A sorok között olvasva, vagyis mint jelen esetben, az ajtórésen, a kulcslyukon bekukucskálva azt láthatjuk, ha ez a mai világ, amit élünk, pont olyan félvilág, mint amilyen száz éve is volt. Legalábbis pont olyan, ha szeretnénk egyről a kettőre jutni, ha szeretnénk túlélni, vagyis inkább jobban élni annál, mint ami jutott. Erkölcsösebb persze egyenes gerinccel, kihúzott nyakkal, összeszorított szájjal szemben állni a széllel, de közben nézhetjük, ahogy korábbi sorstársaink drága prémekbe burkolózva, pezsgőt kortyolva húznak el mellettünk luxuskocsijukban… A kurválkodás mindig is kifizetődőbb, mint elveinkhez ragaszkodva, a becsület és tisztesség látszatához görcsösen kapaszkodni, miközben álmaink és vágyaink egy egész más értékekben élő életet mutatnak. Ez a keserű, ha akarom, cinikus életszemlélet hatja át a Félvilág című (tévé)filmet. Szét kell tenni a lábad, bébi, ez a belépő a világ kényelmesebbik felébe. Nincs mese.
A világot már végigkaszálta A berni követtel a Szász Attila-Köbli Norbert-Nagy András “belsőhármas”, és azt hiszem, ezzel az új filmjükkel vár rájuk még egy kanyar. Meg kell emelnem nem létező kalapomat ez alkalommal is, mert egy perfekt, ízes, hangulatos darab lett ez is, mely bár szerkesztési elvében, tematikájában hasonló a megelőző sikerhez, mégis teljesen új színeket, formákat és hanglatokat mutat. A váz tulajdonképpen ismét egy sablon, ezúttal egy szögegyszerű “ki a gyilkos”-típusú történet, mely azonban vastagon körül van fedve az adott történelmi korra jellemző társadalmi hierarchiát, a rétegek közti feszültségeket, tipikus figurákat és “életpályamodelleket” megvillantó, decens és igen míves burkolattal. A történet középpontjában a gazdag gyáros szeretője (Kulka János) által “támogatott” félvilági úrhölgy, Mágnás Elza (Kovács Patrícia) áll, aki nem csinál titkot múltjából, mint ahogy fényűző, élveteg életviteléből sem. Nehezen meghatározható kapcsolatban él a szögesen ellentétes karakterű, nyakig begombolt, merev tartású, erősen vallásos komornájával (Gryllus Dorka), sejtjük, hogy nem egyszerű alá-fölérendeltségi viszony van köztük, van közös múltjuk, van valami közös a múltjukban. Szikrázik a levegő közöttük, melybe úgy csöppen bele a tiszta és ártatlan Kató (Döbrösi Laura) munkát kereső szolgálóként, mint Pilátus a közmondásos krédóba. A film egy hulla feltalálásával kezdődik, aki pedig nem más, mint Elza, egy ruhásládába gyömöszölve…
A Szász-Köbli-féle csapat nagy találmánya az, hogy szemlátomást nem akarnak nagyot dobni. Nem vállalják túl magukat, nem fognak homályos távlatokba vesző önmegvalósító művészkedésbe, nem akarnak lehetőségeiken túlnyúló látványosságokba fogni, viszont amit vállalnak, azt korrekt módon teljesítik. Azt mondom, a mai Magyarországon példamutató hozzáállás az övék. Ez a film sem több valójában egy szimpla krimi-thrillernél, annak viszont egyedi, hangulatos és mondhatni, hibátlan. Már az elején tudjuk, ki lesz az áldozat, ám hogy ki a tettes, az mindvégig meg tud maradni többesélyesnek. Tulajdonképpen bármelyik szereplő lehet elkövető, indítékai vannak/lehetnek mindenkinek. Miközben haladunk előre az ismert végkifejletig, a feszültség hibátlanul, szinte hitchcockian növekszik; azonban ez a feszültség meglehetősen kétfenekű. Részben thrilleri, ami az eddigiek alapján érthető, egyben el is várt, azonban ilyen buja, fülledt, kéjes, ám mégis sejtelmes, izgalmas erotikát is régen lehetett magyar filmben látni, ha egyáltalán.
