40. Filmszemle, január 31, szombat

Sokan várták Pater Sparrow (Péter Veréb? Vajon kit is takarhat ez az álnév??? 😉 első magyar scifiként beharangozott filmjét. Nos, az 1 nem az első magyar scifi, mert egyrészt az már régen megszületett (Szíriusz), másrészt, mert csak hosszas rángatással lehetne ráerőszakolni a scifi zsánerét erre a hogyismondjamcsak, katyvaszra. Krimi se. Inkább valamiféle szürreális utópia, afféle, mint a Meteo volt annak idején. Vagy képzeljük el mondjuk Tarkovszkij Stalkerjét egybegyúrva a Lost eddigi négy évadával. Szóval valami ilyesmi, legyen elég, hogy a film producere Kamondi Zoltán. Aki látta bármelyik filmjét, az érzi a koordinátarendszert. A film egy közepesen, olykor annál kissé jobban érdekes ötletzuhatag, valamiféle filmesszé inkább, csak valami nehezen körülírható sztorival. Könyvek, mindenség, semmiség, ilyenek. Szorokin Jég című műve jutott még eszembe most, bár az azért lényegesen erősebb mű ennél (az előadásról nem is szólva). Mindkettőben szerepel Mucsi Zoltán, ott Szúnyog, itt főszereplő. De ugyanúgy ordít, hál’stennek néha azért beszél is. Mácsai Pálra viszont kifejezetten irigykedtem, az ilyen szerepekért lennék színész (rejtvény: a filmben van a megoldás, a vége felé). Egyszóval Sparrow Peti rendezői debütálása, így szombat reggel, inkább tűnik egy költséges játéknak, mint komolyan veendő intellektuális kihívásnak, bár van benne spiritusz, ahogy szokták ezt a dorong után biggyeszteni vörös farokként. Majd meglátjuk a többit…

Egy másik nagyon várt alkotás a Fekete kefével Szemlét nyerve debütáló Vranik Roland filmje, az Adás, amely egy utópikus színes álomköntösbe bugyolált médiaszociológiai kísérletet mutat be: mi történik velünk, ha egyszer valamilyen okból minden eltűnik a világ összes képernyőjéről. Akik ezt a szöveget olvassák, túlontúl is tisztában vannak vele, mit jelent ha egyszer csak elsötétül a képernyő, s akárhogyan, majd akármivel püföljük a billentyűzetet, sehogyan sem sikerül egy kósza villogó pixelt varázsolni a fekete monitorablakra. Nincs olyan ember, aki örülne egy ilyen eseménynek, legfeljebb az unatkozó hanyagolt családtag, de ő is csak addig, amíg le nem ül a gép elé. A dolognak azonban ez csak az egyszerű mezei júzer által legkézenfekvőbben felfogható tragédiája, amikor 87. percnél hirtelen elsötétül a képernyő, és nem látod a film végkifejletét, amikor végre eljutsz a 10-ik pályája, aminek már látszik a vége, és hopp! És nem látszik az égadta világon semmi. Azonban ha jobban belegondolunk, rá fogunk jönni, a modern élet mennyi területén nélkülözhetetlen a képernyő. Kezdjük ott, hogy az erőművek irányítótermében is monitorokon keresztül irányítják a termelést, ha nincs monitor, áram sincs. Ha nincs áram, semmi sincs. Megállnak a kórházak, az üzemek, leolvadnak a hűtők, elébb-utóbb nem lesz mit enni, aki megbetegszik, arra fel is adhatják egyből az utolsó kenetet, hiszen nem lesz hol meggyógyítani, nincs termelés, nem keresnek az emberek, stb., stb. Nincs tévéműsor sem, ahonnan információkat lehetne szerezni, hogy most mi van? Természetesen internet sincs. Nincs rádió se, hiszen a rádióstúdiókban is monitorokon üzemeltetik az adást. Nincs újság se, hiszen ma már szinte mindenhol számítógépen tördelnek. Egy szóval, könnyű belátni, vége a világnak.

