Tag Archives: 6/10

Egyszerre generációs- és hangulatfilm a Legjobb úton, melynek hőse(i) tipikusan mai, magyar huszon-harmincévesek, nagyjából egy évtizeddel a felnőtté válás nagy reményekkel teli nekibuzdulása után, amikor legtöbbjüket már arcon csókolta a valóság betonpuhaságú gyengédséggel. A nagyreményű útkeresés ekkora már útvesztőkben való … → olvasásának folytatása

Martin Scorsese XVII. századi Japánban játszódó nagylélegzetű történelmi filmjének az a legnagyobb baja, hogy bőbeszédű. Nem mondanám, hogy fecsegős, de bőbeszédű, ezzel viszont szöges ellentétben áll címével, de főleg azzal a történettel, illetve azzal az üzenettel, amit sugallni kíván. A … → olvasásának folytatása

A törvényekkel, szabályokkal, kötelességekkel, konvenciókkal és rutinokkal körbebástyázott fejlett társadalmak látszólag igen jól működnek, azonban a valóságban pont olyan mennyiségben termelődik a boldogtalanság, mint a náluk fejletlenebb, illiberális autokráciákban. Nem véletlen, hogy míg itt sokan elhiszik, hogy ott könnyű, mert … → olvasásának folytatása

Coming outolok: nagy rajongója vagyok a Sztárom a párom című romantikus komédiának, melyben Hugh Grant a kis félszeg könyvesboltos és Julia Roberts, a csillogó sztár – ismerjük a sztorit. Nem érdekel, hogy bombasztikus, életidegen, hazug történet, vagy akár csak egy … → olvasásának folytatása

Jó a szóvicc a címben, mert valóban tényleg valami olyasmiről lesz szó, hogy “Bazi nagy romalagzi”, viszont mégsem ragad rá az ismert görög-amerikai példára. Nekünk amúgy is inkább Gáspár Győzike fog eszünkbe jutni, ami tudom, hogy így eső hallásra rettenetesen … → olvasásának folytatása

A “harminchat fokos lázban” égő József Attila ugrik egyből az eszembe, mikor látom ezt a bolgár és magyar koprodukcióban készült román filmet, valamint Bob Fosse zseniális Mindhalálig zene című musicalje. Összekötő kapocs köztük a depresszió, mint betegség. Szegény Attila, valamint … → olvasásának folytatása

Nem szeretek azon rugózni, hogy adott esetben egy jó könyvből hogyan lehet rossz filmet csinálni, illetve, lehet-e egyáltalán jó filmet csinálni jó könyvből; hogy létezhet-e olyan filmadaptáció, mely legalább összevethető az alapanyagul szolgáló regénnyel. Értelmetlen polémia ez szerintem, ugyanis létezhet … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, Oliver Assayas (korábbi filmjeiről itt, itt és itt) médiumának választotta az Alkonyat-szériából immár véglegesen magához tért Kristen Stewartot, hiszen a Sils Maria felhői után idén, Cannesban rendezői díjjal jutalmazott A stylistban is rábízta a főszerepet, ráadásul ezúttal már … → olvasásának folytatása