Ebből a szempontból is tökéletes választás Elza szerepére Kovács Patrícia, akivel -mi tagadás- igencsak elszaladt az idő. Én még láttam őt cserfes színinövendékként, szinte kislányként a főiskola Vas utcai padlásán rohangálni Ács János rendezésében, erre itt megjelenik egy érett, minden porcikájából kéjvágyat gerjesztő, azt sugárzó, kívánatos, érett nőszemély, akinek sejtelmesen lapos pillantásától, lusta, macskaszerűen élveteg mozdulataitól még a halottnak is gerjedelme támad. Hasonlóképpen meglepődtem Gryllus Dorka minden szempontból drámai, döbbenetesen erős alakításán, akiről tudom, hogy elég szép karriert tud már eddig is maga mögött, de mégis úgy emlékszem rá, mint arra a kis vadócra, aki annak idején Zámbó Öcsi Happy Dead Bandjében énekelt szombatonként a Tilos az Ában. Ki mit él, annyit ér. A vicc az, hogy ugyanezt a csajt láttam e film díszbemutatóján is a tapsnál, ám a filmben egy szikkadt, halálosan megkeseredett, csalódott, tompa tekintetű öregasszonnyá tudott változni – mint a legnagyobbak. Döbrösi Laura pedig tökéletesen passzol e két vérnősző nő közé, egyszerre médium, katalizátor és komplementer. Rendkívül tehetséges, sokra hivatott jelenség a vásznon/képernyőn. Persze, az sem semmi, amit Kulka mutat, mert az egy dolog, hogy úgy dugja meg Elzát, hogy abban hiba nincs, de hogy utána, a szerepe szerint hatalmas, önbizalomtól és pénztől duzzadó férfiként hogy tud olyan elesett lenni, hogy aztán magát összeszedve, újra a régi fényében pompázzon, az zseniális.
Az a helyzet tehát, hogy muszáj megemelni a kalapomat (illetve, stílben maradva, a cilinderemet), remek film lett ez is. Szép a környezet, a díszletek, szépen van fényképezve is (bár azt nem tudom, hogy ezek a történet hangulatához nagyon illő, illetve azt gyökeresen meghatározó félhomályok hogyan fognak mutatni a tévéképernyőn…), csodásak a ruhák, a frizurák – egyedül a zenébe tudnék belekötni, ezúttal is. Miközben a film nagy részében passzol minden, az Orfeum-jelenetnél, valamint a vége-főcímnél nem értem az anakroniksztikus (bár önmagában azért izgalmas) mai, elektronikus hangokat… De amúgy: bravó! Asanisimasa: 8/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa
Meggyőztél, megnézem.
🙂
Eddig tetszettek a Köbli-Szász filmek, de ez nagyon mellé ment. Mintha egy félkész filmet, egy vázlatot néztem volna. Drámának totál súlytalan, kriminek elcsépelt és lapos, ráadásul egy nagyon avitt és túlhasznált dramaturgiára épül (a több jelentkező közül ki lehet a gyilkos). De nem is ezek a legnagyobb bajok, hanem a karakterek. Gyakorlatilag egyetlen szóval jellemezhető mindenki (az Intrika, a Hősszerelmes, a Féltékeny, a Naiv), nincsenek árnyalatok, emiatt nincs valódi érzelmi töltet sem. Sakkfigurák ezek, akiket mindig oda lehet pakolni, ahova a forgatókönyv éppen megkívánja. Értem én, hogy ez alapvetően egy krimi és hát 88 percben nem igazán lehet árnyalni a dolgokat, de sajnos ezen megy félre az egész film.
Erotikából is többet vártam, mint pár rideg csókjelenetet, és hát az olcsóság is látszik a filmen. Ugyanaz a három kocsi kóricál ugyanazon a ködös pesti utcán. Kovács Patrícia a rossz casting mintapéldánya, egy porcelánedényben több élet és szenvedély van, mint az ő unott tekintetében és furcsa grimaszaiban. Nála csak Kulka rosszabb, aki megint nem tudja elhagyni a színpadiasságot.
Hogy azért ne csak fikázzak: a párbeszédek tényleg jók (Köbli ebben remek), a képi világ csodás, és van pár hatásos, jól eltalált jelenet is. Gryllus Dorka pazar, de ennek a filmnek Döbrösi Laura az igazi sztárja. Abszolút nemzetközi szintű, tökéletes, lenyűgöző alakítás. Nagyon drukkolok, hogy ez a lány még sokra vigye!
4/10 – sajnos.
