Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Állítólag vadonatúj részekkel jelentkezik ma Ház doki… Ott hagytuk abba, ugye, hogy House lesmárolta Codyt és viszont. Szana- és szétszaggat a kíváncsiság, mi s hogyan megy tovább… (aki spoilerezik, annak írmagját is kiirtom a zinternetről! 🙂 Tuti nem maradnak együtt.

Viszont a Hálózaton (21.00) Fekete Kalóz!!! Nem Jack Sparrow, de még nem is aXXo, FXG vagy mondjuk SiRiUs sHaRe, ;), hanem egyenesen a híres és rettegett Fekete Kalóz (kép)! Kabir Bedi! Szandokááán! Vitorláshajók, húzd meg a köteleket, lobogó fehér ing, villanó tekintetek! Kard ki kard!

A Duna ezalatt a szokásos szolid formáját hozza, azonban nem kevéssé érdekes ritkaságokkal. 20.40-től Tiszta égbolt, Grigorij Csuhraj mára már szinte pszichedelikusnak ható, rikítóan színes és rettenetesen naiv szerelmi drámája Alekszejről a pilótáról és Szásáról, a diáklányról, akiknek szerelme nem teljesülhet be mert elszakítja őket egymástól a háború… Utána némi közjáték, majd egy ugrással a jelenben vagyunk, egy román elmegyógyintézetben. A Ne érts félre, de… című, igényesen fotografált dokumentumfilmben az intézet hétköznapjaiba tekinthetünk be. Biztosan nagyon komoly film lesz. Kezdés: 22.45.

A végére marad a Sziriana (RTL, 23.30), mely egy sok szálon futó történetben óhajtja leleplezni a világ olajalapú hatalmi játszadozásait… Nincs benne semmi olyan újdonság, amit egy mai, összeesküvés-elméletekben közepesen jártas néző ne tudna, így marad George Clooney, Matt Damon és a többi sztár.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Az m1-en, 21.50-kor kezdődő Se ördög, se angyalig semmit. Mondjuk, ez sem valami óriási etwas, csak amolyan bájos, szolid kis francia krimi egy operatőrlányról, aki olyankor is nyomta a ‘rec‘ gombot, amikor talán hasznosabb lett volna elfordulni. Lakótársat keresünk! rendezőjének, Cédric Klapischnak a filmje ez, mely az ismert és népszerű vígjátékkal kvázi szimultán munkában készült.

A Vénusz (Story4, 22.30) is amolyan “kis nagy film”, bár azért sokat elárul róla, hogy az egyik főszerepet játszó agg Peter O’Toole (kép) komoly jelöléseket gyűjtött be a benne nyújtott alakításával. Tulajdonképpen saját magát, vagyis egy idős, kegyelemszerepeken tengődő színészet játszik O’Toole ebben a filmben, akihez egy nap betoppan hozzá unokahúga, aki megpróbálja felrázni az öregurat.

A Zűrös kölyök szerintem egész egyszerűen eltévedt. Az efféle kemény, droggal, szexszel, társadalmi gebaszokkal terhelt, tipikusan angol drámáknak a Duna tévén szokott lenni a helyük, itt a film+-on legfeljebb véletlenül botlik bele az ember (23.10-kor), vagy akkor, ha olvassa az asanisimasa blog napi tévéajánlóját – bár akkor inkább szundít este nyolctól tizenegyig, hogy végig tudja nézni késő este ezt a filmet…

…és utána pedig még ezt is: Egérút a tv2 magyar filmeket megalázó és szégyenletesen álságos 01.15-ös kezdésével kerül adásba, és ez alól nem ment a “legalább leadják” egérutas rezignációja sem. Sára Juli 2001-ben készült láthatatlan, de nem nézhetetlen filmjében az értelmiség tipikus sorstörténetét ezúttal egy nyaralás thrillerbe forduló borzongásában mutatja meg, jó magyar színészek közreműködésével.

