Úgy tűnik, a skandináv thrillereket is elérte ugyanaz a kór, amibe körülbelül öt éve a hasonló műfajú dél-koreai új hullám is belefulladt. Az önmaguk által szépen meghajtogatott klisék gyűrik maguk alá e filmeket, mondhatni, ezúttal a saját maguk által épített szaunában fagynak halálra. A hipnozitőrben is csikorog a fagyos svéd tél. Madártávlatból látjuk az amúgy egy külvárosi ipartelep külsejű Stockholmot. Fakó vörösen, álmosan pislákol a látóhatáron gurulva a picike nap, mintha hunyorogna, ahogy a ritkás gyárkéményekből feléje száll a gomolygó füst. A gyilkosság – mert egy thrillerben kell gyilkosság – viszont bestiális, brutális. A rendőr gyűrött, méla, sőt, melankolikus. A mellékszereplő -aki a címszereplő- még szplínesebb, alvászavarosan kóvályog végig a filmen, csoda, hogy egyáltalán képes megoldani az ügyet (érdekeltté is kell tenni őt személyesen is – már íróilag mondom), felesége hozzá mérten egy hisztérikus fúria (bár megvan erre az indoka). A történet lassan, komótosan csordogál, akció nagyjából annyi, mint nálunk a Barátok közt egyetlen részében. Természetesen a gyilkosság(sorozat) hátterében családi dráma áll (emögött talán az állhat, hogy a hosszú tél miatt a svédek lakásaikban összezárva jobb híján egymást buzerálják… természetesen vicceltem). A szereplők vagy suttognak, sőt, általában suttognak, amikor viszont nem suttognak, akkor ordítanak, rikácsolnak, artikulálatlanul üvöltenek. Természetesen van elmebetegség is a filmben, szintén svéd/skandináv specialitás, van lelkizés és egyéb pszichomukizás – lásd a film címét.

Szóval, anélkül, hogy azért nagyon lelőném a film poénját, elég gyengécskén folydogál ez a film, szó sincs hömpölygésről, a sodrást ne is említsük. Pedig Lasse Hallström, a film rendezője elég jó filmográfiával rendelkezik, e filmnél azonban elfogyott nála a spiritusz. Semmilyen egyéni ötlettel, szakmai fogással nem tudta ezt a mozit jobbá varázsolni, a végkifejlet pedig kifejezetten komikusra sikeredett. A jellegtelen, fád színészi játék sem emel ezen az inkább gyenge, mint közepes thrilleren. Asanisimasa: 4/10