Tag Archives: 7/10

Már hosszú ideje kérdezgetik, kérdezgetjük egymástól filmtárgyú beszélgetéseken, hogy vajon Léos Carax, a legutóbbi „francia új hullám” legmarkánsabb hangú, legegyénibb látásmódú képviselője, vajon miért nem csinál filmeket? Nos, tizenhárom évnyi, hosszú böjt után, íme, a válasz… Új hullám-lovasok A nyolcvanas … → olvasásának folytatása

Most, hogy nálunk újabban igen “menő” dolog leporolni a német nácizmust, és az ideköthető összes többi ordas eszmét, melyek gyakorlati megjelenésükhöz a kormány olykor még előzékenyen oda is bólint, talán izgalmas elővenni az olasz Liliana Cavani a témában elég mélyen … → olvasásának folytatása

Az olasz neorealista iskola legszebb hagyományait követi Giorgio Diritti Az eljövendő férfi című háborús drámája, melyben azonban számos gesztus könnyít a mai néző dolgán. Bár a film valójában egy Bologna melletti hegyi falu kisközösségéről szól, hogyan élték meg a háború … → olvasásának folytatása

Picit meglepett Julie Taymor 2010-ben készült (A) viharja, ugyanis egy teljesen konvencionális Shakespeare-adaptációt látunk. Nem ezt szoktuk meg (például ezért és ezért). A mai mozivásznakon már teljesen hétköznapian ható CGI-látványvilágon túl egy normális, hagyományos, igaz, szinte teljesen a “csontig húzott” … → olvasásának folytatása

Szerintem a Tökös taták valamivel jobb magyar cím lett volna, de legalábbis nem rosszabb, mint ez a Született gengszterek… Nézem itt a reakciókat, igen megosztja ez a kis film a nézőket. Megy a vérhányás ezerrel, mintha fizetnének érte, ki húzza … → olvasásának folytatása

Annyit mindenképpen ér François Ozon A házban című filmje, mint drága pénzen ideutaztatott, ám kiöregedett és megfáradt amerikai filmesek kétnapos élménybeszámolója, “mesterkurzus” címén, koszttal, kvártéllyal és még több koszttal. Ráadásul ezért elég csak a mozijegyet megfizetni. A film egy komoly rétege … → olvasásának folytatása