Tévé Kategória | 4 hozzászólás

Tuvalu, az álomsziget (Tuvalu, 1999)

Amikor e cikk íródott, 2000. november 13-án is: Palesztinok és zsidók ölik egymást Izraelben, ítéletidő Angliában, Boeing-gép katasztrófája Tajvan szigetén, hurrikán sodor el házakat Ausztráliában. Véres tüntetések a globalizáció ellen szerte a világon. Miniszteri villa-építés Budapesten, szivacsos agyvelő-gyulladás, olajbotrány, sírgyalázások felekezetre való tekintet nélkül, keresztledöntés, parlamenti purparlé. A multiplexekből ömlik a csillogó, méregdrága hollywoodi tömeg-gagyi, a kereskedelmi rádiók és tévék üvöltve bombázzák idióta reklámokkal agyunkat, érzéketlen bábukként ütődünk össze embertársainkkal a zsúfolásig tömött autóbuszon és ehhez jönnek még a mindennapi apró-cseprő, filléres problémák.

Állandó nyomás ez mindannyiunk agyán, tompulunk, fásulunk rendesen. Valamiféle megkönnyebbülést talán csak a fantáziálás, az álmokba merülés jelenthet. Így álmodozik Anton is Veit Helmer fiatal, német rendező filmjében egy déltengeri szigetről, Tuvaluról, ahol a pálmafákat édes ukulele dallammal lágy szellő simogatja, ahol a szikrázó nap sugarai ezerfelé szóródnak a tenger finom csipkéjű habjain és a hó fehérségű homokon, ahol béke van, nyugalom és fény…

Anton segéd-uszodamester vak fő-uszodamester édesapja mellett egy elképzelhetetlenül szürreális fürdőházban, valahol Európa fenekén. Egy kietlen pusztaság közepén áll ez az intézmény, állandóan hulló vakolattal, hiányos, ámde teljesen elkopott csempézettel, lelógó, kitudja honnan-hova futó, örökké csöpögő csövekkel és egy Imperial márkájú ősrégi, de megbízhatóan zakatoló uszodagép-motor-szívvel. Senki sem foglalkozik azzal a néhány törzsvendéggel, akik pénz híján már csak közönséges kabátgombbal tudnak fizetni. Anton velejéig romlott, karrierista bátyja, Gregor azonban mindent elkövet, hogy a szívből üzemelő intézményt a nagytőke kezére juttassa, talán átalakítandó valamilyen plazává, de mindenképpen el szeretné tüntetni a föld színéről. Anton felveszi a harcot galád bátyjával, sőt még szerelmes is lesz a szép, fiatal Évába. A dolgok innentől észvesztő sebességgel bonyolódnak a valószínűtlen, de szívünk mélyén azért várva várt végkifejlet felé.

A Tuvalu Veit Helmer első nagyjátékfilmje tündérmese, felemelő, örök érvényű mondanivalóval, egyben nagyívű allegória és nevettető börleszk is. Csodálatos látványvilágú, képekben elmesélt történet, szinte teljesen dialógusok nélkül! Hihetetlenül tehetséges alkotók nagyszerű alkotása, amit minden igazi mozirajongónak és jóérzésű embernek látni kell. Az idei (2000-es) Mediawave látogatói tudják, miről beszélek, hiszen ott nagydíjat kapott ez a remek film, abszolúte jogosan. “Hiszek a képek erejében!”– nyilatkozta a rendező, mégsem nosztalgikus némafilm remake-et készített, annál inkább mai, friss, nem kultuszfilm, hanem remekműgyanús FILM-et. Megkockáztatom, hogy Chaplin, Keaton és Fellini méltó társává vált ezzel a művel a fiatal Veit Helmer. S már szinte mellékes, hogy egy filmben láthatjuk Denis Lavant-t, a Point-Neuf hősszerelmesét Djoko Rosić-csal a “legnagyobb magyar betyárvadásszal”, és más elképesztő figurával egyetemben. Katarzis vár mindenkire, aki jegyet vált Tuvalura, melegség költözik szívébe és biztos lehet benne, hogy a világ más tájain is élnek emberek, akik a legjobb barátaik is lehetnek. Nem vagyunk hát egyedül. Asanisimasa:
10/10