Az elképzelt világvége-szituációhoz olyan helyszínt kellett keresni, amely nem rendelkezik speciális ismertetőjegyekkel, hiszen általánosnak kell lennie. Civilizáltnak is kell látszódnia, hiszen ahol sohasem volt áram, ott ez az egész nem okoz semmilyen problémát, ők lesznek a túlélői ennek, azonban a film nem róluk szól, hanem rólunk, akik már nem tudnak élni villamosenergia nélkül. Mivel az élelmiszertermelés is régen leállt, valamit kell enni a megmaradt lakosságnak, így a legjobb választás, ha tenger melletti a helyszín, hiszen a tengerből azért lehet halászni. Hosszas keresgélés után az alkotók rátaláltak a romániai Konstancára, amely minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult. Kellően lepusztult, hogy el lehessen hinni róla, hogy a világ végét éljük épp, viszont a tengerparti városban van azért decens villanegyed is, amely képes elhitetni velünk, hogy van mit sajnálni, hajdan e régi világban voltak szépségek is. És a nappalikban jól mutatnak a hatalmas plazmatévék sötét képernyői. Konstanca még annyiban is jó választás, hogy építészete sokban emlékeztet a budapesti házakra, így nem lesz nehéz magunkénak érezni a problémát, minden szemszögből. (Érdekes, hogy Mundruczó is Románia távoli vidékein találta meg a helyszínt, hasonlóan apokaliptikus drámájához, a Deltához.)

Vranik második filmje sem lett egy szemet kápráztatóan pörgős mozi, lassú, kíméletlen monotóniában peregnek a világvége másodpercei, azonban úgy gondolom, ez a helyén van, hiszen így a néző zsigerileg élheti át a képernyőmentesség gyötrelmeit, igen, a mozivászon előtt. A lehető legfurcsább dolgok történnek az emberekkel. Az, hogy anarchia van, talán természetes is. Kizárólag tartós élelmiszereket lehet kapni, valamint dohányárut és alkoholt. Mindenki iszik. Egyesek nem képesek aludni, hiszen mindig a tévére aludtak el. Mások idegbetegek lesznek, de legtöbben az unalomtól szenvednek. (Sajna, kicsit a néző is.) Számomra szimpatikus a világításhoz minimálisan szükséges áramot adó akkumulátorok edzőtermi futópad segítségével történő feltöltése, ezt a valóságban is be lehetne vezetni.

Vranik hősei a képernyő halála után sem képesek már anélkül élni, ha nincs tévé, akkor az ablakon bámulnak ki, ha fal húzódik előttük, hát azon vágnak lyukat. Érzelmeik eltompultak, kapcsolataik is primitívek, konfliktusaik rendezése is az. Vranik utópiája negatív utópia, egyfajta post-war-dream movie, még ha szó sincs háborúról, fel sem merül, hogy bármi is pozitívan változna, ha a „doboz” elpusztulna. E negatív utópiához tökéletesen illő geometrikusan komponált minimalista beállításokat fényképez Pohárnok Gergely. Terhes Sándor megrázóan adja a tévé nélkül katatón állapotba jutó tévéfüggőt, amikor a film végére mégis megteremti magának a „bámulnivalót”, az katartikus. Rátóti Zoltán drámaian, Hajduk Károly pedig érzékenyen alakítja a két másik testvért, e triász kvázi tragédiája képezi a film cselekményét. Vranik Roland második filmje lassúsága és depresszív, melankolikus hangulata miatt nem kifejezetten nézőbarát alkotás, ám akinek bejön a Tarkovszkij: Stalker – Besson: Élethalálharc – Wenders: A dolgok állása által képzett filmuniverzum, az most sem fog csalódni.

Volt még két rövidfilm az információs, tehát versenyen kívüli mezőnyből: Kenyeres Bálint A repülés története című francia-magyar koprodukciója ismét egy szeniális operatőri bravúr, emelett jó film is, azt mondom, hogy veri a nagyjátékfilmeket. Persze, ez csak 15 perc, ám annak sűrű. A másik film egy dokumentumfilm, amely nem került versenyprogramba, ettől függetlenül már elhozta a Karlovy Vary-i legjobb doksinak járó elismerést, ami viszont beszarás, hiszen A-kategóriás díj ez. Itt meg nem fér be. Hahaha. Nemes Gyula Letűnt világ című dokumentumfilm-költeményéről van szó. Pazar vizuális trip, beszélő fejek nélkül.

Nem láttam a Kaméleon-t, meg a Mázli-t… de ezek lerágott csontok, kinn vannak a moziban már rég, akit érdekelt, már látta őket.

Kategória: Szemlék, filmfesztiválok | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) 40. Filmszemle, január 31, szombat bejegyzéshez

  1. Beyond silence szerint:

    Gondolom tudod, de ha nem akkor…: Pater Sparrow az Verebes István fia lenne…

  2. efes szerint:

    Persze, csak arra akartam utalni, hogy több helyen is határozottan elutasítólag zárkózott el a srác a neve értelmezésétől. Holott, alapfokú angolszótár-kezeléssel könnyedén kideríthető minden…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.