Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Ahogy tegnap mondtam, mára az Olimpia mindenkit kiütött a nyeregből (Ezek amúgy mik itt a képen?). Nyolcadrangú akciófilmek és thrillerek mindenhol.

Egyedül az m2-n garázdálkodó filmszerkesztő nem vesz tudomást semmiről, és adásba szuszakolja (23.10-től, amikor még javában tart az Olimpia megnyitó ünnepsége) Michael Haneke rejtélyes Rejtély című filmjét, ami – mi tagadás- brutális erejű jobb felütés az állcsúcsra ilyen fokú szellemi sivárság idején. Bővebben e filmről itt.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Ma szép lassan elkezdődik az Olimpia, ami aztán az elkövetkezendő hetekben alapvetően meg fogja határozni a tévék műsorait. Én nem szeretnék különösebben foglalkozni az olimpiai közvetítésekkel, meg ajánlgatni őket, hiszen valamelyik királyi nyilván orrba-szájba azt fogja nyomni az esetleges magyar sikereket. Amúgy az Eurosport is egész műsoridejét ennek szenteli – végtére ez utóbbi szakmailag sportcsatorna. (A Sport 1-2-m ezek szerint nem?) Ma focimeccsek lesznek amúgy, holnap pedig a nagy megnyitó, tűzijátékkal, egyebekkel.

Az Olimpia sajnálatos folyománya, hogy alternatívaként alig fogunk találni valami nézhető filmet estére. Sőt, erre az általános sivárságra még az éppen kulmináló uborkaszezon is rápakol egy jó nagy lapáttal… A szerencsések persze nyaralnak, a szerencsétlenek azonban nézhetik majd, mondjuk, az íjászat középdöntőjét, hátha továbbjut a magyar fiú. Így mára sincs más filmajánlat, mint Jelenetek egy házasságból (a képen pedig jelenet a filmből – m2, 23.45), akár nyitott ablakok mellett, de hátrányosabb helyzetben azokon keresztül is. Úgy tűnik amúgy, valami két lábon járó Bergman-őrült kaparinthatta meg a kormányrudat az m1-2 filmszerkesztőségében, ami egyrészt nem akkora baj, másrészt viszont tudnék azért javasolni más, hasonlóan jó rendezők hasonlóan kiváló alkotásait is, akár a svéd filmtermésből, ha ragaszkodunk ezen a fülledt estén a rideg-hideg északi miliőhöz. Természetesen, Bergman jó, de nem mindennap.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Van mára egyrészt a Poppea megkoronázása (mezzo, 20.30), amely az egyik első operája a zeneirodalomnak, az általam ismeretlen Claudio Cavina vezényletével, koncertszerű előadásban. Másrészt, Sivatagi cápák (Viasat3, 21.20), ami semmiképpen nem valami ostoba, lövöldözős, zászlólobogtatós akció, hanem inkább háborús dráma. Ahhoz képest, hogy hollywoodi film, sőt, ha akarom, afféle a Kelly hőseire hajazó szajrémozi, mégis kifejezetten tisztességes, hovatovább objektív képet nyújt az Öböl-háború katonai valóságáról, a korabeli Irakról és Kuvaitról (lásd a képen – George Clooney és Mark Wahlberg).

Késő estére egy 1980-as Louis Malle-filmet találtam, az Atlantic Cityt (Film Café, 23.05), ami a címben említett város és Monte Carlo között játszódó krimi-vígjáték, az ezekhez kötelezően társuló szerencsejátékkal, drogokkal, maffiával, meg a többi macerával. Legfőbb érdekessége a főszereplői: a veterán színészlegenda Burt Lancaster partnere az ekkor még hamvas Susan Sarandon.

Éjfél után aztán már csak Suttogások és sikolyok (m2, 0.15).

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Én a Mentalistát. Ti nézhetitek a Süti, nem sütit (Duna, 21.20), Woody Allen (a képen éppen tízórai szünetben) még a “sötét korszaka” előtt készített, tipikus, de mégsem tipikus szajréfilmjét. Partnerei ezúttal Hugh Grant és Tracey Ullmann, a nevesebbek közül. Én bírtam.