Film Kategória | Címkézve | 11 hozzászólás

Hantahíradó (The Onion Movie, 2007)

Hát, egyszerűbb lenne amolyan maliciózus értelmiségi fitymálással egyszerűen lesöpörni az asztalról ezt a (Csupasz pisztoly-filmeket is producerként jegyző) David Zucker nevével fémjelzett, Hantahíradóra magyarított baromságot. Hogy mégsem teszem ezt, az azért van, mert bár alapvetően irtó nagy baromság ez a film, azért határozottan van benne néhány metszően igazságos pillanat is. Ilyenekre gondolok, mint ez: látunk a híradóban egy fekete férfi, fején harisnyával beront egy bankba, ám a megrettent bankalkalmazottól nem pénzt követel, finoman cizellált ganxta-szlengben, ahogy az amúgy szokásos lenne, hanem munkát akar magának… Igazi, heti negyven órás állást, ebéd-hozzájárulással, egyéb juttatásokkal, hogy végre legyen esély egy afro-amerikainak munka által is felemelkedni, nemcsak a bűn útján… Huhh, that’s what we really want, man.

Akad még jó néhány ehhez hasonló, provokatív poén a filmben, a Zucker-filmekre oly’ jellemző, gusztustalan testnedv-humorokon túl, kap mindenki a túlsúlyos átlag-amerikaiaktól a melegeken, a fekete jogvédőkön, az arab terroristákon, a hadseregen és a nagypolitikán keresztül a minden háztartást meghatározó, mindenható médiáig, ami a film közvetlen tárgya. Sztorija, cselekménye egyáltalán nincs a Hantahíradónak, afféle maksahíradó-szerű kabaré az egész, egy fiktív tévécsatornáról, csak gazdagabb és egyáltalán nem píszí kivitelben. Emblematikus szerepben olyan toposzok tűnnek fel, mint Michael Bolton vagy Steven Seagal – mint az amerikai kultúra jelképei (muhahaha). Amúgy, a néhány valóban markáns poénon túl alapvetően elég fárasztó és zsibbadt egy alkotás ez. Asanisimasa: 2/10

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Meg merjem nézni a film+ esti meséjét? A Yonggari – Az űrbéli szörny című dél-koreai scifi minden kétséget kizáróan ótvar nagy baromság lesz, viszont már korán kezdődik (19.15-től), és Vévé Bécinél és Vévé Lacinál egészen biztosan szórakoztatóbb lesz…

A nap filmje viszont egészen biztosan David Fincher Játsz/ma című mesteri thrillerje lesz, melyben Michael Douglas Sean Pennt szívatja (vagy sem). Persze, láttuk már-láttuk már, de ha nem, akkor meg nézzük meg. A Viasat3-on lesz (21.15), tehát nem takarja ki a képernyő sarkát a karika.

Gyenge alternatívát kínál saját magának a Viasat Bt., mert a 6-on, 22.00-tól kezdődő Joe Kidd azért nem a western műfajának csúcsa, bár nem is a legalja. Készítői legendák: rendezte John Sturges, illetve, a főszerepben Clint Eastwood, a film azonban csak erős közepes.

Az Isten gyermekei című nepáli dokumentumfilm (kép) azonban minden bizonnyal unikum a mai (és úgy az általános) filmkínálatban, hiszen viszonylag kevés nepáli filmet mutatnak be világszerte. Ez a film a hírek szerint lírai hangon, filozofálva, okosan és bölcsen beszél Katmandu melletti szent területről, Pashupatinathról, a “halottak földjéről” a Dunán, 22.40-től.

