Tag Archives: 10/10

Régen csinált már filmet nekünk Peter Weir, legutóbb a Kapitány és katonát, 2003-ban. Az eltelt időben nyilván terepbejáráson volt következő filmje kapcsán, tippelhetnénk pikírten, hiszen a Visszaút (The Way Back) egy maratoni útról szól, egy szibériai gulágról vissza a szabadságba, … → olvasásának folytatása

Amire a Sátántangóban még mindenki csak várt, aztán ami a Werckmeister-harmóniákban végül meg is érkezett, az A torinói lóban véglegesen eltávozik. Tarr Béla gigantikus lételméleti trilógiájának utolsó része visszavonhatatlan leszámolás a művészettel, a filmmel és a mozival, egyáltalán az értelmes … → olvasásának folytatása

A minap ajánlottam ezt a filmet a tévéajánlóban, annak alapján, hogy régen láttam, és akkor nagyon megfogott, de azt nem sejtettem, mennyire irtózatosan aktuális még mind a mai napig! Persze, nem formai és stilisztikai dolgokban: az Aki szelet vet 1960-ban … → olvasásának folytatása

Amikor e cikk íródott, 2000. november 13-án is: Palesztinok és zsidók ölik egymást Izraelben, ítéletidő Angliában, Boeing-gép katasztrófája Tajvan szigetén, hurrikán sodor el házakat Ausztráliában. Véres tüntetések a globalizáció ellen szerte a világon. Miniszteri villa-építés Budapesten, szivacsos agyvelő-gyulladás, olajbotrány, sírgyalázások … → olvasásának folytatása

„Arcok, emberi sorsok, érthetetlennek látszó döntések és kilátástalanság mélysége tárul fel a filmben. A vásznon keresztül olyan közel kerülnek hozzánk ezek az emberek, hogy sorsuk elgondolkodtat és cselekvésre ösztönöz mindannyiunkat. Csak ezután merül fel bennünk a kérdés: de mit lehet … → olvasásának folytatása

Mi sem árulja el jobban, hogy Takeshi Kitano ezt a filmet elsősorban nyugati forgalmazásra szánta, mint az, hogy 50 lap mélységig nem dobta ki a gugli hagyományos japán írásmódját a Brothernek. Pedig azokat a krikszkrakszokat annyira szeretem kitenni a címsorba… … → olvasásának folytatása