Na ja, engem is fel szokott bosszantani a hájp, például éppen ezért nem láthattam még az új Star Warsot, mert a sok idióta már hónapok óta ezen pörög fekveszarva… 🙂
Amúgy nekem éppen az tetszik legjobban, hogy a Szász-Köbli-páros baromira pontosan érzi határait, viszont odáig bármikor képes elmenni. Az, hogy egy krimi a “ki a gyilkos”-panelre épül, abban nincs semmi baj. Alapvető, klasszikus dramaturgia, ezt kritizálni pont olyan, mint azt írni egy versről, hogy “á, mi ez, szonett?!”, főleg, hogy magyar filmben ritkán látható precizitással alkalmazzák. Tetszett -például a szintén körberajongott Aranyélettel ellentétben- hogy a Félvilág nem akar több lenni, mint ami. Ha tetszik, ez egy konzervatív mű, de ez önmagában nem baj, ha annak pontos, hiszen ,műfajában mindvégig tiszta marad és ez a szememben szintén olyan erény, ami egyáltalán nem jellemző a magyar filmre (amúgy nem gondolom azt sem, hogy csak műfaji filmeket kellene gyártani, mert az nagy halál lenne, de kellenek ilyen filmek is). Én az egész sztorit -veled ellentétben- nagyon egyben érzem, abszolúte nincs túlbeszélve, viszont a fontos momentumok mind benne vannak, és a helyükön vannak. A karakterekről is éppen annyit tudunk meg, amennyi szükséges, sem többet, sem kevesebbet. Kovács Patríciával és Kulkával kapcsolatban simán tévedsz, vagy még nem láttál színészt. A kislány – a Laura – tényleg érdekes jelenség, tehetséges, de azért a nagy pillantásoknál és szempillarezegtetéseknél többre még nem futja neki, és a beszédtechnikájával sincs minden rendben. Dorka tényleg remek volt.
Az olcsóság… na, ahhoz képest, hogy mennyi pénz volt erre a mozira, ez egy rendkívül igényes és látványos TÉVÉFILM lett.
Jaj, csak azt ne, hogy elrontsák ezt a lányt beszédtechnikával, és megtanítsák szépen artikuláltan szavalni. A magyar színjátszás rákfenéje, h a színészek úgy beszélnek, ahogy a valóságban élő ember soha. Szerencsére már van néhány fiatal színész, aki túllép ezen, nem kell rájuk erőltetni ezt a mesterkélt műbeszédet.
A film és a valóság viszonya bizony nagyon képlékeny, továbbá nem árt az sem, ha az ember, a néző érti, mit beszél a szereplő. Mondom, transzformerszek 🙂 Ott tuti süt minden.
Én sem értem a nagy ünneplést, az alkotók többi munkáját sikerültebbnek tartom. Ritmustalan, széteső film. A sztori tetszett, bár a Jeanne D’Arc – szál erőltetett. D. Laura nagyon jó, Gryllus Dorka is, de én még Kulkával is ki voltam békülve. Kovács Patrícia affektált, de legalább dögös volt.
Jeanne D’Arc? Jesszus, ti melyik csatornát néztétek? Akkor már inkább Genet Cselédek, de hagyjuk. Nézzétek transzformerszeket. 🙂
Nem én találtam ki, az alkotók passzíroztak bele az orléans-i szűzről szóló filmterv kapcsán még egyéb utalásokat (lásd Rózsi a börtönben, ki a jó, ki a gonosz stb), nos, ez a vonal nekem nem jött be, nem volt meggyőző,
Transzformerszeket nem nézek, én a jaegerekkel vagyok. 🙂
🙂 Ez hülyeség szerintem, mégha így is van. Nekem nem tűnt fel.
Ja, közben eszembe jutott, mire gondolsz: Elza vágya volt a Jeanne D’Arc–szerep. Hát, ezt nem érzem erőltetettnek (simán el is felejtettem), hiszen pl. Cecil B Mille híres filmje is ekkoriban (oké, két évvel később, 1916-ban) készült, tehát benne volt a topik a levegőben. Azonkívül, a Jeanne D’Arc-sors nem igazán fellelhető a szereplők életében.
Nekem nagyon-nagyon tetszett a film, minden része, és mindenki alakítása ! 10/10-es nálam ! Nekem csak egy “bajom” volt vele, ha ez baj, az hogy nagyon hasonlónak éreztem a tematikát a Wedekind Luluval !
Ja, és Szelle Ákosnak üzenném, hogy jellegzetes férfi-hozzászólása van. Mitól legyen szenvedély egy agyonhasznált, cinikus, unott kurvában, akinek fáj a szeretkezés a kitartójával ! Persze, egy ilyen finomságot egy önző férfi nem vesz észre !
Ne bántsuk egymást. Mi az Ákossal már régen ismerjük egymást, így interneten keresztül, tehát ő érti, és én is értem (érteni vélem) hogy mikor s miért fogalmazok, fogalmazunk erősebben. A Lulu-párhuzam viszont tök jó, nekem nem jutott eszembe, de tényleg, áll. Mint ahogy az is, hogy ettől még jól sikerült darab ez, tévéfilm, ráadásul krimi, és magyar: öröm, hogy sokunk szerint nincs vele komolyabb baj.
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa
Visszajelzés: Szürke senkik (2016) | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa
Visszajelzés: Filmnapló – 2017. október | asanisimasa
Visszajelzés: Filmnapló – 2017. december | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Örök tél (2018) | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa