Tag Archives: 7/10

Én bírom Daniel Craig-et, persze, főleg az ilyen szikla-karakterekben, durva, melós arca, hol kisfiúsan ártatlan, hol pedig jégtűhegyes, kíméletlen kék szemei képernyőre/filmvászonra valók. Színésznek sem rossz. A Tortát a Csillagporral közönséget osztó (nekem tetszett) Matthew Vaughn rendezte, ez volt a … → olvasásának folytatása

Az életrajzi filmek általában nem bizonyulnak zsákbamacskának, hiszen a híres emberek élete mindenkit érdekel, tudni akarva, vajon mitől lettek híresek, hátha benne lesz a spanyolviasz, továbbá túl sok izgalmat sem rejteget, tekintve, hogy a hírességek halálhíréről általában mindenki értesül. Vagyis, … → olvasásának folytatása

Kilencvenes évek elején, bimbózó demokráciánk langymeleg tavaszán egy nap fura figurák tűntek fel fővárosunk utcáin. Húsz év körüli szeplős, vöröses hajú srácokra emlékszem, angolok voltak, szemmel láthatóan. Fesztelenül, magától értetődően mozogtak a számukra nyilván idegen városban, kezükben sör, nyakukban törülköző. … → olvasásának folytatása

Innen, leegyszerűsítően nézve Amerika, annak is az Egyesült Állama szinte felmérhetetlenül nagy, gyors és lüktető, emellett buta, primitív és kulturálatlan. A mi kis kontinensünk pedig az amerikaiaknak túl kicsi, túl zegzugos, bonyolult és lassú, emellett tudálékos, gőgös és bennfentes. Az … → olvasásának folytatása

A Coen-tesók már az egyik első filmjükben tanúbizonyságot tesznek elképesztő forma- és stílusérzékükről. A halál keresztútján (Miller’s Crossing) egy remekbe szabott film-noiros gengszteres krimi, némi képregényes (kekeceknek: comicsos) és némi Chandleres felhangokkal. A sztoriban a megszokott ír-olasz maffiaközi ellentét áll, … → olvasásának folytatása

Romantikus szerelmi történet és kémhistória egyben? A huszadik század elejének világhírre és -hírhedtségre is szert tett kémnőjének, Mata Harinak története épp ilyen, tekintve, hogy hivatását -az információszerzést- szerelmi életének bonyolítása közben végezte. David Cronenberg, a kanadai rendezőguru két ultimate legenda, … → olvasásának folytatása

Gene Hackman Oscar-díjas filmszínész amióta az eszemet tudom, mindig ugyanúgy nézett ki. Szerintem tipikusan az a fajta fazon, aki úgy harminc éves kora körül felvett egyfajta fizimiskát, és ahogy telnek, múlnak az évek, rajta bizony nem fognak azok a bizonyos … → olvasásának folytatása

Ha valaki csak kicsit jártas az olasz filmművészetben és történetesen még életében nem járt Itália csodálatos tájain, talán annak is nyilvánvaló az a fejlődés, amelyen az olaszok az utóbbi évtizedek alatt átmentek. A bukott oldalon befejezett II. világháború után Olaszországban … → olvasásának folytatása