézményben.

A film hangulata, az általa hitelesen ábrázolt témája miatt, igen nyomasztó, rendkívül erőszakos jelenetek épülnek egymásra, kicsi a rakás, nagyobbat kíván, mígnem… Kicsit talányos a végkifejlet, de szerintem éppen ez az alkotók szándéka is, hogy ezt a valós, reális problematikát nem akarják holmi dramaturgiai eszközökkel, katarzissal feloldani – mert a valóságban sem oldódik meg igazából semmi, hanem csak tovább kulminálódik. Állapotrajznak, pillanatképnek viszont mindenképpen érvényes alkotás, a híres színészek (Cillian Murphy a címszerepben és producerként is, valamint Emma Watson vagy Tracey Ullman) szuperérzékeny, intelligens jelenléte, de főleg a nevelteket önazonos hitelességű, döbbenetes erővel alakító kevésbé ismert alakítása, valamint az átgondolt, igényes, egy igen bravúros, tértölelő körsvenket is tartalmazó vizualitása miatt. Szociális munkásokat, gyerekneveléssel hivatásszerűen foglalkozókat, pedagógusokat és más, szociális kérdések iránt érdelődőket érdekelni fog ez a film.