Author Archives: efes

Bízom benne, hogy nem csak a világ jelenlegi folyása felett érzett elkeseredésem mondatja velem azt, hogy a belga (tudják, ahol Brüsszel is van…) Dardenne-testvérek (Luc és Jean-Pierre) ott maradtak, ahol kezdték, valamikor a múlt század hetvenes éveinek végén. Már jócskán … → olvasásának folytatása

Nyilvánvalóan elegem lehet az ún. civilizált világból, hiszen az utóbbi hetekben szinte kizárólag olyan filmek hagytak bennem mélyebb nyomot, melyeknek szereplői valamilyen módon civilizáción kívüli területeken, elsősorban vad őserdőben tették a forgatókönyv szerinti dolgukat. Ilyen az új-zélandi maori film egy … → olvasásának folytatása

Bár címe alapján valami idétlen szuperhősös mozinak tűnik a Captain Fantastic, valójában közel sem az. Ahogyan a Cannes-i elismerés is jelzi, többről van szó, mint egyszerűen a “világ szokásos megmentéséről”: a korábban elsősorban színészként ismert Matt Ross második rendezését leginkább … → olvasásának folytatása

Éric Rohmer, a francia film új hullámában született “fecsegő filmek professzora” készített ilyen filmeket pályája második felében, végében, mint amivel a fiatal, dán-francia illetőségű Mia Hansen-Løve (korábban pl: Eden, Viszlát, első szerelem, Gyermekeim apja) a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medvét … → olvasásának folytatása

Nos, valóban jutalomjáték ez a Jutalomjáték, mégpedig egy jó, bár a film hírverését kissé cáfolva, nálunk nem annyira ismert brit színésznek, Brian Coxnak. Cox ismert, kipróbált, belevaló figura, elsőrangú karakterszínész. Olyan filmek mellékszerepeiben láthattuk, mint a Trója (Agamemnon), a Bourne-filmek … → olvasásának folytatása

Miközben mi sem áll távolabb tőlem, hogy a magyar filmeseket ekézzem, azért azt meg szeretném jegyezni, hogy igen aggasztónak tartom jövőnkre nézve azt, ahogyan nálunk mindenki zabszemmel a fenekében, azon aggódva, hogy netán nem hozza az elvárt számokat, valamiféle üres, … → olvasásának folytatása

Szerintem még az életemben nem láttam ilyen csodálatos és megható, végletesen bizarr, undorító, sőt viszolyogtató, egyszerre betegesen nekrofil és hamvasan-tisztán romantikus horror-robinzonádot, mint ez Az ember, aki mindent tudott. Igazából még most, a film után is óriási kérdőjelek vannak bennem, … → olvasásának folytatása