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Trükkös fiúk (Matchstick Men, 2003)

Tipikusan olyan film a Trükkös fiúk, amivel nagy vonalakban nincs semmilyen komolyabb baj, mégsem emlékszik rá a kutya sem néhány év múlva. Én legalábbis kutya vagyok, mert az első 5 percben még csak néztem. Ridley Scott? Hmmm… Nicolas Cage? Meglátjuk… Sam Rockwell? Nagy baj nem lehet… Aztán a tizedik perc táján elkezdett valami motoszkálni valahol a hátsó kisagyamban: én ezt a filmet láttam már, csak abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan ezt, vagy csak ennek valami remake-szerűségét láttam már, valami sorozat-epizódként, vagy egy ehhez sokban hasonló másik szélhámosos mozival keverem csak? Negyedóra múltán azonban már biztos voltam benne, hogy ezt láttam már – ám sajnos így már nem működtek a dramaturgiai csavarok sem. Így jártam.

Amúgy tényleg nincs nagy baj a filmmel, jó kis csavaros csibész-sztori, egy súlyosan mániás átverőművészről (akinek mániákusságát Cage azért nem kicsit túljátssza, vagy csak nem olyan sármos, mint Jack Nicholson ismeretes hasonló karakterében), aki, ugye nem spoiler, hogy aki másnak korsó a kútra, vermet ás, míg el nem törik. Ridley Scott ilyen filmet tán nem csinált még, jól is mutat egy efféle az amúgy is igen színes portfóliójában, egy kissé groteszk filmvígjáték, erős drámai felhangokkal; mesélni is tud, naná, hogy tud, a hangulat is oké – vérprofi a faszi. Fogalmam sincs, miért nem lett mégsem ez egy igazi, felejthetetlen film. Még a pontjai is rendben vannak (imdb: 7.4, port.hu: 8.5)… Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | 4 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

19.55, tv2Kapj el, ha tudsz! Spielberg mester perfekt szélhámos-filmje az ezerarcú és mindenkit átverő Leonardo Di Caprióval. (Az “úgy utálom kapribogyót” jellegű esetleges kommenteket szó nélkül kimoderálom!) Persze, hogy látta már mindenki, de szórakoztató és jól megcsinált film, úgyhogy bármennyiszer meg lehet nézni…

…ha nincs más, márpedig a konkurencia ezúttal lemaradt.

22.00, STORY4Elveszett jelentés. Francis Coppola Sofia lányának megfoghatatlan filmje, bővebben itt.

22.45, DunaAz utolsó forradalom. Tegnap egy ex-szovjet lány olaszországi kalandjait ajánlottam, ez a film pedig egy román srácról mesél, hogyan tud boldogulni a romántól annyira különböző, de mégis nagyon hasonló nyugati társadalomban (kép). Kis büdzsé, nagy film!

23.50, Viasat3Star Trek 2.-Khan haragja. Illik említeni a Star Trek-mozifilmek konszenzusosan legjobb darabját.

0.50, tv2Milos Forman Goya kísértetei című filmje a szinte nézhetetlenül késői időpontra van kárhoztatva, azonban mindenképpen érdemes miatta fennmaradni, még akkor is, ha messze nem ez a mester legjobb filmje. Nem igazán “Formanos” a Goya kísértetei, ugyanis nem volt szokása történelmi tablót alkotnia eleddig. Csinált már korábban is kosztümös filmet, de az vagy életrajz volt, vagy romantikus komédia, de ilyen korszakokon átívelő tablót még nem. Nem is életrajz ez, hiszen Goyáról nem sokat tudunk meg, talán csak azt, hogy szerette a pénzt, kissé együgyű volt, de alapvetően jó szándékú. A valódi főszereplő Lorenzo (Javier Bardem). Az ő sorsa az, amely ívet húz a középkori inkvizíciótól a polgári forradalmakig, és azon túl. Forman olyan dolgokat is meg tud mutatni általa, amit eddig tán még filmen sosem. (A “felszabadítottak” viszonya a felszabadítókhoz, ugye, de ebben neki is volt tapasztalata származását illetve.) Szokásosan kiváló ritmusú a rendezés és történetbonyolítás, perfekt a színészvezetés, nem ezen múlik, hogy mégis kissé erőtlen a film. Talán azon, hogy tudjuk, Lorenzo nem egy jó hős, figura, karakter, így halála sem döbbent meg igazán. A miértje pedig inkább keserű, mint katartikus. Natalie Portman érett játéka viszont már itt is feltűnő volt.

