Tag Archives: 10/10

Szerettem ezt a Betty Blue című filmet, már annak idején, amikor bemutatták. Szerettem ezt a filmet, mint ahogy gondolom sokan mások, akik látták annak idején ezt a mindent felperzselő és szinte törvényszerűen tragikus véget érő szerelmi történetet. Elszállt felette az … → olvasásának folytatása

Kíméletlenül őszinte, provokatív, meghökkentő. Todd Solondz állandó jelzői ezek. A New Jersey-i születésű író-rendező feltett szándéka, hogy mindent megmutasson az általa legjobban ismert amerikai külvárosok mindennapjairól, lakóiról, illetve azok életéről, mindent, amit mások előtte nem tudtak, nem mertek, nem akartak … → olvasásának folytatása

Baz Luhrmann elirigyelni látszik Cervantes hórihorgas hősének kilátástalan küzdelmét az óriásokkal, hiszen eddigi filmművészi ténykedése igencsak emlékeztethet Don Quijote klasszikus szélmalomharcára. A fiatal ausztrál rendező eddigi két filmje alaposan kilóg az ezredvég film-trendjeiből, fáradhatatlanul kísérletezik egy már halottnak tetsző műfaj, … → olvasásának folytatása

Vannak rossz filmek, amelyek után az ember a feleslegesen kidobott pár száz forinton túl, még az elfecsérelt két óra miatt is bosszankodik. Aztán vannak olyanok, amelyek megérik a rájuk szánt időt és pénzt, de semmi többet. Léteznek ezen kívül még … → olvasásának folytatása

Egy füst alatt a Nyolc és féllel megnéztem ikszedjére az Országútont is, hogy férfiasan bőgjek egyet. Főszerepben a filmtörténet legédesebb bohóca, Giuletta Masina:                  Nincs komment, ehhez a filmhez nem lehet mit hozzátenni, de elvenni sem lehet belőle. 10/10.