Category Archives: Filmnaplók

A hátrahagyottak, 3. évad (The Leftovers, Season 3, 2017) – A kissé melankolikus, sokszor már-már meditatív jellegű, alapvetően lassú folyású, de sokszor mégis markánsan sokkoló első és második évad után ezzel befejeződött -és igen szépen egybe is rázódott- Tom Perrotta … → olvasásának folytatása

Jupiter holdja (Jupiter’s Moon, 2017) – Felemás érzéseim vannak Mundruczó Kornél filmjével kapcsolatban. Miközben abszolúte díjazom azt, hogy a jelenkor egyik legfontosabb kérdésével – a migrációval – foglalkozik, ráadásul egyéni nézőpontból közelítve fel, hogy szinte készségszinten emeli be az ún. … → olvasásának folytatása

Kerítések (Fences) – Igen masszív családi dráma August Wilson Pulitzer-díjas regénye alapján készült film, amit Denzel Washington rendezett és a főszerepet is eljátssza – mindkettőt igen jól. Főleg a nehéz sorsú, bőbeszédű, ám igencsak magának való családfő figurájának megformálásában remekel … → olvasásának folytatása

Zsivány egyes – Egy Star Wars történet (Rouge One, 2016) – A cím tartalmazza gyakorlatilag az összes előzetes információt. Egy Star Wars történet, melynek cselekménye a Star Wars legendateremtő első (azaz negyedik) részének közvetlen előzményét meséli el. A szereplők azonban … → olvasásának folytatása

A régi város (Manchester by the Sea, 2016) – Furcsa dolgokat produkált a 2017-es év Oscar-ceremónia. A tavalyi rasszista vád balhéja után idén egy olyan film kapta (amúgy szintén balhés körülmények között) a legjobb film címét, amiben szinte kizárólag feketék … → olvasásának folytatása

Érkezés (Arrival, 2016) – Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban, Sicario) scifije (amit az ismert scifi-író Ted Chiang novellájából adaptált) egyszerre apellál értelemre és érzelemre, viszont kihagyja a játékból a szívet és a gyomrot. Így aki valami zsigeri élményre vágyna, … → olvasásának folytatása

Suburra (2015) – A Gomorra című általam nemsokára szemlézendő, ám már egy ideje futó és igen jó visszhangokat keltő tévésorozatot is jegyző olasz Stefano Solima ismét csak az olasz új hullám, mint megjegyezendő, immár filmtörténeti jelentőségű irányzat egyik fontos figurája … → olvasásának folytatása

Az Észak császára (Emperor of the North Pole, 1973) – Robert Aldrich, akit sok egyéb mellett a Piszkos tizenkettő okán kell ismernünk, elkövette például minden idők egyik legbrutálisabb hobófilmjét is – ezt. A főszereplő itt is Lee Marvin, valamint Ernest … → olvasásának folytatása

Az acélember (Man of Steel, 2016) – Azt kell mondjam, Zack Snyder Superman-rebootjából a címe a legfantáziátlanabb. Véleményem természetesen nem egyezik a kétbites rajongókéval, de a még producerekével sem, hiszen ma már tudnivaló, hogy ebből nem lesz a Batman-hez hasonló, … → olvasásának folytatása

A tinilány naplója (The Diary of a Teenage Girl, 2015) – Nem hiszem el, hogy a lányokat is csak az érdekli felnőttkoruk bimbózó hajnalán. Mert ha mégis, akkor eleddig közel mindenki hazudott (nem nekem, hanem úgy általában). Azt sem hiszem … → olvasásának folytatása