Érdekesség, bár alapvetően rétegműfajú mozi késő estére az Éjszakai őrség (film+, 23.20), Timur Bekmambetov 2004-es horrorja, afféle vámpíros-zombis izé, de még bőven az Alkonyat-mizéria előtti időkből. Az érdekesség pediglen elsősorban az, hogy orosz. Amúgy wannabe Hollywood B-vágány, súlyos Mátrix-allúziók, de az egzotikus környezet és az egyéni ízek tényleg figyelemre méltóak. (Valahol írtam róla, de nem találom…)

Ennyi.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

A tegnap éjjeli Bertolucci-film, az Oltalmazó ég egy órával emberbarátibb időpontban kerül ma adásba, ezúttal az m2-n, 22.50-től. Azonban, aki semmiképpen ki nem hagyná Debra Winger és John Malkovich perzselő szerelmi történetét, annak így is hajnali egynél tovább kell kibírnia ébren (ebbéli erőfeszítésében viszont a film nem biztos, hogy nagyon támogatni fogja…). A notórius álmatlanok viszont még válogathatnak is e kései időpontban, hiszen a Fiatalság, bolondság (Universal Channel, 23.20) is lehet számukra magával ragadó élmény. A neves angol Stephen Fry első igazi filmje Evelyn Waugh Vile Bodies című regényét dolgozza fel, mely a második világháború előestéjét töltő angol arisztokrácia ifjainak köreibe kalauzolja el a nézőt, és vezeti őket körbe, maró, vitriolos kommentárral.

A mai este főműsoridejében másodlagos frissességű A-kategóriás zsánereket nézhetünk, neves mesterektől: kettőt Tony Scottól, egyet Joel Schumachertől. Két játszma, közte egy dominó… A Túszjátszma (film+, 21.00) Schumacher precíz, de kissé lélektelen, szűk terekben játszódó túszejtős thrillerje, Nicole Kidmannel és Nicolas Cage-dzsel, erről bővebben itt olvashattok. A Domino (Cool, 21.15) már Scotté, a műfaj ezúttal akciófilm, amiben Keira Knightley (a képen) kalandvágyó, gazdag tini, akit Mickey Rourke és Christopher Walken visz bele a tutiba. Fut, lő, robban, száguld, bővebben a filmről itt. Aztán ismét egy játszma, ezúttal Kémjátszma (film+, 23.05), ismét Tony Scottól. Robert Redford és Brad Pitt, öreg kém, ifjú kém, emlékszünk, miattuk is le volt zárva annak idején a fél város (mármint Budapest). Bővebben erről a műről itt…

A Tour tegnap befejeződött…

Tévé Kategória | 6 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

A tegnapi “mosóporos meccs” tovább folytatódik, ezúttal azt nézhetjük meg, tud-e Harry Potter olyan magasra ugrani, hogy lefejelje a Pókembert? Feltéve, ha mindez érdekel minket… Utána Al Pacino (88 perc – RTL, 22.40) meccsel Eddie Murphyvel és Nick Nolte-val (Megint 48 óra – tv2, 22.40). A kreatívok nyilván szétfeszítették magukat, ha ott szám, akkor itt is szám; a meccs ettől függetlenül döntetlen. Eddie Murphyék épp’ annyira porosak, mint amennyire hihetetlen/hiteltelen Al Pacino szexmániás pszichiátert játszó Jack Bauernek… De vasárnap, késő este bőven elmegy mindkettő, a maradék pitével/fagyival.

A kormánytévék a hölgynézőket vették össztűz alá, bízva abban, hogy estére talán ők is lerogyhatnak a tévék elé. A Büszkeség és balítélet (a Keira Knightley-s újabb verzió – m1, 20.15), majd utána, 23.55-től Bertolucci Észak-Afrikában játszódó Oltalmazó ege (Debra Wingerrel és John Malkovich-csal – lásd őket a képen), valamint e két film között noname-nek tűnő, de igen tisztességes kosztümös, történelmi A halott királyné (Duna, 21.50) című spanyolfrancia film inkább őket, mint az egész napos tespedésben, formaegyben és sörözésben megfáradt férfiakat szólítja meg. Az Oltalmazó ég persze kései kezdésével is mutatja, nem a holnap még dolgozó anyák, lányok, asszonyok számára kerül adásba, hanem inkább a romkocsmák homályából ekkortájt hazasétáló, “munkanélküli kékharisnyák” érdeklődésére tarthat számot.

A Story4 nem vacakol és felveszi az állami monstrum által elszórt kesztyűt, hiszen a Távol Afrikában (18.10) utána pedig a tegnap is elsütött Az órák (21.10) bármikor, bármennyiszer képes a képernyő elé ragasztani a kissé cseppfolyós romantikára és szentimentalizmusra mindig kapható hölgyeket.

Belmondo, valamint Velence van gyenge alternatívaként még a tarsolyban, a Szabadlábon Velencében című ismert darab képében (film+, 21.00), ami azért már kissé családbarátabb löket, bár mindenki látta már ezt is százszor.

