Author Archives: efes

Egy negyvenes ír pasi, aki nagyjából úgy néz ki, mintha Richard Gere kisöccse lenne (bár ez a film szempontjából lényegtelen), Szingapúrba érkezik, hogy azonosítsa rejtélyes körülmények között elhunyt bátyja holttestét, majd megismerkedik bátyja kinti életével családjával, üzleti kapcsolataival, közben picit … → olvasásának folytatása

A háború kegyetlensége nem is igazán a csatazajban, az ágyúk tüzében és fegyverek ropogásában mutatkozik meg igazán, hanem a csendben, ami azt követi. A halotti némaságban, ami minden csata egyenes következménye. Minden valamirevaló háborús dráma ezt fogalmazza meg, hiszen ez … → olvasásának folytatása

Még Az élet fája kapcsán írtam le azt, hogy Terrence Malick egyike annak a négy még élő filmrendezőnek, akinek bármelyik filmjéből ráismerhetünk, akkor is, ha történetesen nem láttuk még az adott alkotást. Azt a filmjét történetesen szerettem, de amúgy -több … → olvasásának folytatása

Valamiféle furcsa öszvérműfajban indítja karrierjét az izlandi Benedikt Erlingsson, amikor az izlandi Lovak és emberek kapcsolatáról mesél. Egyszerre igen morbid humorú, karikaturisztikus társadalomrajz és lírai, megkapó hangú filmesszé a film, mely csupán laza szövedékű sztorit, sztori-füzért mesél el, valójában csak … → olvasásának folytatása

A kazah Emir Baigazin bemutatkozó filmjében a közép-ázsiai (pl. iráni) filmesek lassú, erőteljes képekben gondolkodó, szűkszavú és meditatív filmkészítési szokásai keverednek a modern, európai dokumentarizmus Ulrich Seidl által fémjelzett, esztétikumában picit elvonatkoztató jellegű, provokatív minimalizmusával. Ütős, egyben csábító mixtúra annak, … → olvasásának folytatása

Maya Vitkova, a meglehetősen perifériára szorult bolgár film talán legifjabb, de mindenképpen legfigyelemreméltóbb üdvöskéje hasonlóan kivételezett helyzetben lehet, mintbemutatkozó filmjének címszereplője, hiszen egyáltalán elkészíthette ezt a nem éppen “felhasználóbarát” léptékű filmjét. Viktoria sorsát már a születésének időpontja meghatározta, hiszen az … → olvasásának folytatása

Azt semmiképpen nem mondom, hogy maradéktalanul élveztem a Jacky a nők országában című film minden egyes percét, sőt, gyakorlatilag arról van szó, hogy szinte teljes egészében halálra idegesített. Mintha a semminél nem fárasztóbb Folytassa…-sorozat egyik korai darabját néztem volna, szinte … → olvasásának folytatása

Tulajdonképpen, “technikailag” sok újdonság nincs a Svédországban különféle művészeti projektjeiről már ismert Anna Odell (a képen középen) Az osztálytalálkozó “elsőfilmjében”, hiszen sem a dokumentarista filmes eszközök, sem az önvizsgálat attitűdje nem az – sőt, mindkettő tulajdonképpen a film ősi toposzai … → olvasásának folytatása