Tombol a kánikula odakint, idebent viszont inkább a dolgok kultúrprogram jellege domborodik ki, miközben a minőségi szórakoztatás -úgy tűnik- feladta és valahol a gagyiban dagonyáz.

Tehát kulturális majális. Rögtön itt van egy III. Richárd, a minapi öltönyös-kiskosztümös verzió a Nemzetiből. Shakespeare egyik legjelentősebb művének mondanivalója metszően éles ma is, a konkrét jelzésekkel mai környezetbe helyezett előadásmód pedig kétséget sem hagy efelől. Kulka igen jó szerintem a törpepúpos rohadék szerepében… (Duna World, 21.00)

A Hajnali háztetők Dömölky János tévéjátéka Ottlikból, Cserhalmival, Andoraival, “és még sokan mások”-kal, 1985-ből. (m2, 21.25)

Az Alatriste kapitány ezúttal a kakukktojás, amit inkább a másik, “minőségi szórakoztatás” kategóriába sorolnék, bár valójában inkább határeset. Egy igazi, nagyszabású történelmi kalandfilm ez, Viggo Mortensennel a címszerepben. Bővebben itt. (m1, 22.25)

Az álságos, szemforgató, hazug prüdéria tipikus esete az, amit Win Wenders Pina című filmjével művelt a Duna tévé (vagy a forgalmazó, vagy ketten együtt, a nagyméltóseggű főcenzori hivatal óvó tekintetével a hátuk közepében), amikor a híres és korszakos wuppertali táncművész Pina Bausch életéről szóló filmet átnevezte (a képen részlet Baush egyik koreográfiájából). A filmről bővebben itt. (Duna, 22.55)

Alejandro González Inárritunak, a mára guru-státuszba lépett mexikói rendezőnek Bábel című filmjét ma eléggé nézhetetlen időpontra száműzte a tv2, de talán annyira nem nagy baj, hiszen mindannyian láttuk már többször is, és amúgy sincs szüksége senkinek arra, hogy ezen az előzetesen békésnek tűnő éjszakán agyvérzést kapjon e csendes, mély filmet szétbombázó reklámblokkok miatt. (tv2, 0.25)