Category Archives: Film

Több szempontból is zavarba ejt ez a Toni Erdmann. Először is, mindig sanda szemmel nézek az olyan filmekre, melyekről hozsannákat zeng a világ filmkritikusainak azon része, akiknek van módjuk, szerencséjük bejutni nagy filmfesztiválokra, melyeken aztán rendszerint utálkozva majszolják a potyainformációkat, … → olvasásának folytatása

Nem mondom. Azt sem mondom meg, hogy a filmben kimondják-e. Nézze meg, aki tudni akarja… Nyilvánvalóan azért Mondd ki, hogy uborka! a film címe, mert a cselekményben valahol szóba kerül az uborka szó kimondásának szükségessége, vagy legalábbis van benne erre … → olvasásának folytatása

Aktualitása mindig van Ronald Harwood darabjának, hiszen a színházba járó közönséget legalább annyira érdekli a színpad kulisszák mögötti világa, mint a bűvész közönségét az, hogy hogyan csinálja? Mindemellett, soha sem lehet elégszer megemlékezni azon színházi emberek lelkiismeretes munkájáról, ami nélkül … → olvasásának folytatása

Joel és Ethan Coen, Hollywood ünnepelt kedvenceiként, ezúttal elhülyéskedték a ziccert, ugyanis ez az Ave, Cézár! című filmjük igen gyenge lett. Saját mércéjükhöz képest ez egy rettenetesen gyenge, a nagy átlaghoz képest pedig, mondjuk azt, igen szolid, közepes produkció. Pedig … → olvasásának folytatása

Jó néhány éve egy haverom mutatott nekem egy hangfelvételt, melyen hosszú ideig csak valamiféle misztikusnak tűnő, végtelen, fortyogó, de mégis veszélytelennek tűnő bugyborékolás hallatszott. – Mi ez, valaki vendégségben volt Héphaisztosznál, a vulkánok fűtőjénél? – kérdeztem. – Majdnem… – hangzott … → olvasásának folytatása

A Nyomtalanul és a Fácángyilkosok után a koppenhágai rendőrség pincébe rejtett, megoldatlan/megoldhatatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályának két oszlopos tagja, a mindig morcos Morck nyomozó (Nikolaj Lie Kaas) még egzaltáltabb, társa, védőangyala és egyetlen barátja, Assad (Fares Fares) pedig még bölcsebb, még … → olvasásának folytatása

Valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek elején, egy vidéki magyar kisvárosban S. szokás szerint földszinti haverjánál, B.-nél unatkozott, zenét hallgattak a BRG kazettás magnóból (valószínűleg a rádióból előző nap felvett friss anyagot, AC/DC-t talán), és azon gondolkoztak, hogy zenekart kéne … → olvasásának folytatása

Az őrült filmek spanyol specialistája Álex de la Iglesia, akinek ugyan érteni vélem humorát, de meg kell valljam, nem igazán szeretem. Két filmjét láttam eddig (az Egy őrült szerelem balladáját, illetve az Elszabott frigyet), melyek külön-külön is éppen elégségesnek bizonyultak … → olvasásának folytatása