Szürke ló lehet a Jimmy Hollywood című vígjáték (Viasat3, 21.50), amit nem láttam még, de ha Joe Pesci a világ legjobb színészét alakítja benne, az önmagában elég jó, hiszen Joe Pesci amúgy tényleg a világ egyik legjobb színésze. Aztán persze, lehet, hogy baromság lesz, de Barry Levinson azért olyan nagyot nem szokott bakizni…

Felhívnám még a figyelmet a Film Cafén 19.00-től kezdő Aki másnak sírt ás című alkotásra, amelyen lazán túl is léptem volna, ha nem kattintok félre és nem olvasom, hogy amellett, hogy Mika (Aki tesója) Kaurismaki rendezte, Julie Delpy, Johnny Depp, valamint az alter-sztár és Delpy exférje Vincent Gallo által főszerepelt, két kontinens között zajló romantikus történet lesz. Ha eső lesz, buli nem lesz.

Délután a Tour de France utolsó napja, befutó Párizsban a sanzelizén. A sárga trikó a robotszerű Wigginsé, a zöld Sagan-gyereké a szomszédból (ezúton is gratulálunk!), a pettyest pedig Thomas Voeckler, Asterix modern reinkarnációja fogja elnyerni. Magát a végső futamot pedig Sagan, de inkább Cavendish abszolválja, nagy hajrában. Fogadunk? 🙂

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Igen vicces(nek tűnő) csörtébe bonyolódik a mai (esősnek ígérkező) estén a két nagy. Az RTL Klub 19.30-tól egy bő háromórás, betű-nincs-rá milyen kategóriás mesefilmmel jelentkezik, ami nem összekeverendő Tolkien mester tollából született Gyűrű-történettel. A gyűrű átka a “neves” Uli Edel fantáziája az ógermán Nibelung-ének mondája nyomán, olyan műfajteremtő sztárokkal, mint Kristanna Loken (ő Brünnhilda) és Benno Fürmann, aki Erik, a viking (vagyis Siegfried, de erre csak később jön rá…). Operatőr Ragályi Elemér, hogy valami szittya vér is keveredjen ebbe a sörhabos ógermán masszába. A konkurens tv2 rögtön kettőt lép erre az überelhetetlen kihívásra: a 19.30-tól kezdő Evolúció Ivan Reitman kifejezetten vicces sci-fije, komoly, de főleg komolyan veendő, ökológiai természetű tanulságokkal, David Duchovny-val, aki most tűzoltó, nem pedig Mulder, valamint Julianne Moore-ral, aki még véletlenül sem Scully. Utána (21.30-tól) ugyanitt a Cloverfield, amiről bővebben itt regélek. Kihirdetem a döntést: a mai este győőőőz, a kék sarokban, aaa tv2!

Persze, a néző akkor jár jobban, ha hagyja a két mosógépet egymásra pörögni (bár, a tv2 mai két filmje tényleg jó, csak éppen a könyökünkön jön ki…), és választja mondjuk Meryl Streepet, Goldie Hawnt és Isabella Rossellinit, Bruce Willis társaságában, és megnézi, milyen Jól áll neki a halál (film+, 21.00). Kinek áll jól? Hát, neki. Blőd lesz és morbid, de vicces – bár már ezt is láttuk, sokszor. Vagy Robbanáspont (Universal Channel, 21.00), amiben titokzatos hadi kísérleteket eltitkolt halálesetek követnek, de mindenre fény derül (különben minek csinálnának efféléről filmet…).

Érdekes lehet megnézni, milyen Clint Eastwood még fiatalon, nem spagetti, hanem hagyományos, echte amerikai westernben: a Joe Kiddet (Viasat6, 21.30) John Sturges, a műfaj nagy hollywoodi öregje követte el, 1972-ben.

A ma esti nagy hölgy-mozi Az órák (Story4, 22.00). A Stephen Daldry által rendezett film “Michael Cunningham azonos című Purlitzer-, és PEN/Faulkner-díjas regényéből készült, melyet Virginia Woolf 1925-ös műve, a Mrs. Dalloway inspirált. Három korszak, három történet és három női sors olvad össze egyetlen történetté Az Órák időfolyamában. Úgy kapcsolódnak össze, mint a láncszemek, anélkül, hogy tudnák, ugyanaz a nagyszerű irodalmi alkotás változtatja meg visszavonhatatlanul az életüket. Virginia Woolf (Nicole Kidman) a húszas évek londoni külvárosában az elmebajjal küzd, és közben első nagy regényét, a Mrs. Dallowayt írja. Laura Brown (Julianne Moore) Los Angeles-i feleség és anya több mint két évtizeddel később, a második világháború végén olvassa a regényt, és hatására elsöprő erejű változást forgat a fejében. A mai New York Cityben ott van Clarissa Vaughan (Meryl Streep – a képen), aki Mrs. Dalloway modern alteregója, s aki szerelmes Richardba (Ed Harris), az AIDS-ben haldokló, briliáns költő-barátjába.” (Szerintem giccs, de nem én vagyok a célközönség.)

A 300-nak (Cool, 21.00) már lehetnék célközönsége, de nekem ez is giccs, főleg, amióta az Olümposz lábánál találkoztam egy Leonidas-jelmezes giroszsütővel… (Már, ha giccs az, amikor a művészet áruvá, tömegcikké, tömegjelenséggé válik…) Ettől függetlenül, lehet, hogy én mégis ezt nézem, ha a part szakad.

A ma este legjobb filmje azonban vitán felül a Kromofóbia (Duna, 22.15), Martha Fiennes szövevényes, ám igen savas családregénye, a kellő sztárparádéval, de többet a filmről itt.

A Touron ma az utolsó előtti futam kerül sorra, egy 53 és fél kilométeres egyenkénti indítású időfutam, űrhajósjelmezben, űrbringákkal, csak elvetemült bringafanoknak. Holnap aztán befutó a sanzelizén.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

A Touron gyakorlatilag minden eldőlt, úgyhogy a mai szakasz tényleg csak a limousini táj látványosságairól fog szólni (14.00-től az Eurosporton). Este, ha nem lesz jó idő (márpedig úgy néz ki), így nyár közepén ne várjunk semmi “mélyet” a tévézéstől. Kevin Costner Vízivilága (tv2, 21.05) sokáig az egyik legnagyobbat bukó hollywoodi szuperprodukció kétes címét bitorolta: túl sokba került, de a közönség túl magasról tojt rá. Nem olyan vészes pedig, egy kifejezetten bátor ötleten alapuló kalandos mesefilm a harmadik világháború utánról, amikor a Föld teljes egészét tenger borítja. Harc az ivóvízért folyik, Costner magányos, így magának is való hajós, de aztán…

A ’98-ban készült Halott gengszterek (Viasat3, 21.20) bizonyíték lehet arra, hogy Guy Ritchie előtt is létezett angol krimivígjáték, ráadásul egészen nézhető. 85 percnyi agyatlan őrület, ismert arcok (Ving Rhames, Forest Whitaker, John Leguizamo, David Caruso, Donnie Wahlberg), a világ legnagyobb rablásának ígérete, aztán elbénázott lehetőségek, csúnya szavak.

A tébolyultak (Viasat6, 22.30) George A Romero hasonló című (The Crazies) horrorjának egészen jól sikerült remake-je, melynek elkészültén maga a Mester is rajta tartotta vigyázó tekintetét. A sztori nem egy etwas, egy kisváros lakói megőrülnek, elzombulnak, de a seriff (Timothy Olyphant – a képen) megoldja a dolgot – a hideglelős, fogvacogtató, székkarfa-markolászós hangulat viszont azért ott van.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Sehol, semmi, uborkaszezon. Agyhalál. A Touron a 17. szakasz, Bagneres de Luchon – Peyragudes, de már az is lefutott meccs. Wigginséket már csak a WADA állíthatja meg…

Tévé Kategória | Hozzászólás

Szauna Párizsban (Let My People Go!, 2011)

Természetesen a filmben mindössze egyetlenegy szaunát láthatunk, méghozzá azt sem Párizsban, hanem a helyén, valahol Lappföldön. Tehát ennek a Szauna Párizsban című filmnek valami másnak kell lennie… Valami nagyon másnak, és ebben nem is kell csalódnunk: itt tényleg minden nagyon más.

