Tag Archives: 9/10

A norvég Jens Lien A kiállhatatlan című 2006-os munkájával minden idők egyik legtökéletesebb, legnyomasztóbb és legmulatságosabb Kafka-, Orwell- és Huxley-adaptációját követte el, ráadásul egyetlen filmben, úgy, hogy nem konkrét műveket, illetve azok részleteit alkalmazta filmre, hanem az idézett irodalmi legendák … → olvasásának folytatása

Az itt nemrég emlegetett Eden Lake-jellegű, européer minimál-thrillerek sorába tartozik ez a francia-román remekmű is. 77 perc jeges, libabőrőző, de végletesen valósághű rémálom. Míg azonban az Eden Lake valamiféle társadalomkritikai mázzal bevont horrornak találtatott, az Ők című filmre akár a … → olvasásának folytatása

Dyga Zsombor, egy lakótelepi love story és egy kész cirkusz akcióvígjáték utáni harmadik nagyközönség elé kerülő játékfilmjében, a Köntörfalak-ban azt bizonyítja be, hogy egy filmnek akkor sem kell feltétlenül unalmasnak és eseménytelennek lenni, ha csupán három szereplője van és szinte … → olvasásának folytatása

Az osztrák Michael Haneke 1997-ben készült Funny Games című kultuszfilmje egyszerre vicces játék a thriller műfajával és a naiv nézővel. A Paradicsom A fehér sziklákkal körbecsipkézett, erdős meredélyek között megbúvó tó maga a mennyország a nagyvárosi mókuskerékből néhány hétre kiruccanni … → olvasásának folytatása

Egy szép, tiszta, boldog és őszinte világba lépünk be John Carney Sundance-fődíjas filmjében, az Egyszer-ben. Egy fiú énekli az utcán fájdalmas-szép dalait gitárkísérettel, aki nem narkós, nincs semmilyen hendikeppje, nem gazdag és apja kis műhelyében dolgozik. Na és? Tehetséges, mint … → olvasásának folytatása

Az irányítás határaiban Jim Jarmusch tulajdonképpen eljutott a filmkészítés határaihoz, hogy lehet-e történet, párbeszédek, egymással legalább minimális kapcsolatban lévő karakterek nélkül filmet készíteni úgy, hogy a végeredmény mégis minimális mértékben megfeleljen azoknak a kritériumoknak, melyek alapján filmnek lehet nevezni egy … → olvasásának folytatása

Micsoda csodálatos műalkotás! – mondta állítólag a már idős és mindig is excentrikus gondolkodású híres német zeneszerző, Karlheinz Stockhausen, amikor meglátta a híradóban a lángoló, füstbe burkolózó, majd összeomló World Trade Centert. Nem sokára azonban, 2007-ben meghalt, így nem láthatta … → olvasásának folytatása

Ha lenne még Amerika-ellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság, Brian De Palmát minden bizonnyal keresztre feszítenék Cenzúrázatlanul – Háború másképp című hosszú magyar, Redacted frappánsabb eredeti című filmjéért. Persze, készültek mindig is Amerika háborús szerepvállalásait kritikusan szemlélő alkotások (Hair, Szakasz, Full Metal … → olvasásának folytatása