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Pol Pot megye punkjai – CPg (1999)

Emlékszem, egy csaj mesélte annak idején (1982 körül), hogy megismerkedett egy fantasztikus fazonnal Szegeden, ahová főiskolára járt. A csodafazon akkor talán éppen sírásóként dolgozott, ám ez nem zavarta abban, hogy filozófiai tárgyú könyveket olvasson. Egy punkzenekarban játszott, úgy hívták a srácot, hogy Güzü. Aztán rövidesen én is találkoztam Güzüvel, a hatás leírhatatlan volt. Fényes nappal, talán péntek kora délután, állt néhány fazon a Kárász utcában, konkrétan rongyokban, szakadt bőrzakóban, szegecses műbőrdzsekiben, rikító festékkel összekent műtős- vagy más munkásnadrágban, mamókacipőben és égnek álló kakastaréjjal. Azzal szórakoztak éppen, hogy egy orbitálisat csuláztak Szeged büszkeségének kövezetére, és azon versengtek messze hangzó röhögéstől kísérve, hogy a köpetből ki bír több nyúlványt kihúzni a cipője orrával. Napocskát rajzolunk!– mondták. Na ja, takonyból. Ők voltak az akkor Szegeden már ismert és hírhedt CPg zenekar és szűk rajongótábora és ez volt az első találkozásom a punkkal, mint olyannal. (Az angol szó jelentése kb.: mocsok)

A CPg aztán nem sokkal később egészen más ügyből kifolyólag lett országszerte ismert. A koncerten, show-elemként elvégzett csirke ledarálásától az akkor könnyűzene atyaúristenének keresetlen anyjába visszaküldésén át a zenekar nevének vitatott jelentéséig és a rendszer megdöntésére irányuló felbujtásért kiszabott konkrét, letöltött börtönbüntetésig hosszú a lista, amivel ez a szegedi csapat gazdagította a magyar kultúrtörténetet. Kövessy Róbert filmjének, a Pol Pot megye punkjainak éppen az az legnagyobb érdeme, hogy egyszerre tudja hitelesen elmondani, mi az igazság a CPg-ügyben, emellett alkalmas némi nosztalgikus múltba révedésre is (már, ha egy punk egyáltalán lehet nosztalgikus…) és egy igen fontos kordokumentum is. Most, így majd’ harminc év távlatából azért meglepődtem, milyen szimpatikus srácok lettek azokból a szegedi punkokból… Na ja, sose ítélj elsőre. A filmet hitelessége és pontosan megfogalmazott kortörténeti jellegű adalékai miatt kötelező tananyaggá tenném gimnáziumi történelem órákra, ha rajtam múlna. Asanisimasa: 10/10

Film, Zene Kategória | Címkézve | 6 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

A királyi mellékes, avagy az elvetélt ovicsatorna ma estére picit összeszedte magát, bár azt azért nem mondanám, hogy soha-nem-látott újdonságokkal/kuriózumokkal üti ki a néző szemét. Mindenesetre, a mai felhozatal legalábbis tisztességesnek mondható (bár én annyira nem szeretem az m2 egyik ma esti filmjét sem…). Tehát, aki nem látta még Ang Lee Oscar-esőben ázó, meleg cowboyos románcát, illetve Julian Schnabel elégikus (és öntetszelgő) haláltusa-reprodukcióját, az ma megteheti: A Brokeback Mountain 21.00-kor, a Szkafander és pillangó közvetlenül ezután, 23.10-kor kezd, az m2-n.