Már megint a cím

Én is unom kicsit, hogy szinte minden második-harmadik külföldi filmnél már rögtön az elején az eredeti cím rossz magyarításával kell foglalkoznom, de mit tegyek, ha egyszer nem tetszik? Úgy gondolom, a film alapvetően művészeti alkotás, aminek szerves része a címe is. Még akkor is, ha az esetleg az átlag magyar néző számára semmilyen különösebb jelentéssel nem bír. A cím, a szó, illetve értelem szerinti fordítás nyelvtani/értelmi kényszerűségén túl változatlannak kell maradnia, hiszen minden bizonnyal okkal kapta éppen azt az alkotójától, amit. A forgalmazó pedig ne másítsa meg, erre nem lehet semmilyen indoka. A Szauna Párizsban magyar címe is ilyen, csak nagyon messziről, és a film megtekintése után lehet ahhoz kapcsolni. Előzetesen viszont teljesen más képzetet kelt az esetlegesen (tehát átlagosan) tájékozatlan nézőben. A film eredeti címe Let My People Go!, ami részben a zsidók Mózes vezetésével történő egyiptomi kivonulását megéneklő, ismert spirituálé (Go Down, Moses) refrénjének egyik sora, így közvetlenül utal a film cselekményére, jelesül az éppen erre az eseményre emlékező pészachra (pászkaünnepre, zsidó húsvétra), amely körül bonyolódik majd minden. Nem értem tehát a címferdítés okát, nem értem, miért rosszabb a szó szerinti Engedd a népem el!, vagy akár az egyszerűbb, de szintén idevágó Pészach Párizsban, ennél az elterelő, hamis Szauna Párizsban-nál…

Pészach Páriszban

Szóval, zsidó módra húsvétolunk, méghozzá Párizsban, ami így önmagában is érdekes alkalom, a történet azonban még távolabb indul, valahol Lappföldről, Joulupukki, a finn Mikulás hazájából. Itt szolgál postásként Reuben, a párizsi zűrös-zajos zsidó mosodás család sarja, aki elsőgenerációs pályamódosítóként a finnek szauna-kultúráját tanulmányozandó érkezett e helyszínre. A szárazgőzfürdők működési elve helyett azonban gyorsan szerelembe esett a szomorú szemű finn tanárral, Teemuval. A párizsi pészachhoz úgy kerülünk e távoli helyről közel, hogy Reuben egy nap furcsa, 199 980 eurót tartalmazó küldeményt kézbesít „apósának”, aki ezt nem hajlandó átvenni, sőt, a fiúnak adományozza, aki annyira hevesen ellenkezik, hogy az após elájul. Reuben ezt a röpke ájulást tragikus komolysággal fogja fel, Teemu gyilkosnak nevezi és szakítanak. Reuben letörten, de hóna alatt a jelentős pénzzel hazaindul Párizsba, ahol családja éppen pészachra készülődik. A fiút semmi és senki nem vigasztalja, arra pedig végképp semmi szüksége, hogy egy melegbárban idős, gazdag úr akadjon rá… Pedig így történik, és eljön az ünnep napja, miközben Teemu is rájön az igazságra…

Bizarr elegy

Meglehetősen bizarr multikulti katyvaszként csapódhat le az egyik itt megjelenő csoportba sem tartozó nézőkben a francia Mikael Buch bemutatkozó filmje, mely leginkább talán úgy lenne jellemezhető, mintha Aki Kaurismaki rendezte volna Brünót, Woody Allen forgatókönyvéből. Rossz hír lehet, hogy e jeles személyiségek mintha életük leggyengébb formáját futnák ebben a meghökkentő kollaborációban – vagy Buch ügyetlenül csak a rosszat tanulta volna meg tőlük. Mindenesetre, a savanyú uborka és a füstölt hering nem megy a kremzlihez és a maceszgombócleveshez, főleg nem színes flitterekkel, diszkógömbbel és rózsaszín műszőrmével díszítve. A pészach ötezer éves rituáléjában kevésbé jártas nézők csupán a poénok töredékét értik meg, így ezeken értelemszerűen csupán az értő közönség fog mosolyogni. Erősen karikaturisztikus a homoszexualitás és a homoszexuális párkapcsolatok ábrázolása is, ami azonban élét veszti az abszurdba hajlóan kezdő, de kliséerdőkben elvesző cselekményben. A harsány, vaskos kontúrral megrajzolt zsidó szállal együtt mindez bizony ijesztően csiricsáré, „lakodalmas” és bombasztikus. Buch munkáját, a rendezést illetve a forgatókönyvet illetően mindössze az abszurdra való törekvést, valamint a meleg kapcsolatok ábrázolásának merészségét tudom dicsérni, az igen keresetten összeszőtt cselekmény idiotizmusát, a klasszikus (francia) vígjátéki panelek súlyos unalmát viszont semmiképpen. Mélyebbre ható szatírának felületes és giccses a film, vígjátéknak pedig nem elég közérthető, de még csak nem is túl vicces. Egyedül talán csak a fóbiás szélsőségeseket gerjesztheti, akik végre jól provokálva érezhetik ez alkalommal magukat, ám az is lehet, hogy a végén majd ők is csak néznek felvont szemöldökkel, mint a Mikulás pészachkor: Hát, ezt most akkor, hogy értsem? Asanisimasa: 4/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás