Monthly Archives: 2014 május

Nem jó film Aleksandr Rogozhkin (az angol átírást használom, mert az imdb azt ismeri) A csekista című filmje, mert indulatában, irányában pont ugyanazt csinálja, mint címszereplő főhőse – szenvtelen kíméletlenséggel lövi halomra a saját maga (vélt) igazsága által bűnösnek ítéltetett … → olvasásának folytatása

A vén kecskék is nyalnak sót, újra itt van a nagy csapat, öregember nem vén ember és a többi. Akár kiütést is kaphatnánk az efféle kliséktől, melyeknek legtöbbször tényleg nincs más szándékuk, hogy némi nyugdíjpótlékot nyújtsanak kiérdemesült idős színészeknek, lehúzva … → olvasásának folytatása

Pont elég annyi reklám ennek az izraeli filmnek, mint amennyit Tarantino elszórt, már ennek alapján meg fogja nézni a célközönség, vagy azért, hogy ellentmondjon a “paprikajancsinak“, vagy azért, mert megbízik a maestro értékítéletében. A Csúnya, gonosz bácsik természetesen messze nem … → olvasásának folytatása

Az ember eredendően lusta. Általában hajlamosak vagyunk a henyélést valami csúnya, rossz szokásként feltüntetni, azonban ha nem lennénk lusták, valószínűleg még mindig a majmokkal viaskodnánk a legérettebb fürt banánért. A lustaságból fakad az a számtalan mende, monda, mese és meskete, … → olvasásának folytatása

A sivatagot Rejtő szerettette meg velem. Végletes és végzetes színhely bármire is, kibírhatatlan forróság és fogvacogtató hideg, az életre tökéletesen alkalmatlan vidék (bár Attenborough bácsi megmutatta, hogy a sivatagban is burjánzik az élet, csak éppen nem úgy, mint ahogy mi … → olvasásának folytatása

Baromi nehéz úgy beszélni két felnőtt ember egymásra találásáról, szerelméről, majd a kapcsolatuk buktatóiról, s végül az újra egymásra találásukról, hogy az ne legyen geil, picsogós, idealizált, hazug, stb. Nicole Holofcener Exek és szeretők című független dramedyjében azonban a maga … → olvasásának folytatása

Ahogyan a brooklyni illetőségű, közismerten jazzrajongó és jazz zenész Woody Allen a jazzben, úgy a vidéki Coenék (Joel és Ethan Coen) a folkzenéhez kapcsolva mesélik el “a világ második legjobb gitárosának” történetét, akinek tehetsége ugyan megvolt ahhoz, hogy a legjobb … → olvasásának folytatása

Tegyük fel, hogy 1959-et írunk. Éppen most mutatják be Párizs legfényesebb filmszínházában egy bizonyos Régis Roinsard nevű filmrendező Populaire kisasszony című romantikus komédiáját. Nagy felhajtás, vörös futószőnyeg, pásztázó, hatalmas reflektorok, sorba fékeznek a díszbejárat előtt a különböző limuzinok, többségében kinyalt … → olvasásának folytatása