Csillagközi invázió-trilógia, (1997, 2004, 2008) – Robert A.Heinlein regényéből a futurisztikus bizgentyűk iránt élénk érdeklődést tanúsító Paul Verhoeven rendezte a trilógia első 
részét (a többinél már csak producerkedett), mely “pacekban” B-kategóriás scifi létére egészen tetszetős látványvilágával és furcsa hangulatával keltett feltűnést. Meghökkentően agitatív második világháborús (és újabban újra aktuális) náci, fasisztoid motívumok keverednek a XX.század végének harsányan direkt reklám-marketing esztétikájával, a különböző tinisorozatok locsifecsijével és a legbrutálisabb kaszabolós-filmek vérorgiájával, egy meglehetősen zavarba ejtő mixet eredményezve. Az idióta sztori (ufórovarok vs emberiség) az összes logikai képtelenségével ebben a tálalásban még elment egy fogásnak, bár Casper Van Dien, mint főszereplő, önmagában mínusz 5 pont. A második részt már az első látványtervezője (Phil Tippett) jegyezte rendezőként, látványmentesen. Ez egy említésre sem méltó kvázi börtönsztori (erődbe zárva), ahol az elszigetelt környezetben szinte minden emberről kiderül, hogy rovar. Csak kettőről nem, de ők a végén győznek. Majdnem. Értékelhetetlenül szar rész. A harmadik részt végül a trilógia forgatókönyveiért összességében is felelőssé tehető Edward Neumeier rendezte, ami egy orbitális nagy katyvasz, jó adag vallásos tébollyal megfejelve. Sikoltva szakítsa ki mindenki a lejátszójából ezt a részt, ha csak valami perverz indíttatásból nem akarja a falat kaparni kínjában majd’ két órán keresztül. Erősen fejlett humorérzékkel persze végig lehet röhögni is. Ebben a részben a rovarok istene megtéríti az embereket, legyen elég erről ennyi. Viszont legalább részben újra van mit nézni… Összegezve, viszonylag korrekt látványvilágú scifi-akció, hangsúlyosan provokatív, de nem mindig működő ironikus utópiával vegyítve, ám az eresztékeiben recsegő-ropogó, idióta sztori végül minden pozitívumot feledtet. Együttesen 2/10, bontásban: 3/10, 1/10, 2/10.
A bosszú (A Bittersweet Life/Dalkomhan insaeng, 2005) – A dél-koreai Kim Ji-woon bosszúfilmje egy látványos költői kép egy marcona “takarító”, vagy céges bérgyilkos kvázi emberré válásáról, melynek végén a vér nem válik vízzé … vagy mégis? Olyan gyors akciójelenetek, hogy még szemmel követni is tereh, ázsiai módra rengeteg vér, brutalitás, Kim Ji-woontól megszokott melankolikus, laza szövetű történet, melynek szegmensei ha akarom így kapcsolódnak egymáshoz, ha akarom úgy, ha akarom, sehogy. Fogjuk fel költészetnek, és akkor 6/10. Park Chan-wook Bosszú-trilógiája lényegesen erősebb mű(vek). (Miért vonzódnak ezek a koreaiak ennyire a bosszú tematikájához? Komoly frusztrációk dühönghetnek ott a háttérben…)
Wilbur öngyilkos akar lenni (Wilbur wants to die/Wilbur begar selvmord, 2002) – Amikor anno láttam ezt a filmet, valamiért nem fogott meg különösképp, el is felejtettem, ezért is szereztem meg még egyszer. Másodszorra azonban Lone Scherfig különös hangulatú filmje, melyet az egyik legeredetibb kortárs forgatókönyvíróval, Anders Thomas Jensennel közösen írt, kifejezetten unikális filmélményt jelentett. (De az is lehet, hogy a Csillagközi invázió mély penetrációja után lélegeztem csak fel? Végre egy igazi film? Na de éppen ezért kell szar filmeket nézni, mert utána a jó még jobb!!!:) Valami furcsa, bizarr humorú mélabú keveredik itt a szarkasztikus cinizmussal, és a mélyen emberi, bölcs humánummal. Ebben a filmben soha senkivel nem az történik, mint azt várható lenne, mégis minden a lehető legtermészetesebben halad előre. Finom, kedves és bölcs film: 8/10.
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
A Csillagközi invázió 1-et imádom, nálam 10 pontos. Benne van minden, ami egy jó pop-corn mozihoz kell, és még némi kis gondolatot is vittek a dologba.
A folytatásokat nem láttam.
@kaamir: 10???? Naneee. Ha az emberiség képes csillagközi utazásra, évszázadokkal Hiroshima után, akkor miért kell középkori lövöldözős módszerekkel egy az egybe leállni hadakozni a rovarokkal??? Eh. Ez egy nagyon buta film. Főleg, úgy, hogy értem, mire megy ki az egész: de sehová nem jut!
nem értek egyet, itt van a mi világunk 1960-ban mindenki az űrutazásra voksolt volna, és sehol nem járunk, az informatika meg hasít, totál más irányban fejlődtünk iszonyat durván (a mobiloknak hány év is kellett hogy bunkofonból létszükséggé váljanak? talán csak a VHS-DVD csere történt meg hasonló gyorsasággal) azért mert egy adott irányban fejlődünk, nem vonja magával automatikusan egy másik tudományterület, pl fegyverkezés – és hogy miért egy az egyben harcolnak, mert űrhajóból kevés van, emberből meg sok, ez az egész film lényege
az első rész egy mestermű, még akár 10-et is dobnék rá, de 8-at minimum, a második pocsék, silány munka, a harmadikat még nem láttam/mertem megnézni a második után, de állítólag vállalható
Annyira múlik ez a pontozás, hogy mennyire tetszik azon, hogy mikor láttam az adott filmet… Ha mondjuk egy hosszabb művészfilmes dömping után nézem -mondjuk ezt a Starship trooperst- és a tököm tele van már a mélyen szántó ömlengéssel, akkor nyilván jobban vevő lettem volna rá. És fordítva… Passz. Nem emlékszem már erre a filmre, de ha szembejön, lehet, hogy újranézem… 🙂
@kaamir: Persze, ha ilyen békategóriás lövésed van, akkor kötelező, mert a kategória egyik csúcsteljesítménye ez. Főleg a 3, amikor az agybogár megtéríti az emberiséget… 😀
@efes: Nem vagyok nagy B-kat. rajongó, de a Csillagközi invázió 1 az egyik legjobb igénytelen, ócska, mocskos szórakozás amit láttam. Néha kell ilyen is 🙂
Amúgy is ez egy tipikusan imádod v gyűlölöd típusú film.
@kaamir: Na, nekem a Star Wars 1-6 ez az igénytelen, mocskos, ócska kategória. Bármikor, bármelyik részt megnézem.:D Ahhoz képest meg ez, azért, egy picit más, ebből egy is kín volt. 😀
Nem tudom, hogy ugyanazt a filmet néztük-e, a starship troopers 1 igazi kultfilm, 105 millás költségvetéssel, szerintem vérlázító b-kategóriának nevezni. Nekem az egyik kedvencem a műfajban, 1-2 évente újra megnézem azóta is. Igaz, hogy tinisorozatok szereplőit castingolták hozzá, és vannak a plotban logikai hiányosságok, de ezzel együtt is van benne valami, amiért szeretni lehet. Rendesen összerakott film. Egyébként egy híres sci-fi író (Robert A. Heinlein) regényéből készült.
A második ezzel ellentétben nem hivatalos folytatás, hanem egyfajta fan-movie, na az az igazi zs-kategória. A harmadikban legalább a csöcsök jók.
@ratman_: Emberek vs bogarak az b-kategória, punktum, kerül, amibe kerül. 🙂 Heinlein meg…, nekem a scifi író az Asimov, Arthur C.Clarke, Lem. De ezen ne gyúrj sokat szerintem, mert pap meg a papné, tudod..:)
az első rész egy igazi slasher sci-fi köntösben, szerintem kultfilm… az más kérdés, hogy a második-harmadik részek már ezt próbálták meglovagolni…
@efes: Heinlein a sci-fi aranykorának egy meghatározó alakja. Asimov is nagyra tartotta, ezt lehet tudni a válogatásokhoz írt előszavaiból. Egyébként nekem maga Asimov a kommersz kategória. Egyetlen komoly műve van, az eredeti Alapítvány-trilógia, az összes többi nekem olvashatatlan. Inkább a mennyiségre törekedett, és nem tudott olyan komplex világokat teremteni, nem tudott olyan filozófiai mélységekbe hatolni, mint mondjuk P. K. Dick.
Egyébként a B kategóriának nem hiszem, hogy ez a definíciója, hogy vkik vs vkik, a B filmek általában egyből videóra mennek és jellemzően kábeltévék veszik meg őket. Ez a film viszont egy mainstream movie minden feltételét teljesíti. Megértem, hogy nem az eseted, én is zsigerből utálok sok filmet, amit meg mások szeretnek. De attól még a Starship Troopers egy fontos film a műfajában.
@ratman_: PKDick számomra olvashatatlan, na az a dögunalom kategória, viszont tudom, hogy rengetegen fekveszarnak tőle. De ez az egész kult-dolog olyan mint a vallás. Van aki szcigyűlikre jár, van aki hitesre, van aki otthon üli meg családi körben a széderestét. Kinek mi.
A B-mozik definíciója pontos, bár Tarantino után (és ez már a Pulp Fiction után van) ennek semmi értelme. A B-mozik eszköztára kanonizálódott, és ma már a ‘szar’ szinonímájaként használjuk. Mint én is. 🙂 Ettől még egymilliárd légy szeretheti ezt, mint tudjuk…:))
Csillagközi Invázió 1 az nálam simán 6/10! 🙂 És úgy, hogy akciófilmben nálam koronás helye van, többször újranéztem. 🙂
A humora a lényeg, ha az nem lenne, akkor felejtős lenne.
>PKDick számomra olvashatatlan, na az a dögunalom kategória, viszont tudom, hogy rengetegen fekveszarnak tőle.
Na ezen, meg konkrétan beszartam 🙂
Én egyébként szeretem sok novelláját, és szigorúnak tartom a felettébb humoros értékítéletedet! 🙂
@Aquarius: Eh igen. Ez azért túlzás, mi tagadás.:) PK Dicknek vannak nagyon jó ötletei, de amit olvastam tőle, azok az írás szintjén nem jöttek be. Konkrét fél oldalakat ugrottam, mert érdekelt mi lesz a vége, de a közbenső rizsa az untatott. Sry. 🙂 Asimov, Lem, ilyenek jöttek be nekem annak idején, ma már nem nagyon olvasok szépirodalmat.
@efes: Szerintem a sci-fi nem szépirodalom. 🙂
Asimovot én mindig is egy krimi írónak tartottam, nem sorolnám Lem, Arthur C. Clarke, de még P.K.Dick közelébe sem, de ez legyen egyéni szocprobléma.
Amúgy meg engem nem zavar, ha nem tartod jó írónak, én meg Asimovot nem tartom annak, ezen sem fogunk összeveszni :).
@Aquarius: Szerintem meg igen. 🙂 a scifi és a krimi is, még akkor is, ha nem “szép”. 🙂
Visszajelzés: Erőnek erejével (The Last Stand, 2013) | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk Szenteste a tévében? | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa