Category Archives: Film

Gyerekkorom egyik kedvenc hőse volt Thor Heyerdahl (az ősbúvár Cousteau kapitány mellett), aki számtalan vizes expedíciót vezetett, teljesen elmebeteg indokok alapján. Igazi Verne-hős volt a norvég, még akkor is, ha első expedícióját a második világháború után két évvel indította is; … → olvasásának folytatása

Én magam is nehezen hittem el, hogy ez a film az, melynek kapcsán az egyik legelismertebb, legszebb és legsikeresebb fiatal francia színésznő, Marion Cotillard először libeghetett végig a híres cannes-i vörös szőnyegen, pedig így van. Az esemény tavaly volt, a … → olvasásának folytatása

A tavalyi év általam legjobban várt filmje ez, részben, mert Paul Thomas Anderson az egyik kedvencem a ma alkotó filmesek közül, részben pedig a témája, egy bizonyos, sok utalásból a szcientológusokat eszünkbe juttató szekta története, ami, érthetően, igen izgalmas is … → olvasásának folytatása

Divatos téma, sokszor elő is kerül manapság, hogy a jól működő társadalomnak szolgálatkész, önálló gondolatok, döntések meghozatalára képtelen, ám lelkiismeretes polgárokra van szüksége. (Tudjuk persze, hogy az igazán jól működő társadalmaknak éppen hogy kiművelt, kreatív, önálló és felelősségteljes adófizetőkre kell … → olvasásának folytatása

Megmondom én pacekba’, hogy akinek ez a Bond nem Bond, csak az, amelyik pántlikanyakkendőben, kékre borotvált, merev pofával, jobb kezében metszett ólomkristálypohárban rázogatott vodkamartinivel lézerágyúzik a mandzsettagombjával bádogfogú debilekre, miközben a háttérben a soros csőmellű playboynyuszi piheg az ágyon, az … → olvasásának folytatása

A halál témája azóta izgatja az önmagát, környezetét és egyáltalán, az egész világot megfogalmazni vágyó embert, amióta képes ilyesmire. Nincs és nem is lehet ebben semmi meglepő, hiszen végtére is az emberi lét egyik legfontosabb pillanatát (folyamatát) jelenti, amikor minden, … → olvasásának folytatása

Ben Wheatley, a Vérturisták rendezője, le sem tagadhatná ízig-vérig brit identitását, hiszen a világ egyik szegletén sem jutna eszébe senkinek, hogy a szociografikus igényű, társadalomkritikus szemlélettel készítsen abszurd humorú horrorokat. E filmben is Ken Loach keveredik Monthy Pythonnal egy, a … → olvasásának folytatása

Az mondjuk, tuti biztosan kiveri az ember szemét, már az első kockák alatt, hogy ez a Juan Diego Solanas vizuális típus. Az Upside Down című romantikus scifi ugyanis valójában egyetlen látványötletre épül, miszerint adva van két világ, mely egymással szemben, … → olvasásának folytatása

A Zombieland című, igen vicces paródiának is beillő romantikus vígjátékkal a nagyszínpadra kilépett Ruben Fleischer tulajdonképpen megoldottnak tekintheti az eléje állított következő feladatot is, gengszterfilm: kipipálva. Fiatal rendező, elvállal mindent, amit elé dobnak, nagyjából, mint a mi Nimródunk is. Ez … → olvasásának folytatása

Andrew Dominik is egyike azon kortárs filmeseknek, aki szép csöndben, de legalábbis okosan elkerülve a nagy dérrel-dúrral beharangozott, majd halk pukkanással a semmibe foszló “gigamozik” fősodrát, markáns, meglehetős alapossággal végiggondolt, érdekes stációkban bővelkedő életpályát futnak. Ez persze nem jelenti azt, … → olvasásának folytatása