Monthly Archives: 2013 október

Ez a Frances Ha, ha ötven évvel korábban, a francia új hullám kellős közepén született volna francia filmnek, gyakorlatilag említés nélkül tűnt volna el a süllyesztőben. Ma azonban nem tudom, hogyan kerüljem meg a “se kiköpni, se lenyelni nem tudom” … → olvasásának folytatása

Az a jelenet jutott eszembe, ahogyan kiskamaszkorom egyik kedvenc tévésorozata, az Egy óra múlva itt vagyok kezdődik: Láng Vince, a pesti, nagyon kisszerű kisember boldogan fütyörészve – hisz’ hóna alatt egy egész vekni!- táncikál végig az utcán, megy munkát keresni. … → olvasásának folytatása

Az ún. szajréfilmek legfőbb közös jellemzője, ahogyan az elnevezéséből is következik, az az, hogy valamilyen rablás áll történetének középpontjában. Legtöbb esetben bankrablás, hiszen az ott tárolt pénzek -ahogyan azt bizonyos politikai erők is előszeretettel hangoztatják- nehezen társíthatók konkrét tulajdonosokhoz, a … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, a skandináv thrillereket is elérte ugyanaz a kór, amibe körülbelül öt éve a hasonló műfajú dél-koreai új hullám is belefulladt. Az önmaguk által szépen meghajtogatott klisék gyűrik maguk alá e filmeket, mondhatni, ezúttal a saját maguk által épített … → olvasásának folytatása

Bille August a film Paulo Coelho-ja. Nem először írom ezt le, de minél több filmjével találkozom, annál bizonyosabb vagyok ebben. Úgy tűnik, mintha valami komoly, mély és igényes művészfilmes lenne, akinek műveiben a forma csordultig van töltve magvas tartalommal, valójában … → olvasásának folytatása

Bár a film tavaszi mozibemutató volt, igazán mostanában lehet aktuális, amikor indul a síszezon és útra kelnek a hótaposós túrák kedvelői is. A Halálhegy (stb.) valahol messze Oroszországban, az Uralon túli északi területeken játszódik, a lehető legcsikorgatóbb szibirják télben, tehát … → olvasásának folytatása

Shane Carruth már első filmjével, a 2004-es Találmánnyal is sikeresen megosztotta a független kísérleti filmek amúgy sem nagyszámú közönségét, talán nem véletlen, hogy kilenc évet kellett várni következő filmjéig. Azonban a várakozás hiábavaló volt, ugyanis a Feltörő színek című “alkotásban” … → olvasásának folytatása

Denevérember, Pókember, Molyember, Hídember, Bunkerember, Aranyember, sőt, Vasember után itt van Az acélember, nevezett Szuperember, vagyis Superman. Tisztán látni, hiszen nem egy ördöglakat, hogy Christopher Nolan kvázi franchise-nak szánja ezt a történetet az ő Batman-szériája (Kezdődik, a Sötét lovag és … → olvasásának folytatása

Mondták, hogy ne hülyéskedjek, ezt a filmet moziban kell megnézned, mert ez olyan. Már, ha nincs otthon házfalnyi vetítővásznad és ultraszuper HD projektorod… Hát, nincs. Elmentem tehát a multiplexbe, a legnagyobba ráadásul, vasárnap délután, és újra meg kellett állapítanom, hogy … → olvasásának folytatása