Ezeknél sokkal érdekesebb választás például Giuseppe Tornatore meglehetősen összeszedett és sűrű, kicsit szociografikus, kicsit pszichologizáló, kicsit romantikus és kicsit krimis drámája egy ex-szovjet nő (kép) viszontagságairól a mai Olaszországban. Az ismeretlen 22.55-kor kezd a királyi egyesen. Itt mondom bővebben, milyen.

A Duna tévé késő esti, 22.40-kor kezdő Nőies játékok című filmjét is ajánlottam már, aki akkor kihagyta, ma pótolhat. Shakespeare korában játszódik a film, amikor még a női szerepeket is férfiszínészek játszották a londoni színházakban. A történet Mariáról, az egyik nagy színpadi sztár öltöztetőjéről szól, aki tehetsége és eltökéltsége révén először vált ismertté nőként a színház világában. Maria szerepében egészen elbűvölő alakítást nyújt, pl. az acid-Rómeó+Júlia egyik címszerepéből is ismert Claire Danes.

Mára ennyi, a többi csatornán nem lesz semmi extra.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

A mestergyilkos (The Mechanic, 2011)

Ez A mestergyilkos remake, az eredeti, hasonló című 1972-es verzióban Charles Bronson játszotta enyhénél jobban mániás, végletekig pipifaxos, professzionális bérgyilkost, itt Jason Statham, a jelenkor egyik legnagyobb akciósztárja alakítja a címszereplőt. A történet laza váza, a karakterek ugyanazok, a cselekmény picit más. A Simon West (pl. Con-Air) által rendezett remake egyszerű, mint a százasszög, ami azonban megtart akár egy akasztott embert is, ha a szöget a mestergerendába vered, az áldozatot pedig rá húzod. Fel. Hogy stílbe legyünk…

Levegős, egyenes vonalú, tulajdonképpen tiszta, elegáns formát mutatna ennek az erősen minimalista akciófilmnek a cselekménye, ha lerajzolnánk. Ez, ha akarom erénye, ha akarom negatívuma a filmnek, hiszen egy szép, arányos forma önmagában is dicséretes, egy kiszámított, így könnyen ki is számítható cselekmény viszont kiheréli, unalmassá teszi a filmet. Minden felesleges sallang ki lett gyomlálva a filmből, a dialógok legtöbbször tőmondatok, így színészi teljesítményekről sem kell beszélni – Statham amúgy sem egy Jack Nicholson. Erkölcsi, etikai tanulság nincs, ha csak az nem, hogy ha bérgyilkolászásra adod a fejed, akkor baromira légy előrelátó, mert különben könnyen, a szó szoros értelmében felakasztják a hóhért. West rutinos rendező már, ezt a filmet is lendülettel oldja meg, nagyobb hiba nincs is benne, ám ettől még nem lesz érdekes. Mondhatni, meglehetősen érdektelen ez a technikailag és szerkezetileg közel tökéletes mozi. Ez a minimalizmus átka. A fapofa, keveset szóló Statham sem nem szimpi, sem nem utálatos, egyszerűen egy hideg fejű, érzelmektől mentes, technokrata hitman, de semmi más. Legutolsó áldozatának, hajdani mentorának zűrös fiát (Ben Foster) fogadja tanítványának, ő egy picit rohadék, de ő sem eléggé. Az akciójelenetek közepesek, ráadásul egy ízig-vérig akciófilmhez képest számuk is kevés. Szóval, A mestergyilkos egy precíz, de lélek nélküli, meglehetősen üres akciófilm. Egy közepest azért megajánlanék neki, elsősorban a filmben fontos szerepet játszó high end lemezjátszó-szett miatt. 🙂 Asanisimasa: 5/10

Film Kategória | Címkézve | 8 hozzászólás