Category Archives: Film

Kezdjük ott, hogy attól, hogy a Földön egyszer csak véget ér a kőolajtermelés, mert elfogynak a készletek, még nem feltétlenül lesz vége a világnak. Szar helyzet lesz, mondhatni, tragikus, hiszen ezer és egy okozat fog komoly problémát okozni: például, mihez … → olvasásának folytatása

Meglehetős megrökönyödéssel néztem e film nyitó jeleneteit, melyben a címszereplő tel-avivi lakás néhai tulajdonosának hagyatékát szortírozzák szét az örökösök. Civil munkám nagy részét régi levelek, könyvek, fényképek böngészése teszi ki mostanság, azt nyomozom, hogy ki írta, kinek, s mit akart … → olvasásának folytatása

Az a helyzet, hogy ezúttal képtelenség felülemelkedni a prekoncepciókon, hiszen Thomas Vinterberg olyan filmeket tett le eddig arra a bizonyos asztalra (mint a keményen provokatív Születésnap, mint Dogma-alapfilm, majd már a dogmatizmuson túl az igen nehéz kérdéseket feszegető Submarino vagy A … → olvasásának folytatása

Ahogyan Daniel Kehlmann e film alapjául szolgáló regényében is írja: “Manuel Kaminski! Nem ismeri, mondta a vendéglősnő, nyilván nem idevalósi. Huszonöt éve itt él, mondtam. Tehát nem idevalósi, felelte a vendéglősnő, mindjárt gondolta.” Nem ismerünk Manuel Kaminski nevű vak festőt a művészettörténetben, … → olvasásának folytatása

A norvég Jan Garbarek nevű szaxofonosnak van egy lemeze, amit egy templomi orgonistával (Kjell Johnsen) vett fel egy stockholmi templomban. Azon hallottam olyan éteri tisztaságú, szinte a szférák mitikus hangjaihoz hasonlítható légiesen könnyű, végtelenül áradó zenét, mint ahogyan ebben a … → olvasásának folytatása

Szeretem Rémi Bezançon filmjeit (pl. a Hátralévő életed első napját, vagy A legszebb dolog címűt), mert nem kívánnak megfelelni trendeknek, nem hajszolják a sikert azzal, hogy alámennek a nézők vélt, vagy valós igényeinek, de nem is emelkednek beláthatatlan, felfoghatatlan művészi … → olvasásának folytatása

Nagy volt a titkolózás, hiszen még mi, többé-kevésbé bennfentesek sem láthattuk (néhány speciális fesztivál látogatóin, valamint a németeken és a svédeken kívül) korábban a világpremiernél a teljes egészében FPS (first person shooting) nézőpontból forgatott akciófilmet, a Hardcore Henryt. Természetesen nem értem … → olvasásának folytatása

Nem tagadom, eléggé idegenkedem a még élő személyekről készült életrajzi filmektől, főleg ha azok “nagy emberekről” szólnak. Elég nehéz objektíven beszélni erkölcsi, vagy más természetű hatalmasságokról, ha az történetesen még él, szubjektíven meg minek? Tettekről lehet, de személyekről nem. Elképzelni … → olvasásának folytatása