Tag Archives: 9/10

Az a jelenet jutott eszembe, ahogyan kiskamaszkorom egyik kedvenc tévésorozata, az Egy óra múlva itt vagyok kezdődik: Láng Vince, a pesti, nagyon kisszerű kisember boldogan fütyörészve – hisz’ hóna alatt egy egész vekni!- táncikál végig az utcán, megy munkát keresni. … → olvasásának folytatása

Ha jól emlékszem, Jean-Luc (Godard) mondta valahol, hogy a legnagyszerűbb, legmélyebb és legjelentősebb filmek sztorija legtöbbször szinte egyetlen összetett mondatban leírható, sokszor banális, hétköznapi történet, mint egy újság pletykarovatának egyik “kis színes” híre. Abdellatif Kechiche közel három órás, monstruózus Adéle … → olvasásának folytatása

Egy üres, nihilista generáció üres, nihilista filmje a Lopom a sztárom, melynek ennek ellenére óriási jelentősége van, hovatovább az eddigi 2000-es évek egyik legfontosabb nemzedéki filmjének tartom. Nem fog tetszeni itt ez a film, s talán az sem, amit mondok … → olvasásának folytatása

Prikler Mátyás Köszönöm, jól! című dokumentum-hatású játékfilmje természetesen nem Magyarországról, nem a magyar társadalomról, nem magyar problémákról szól, és minden más értelmű híreszteléssel ellentétben szlovák film. 2013-ban nálunk nem készülhet olyan film, mely ne a reményt, a szépséget, harmóniát, a … → olvasásának folytatása

Nyugodtan oda lehetett adni a berlini Arany Medvét ennek a filmnek, ugyanis a veterán olasz Taviani-testvérek ismét egy átgondolt, precíz, igen sűrűre húzott és igen hatásos drámát mutattak be Shakespeare Julius Caesar című tragédiája nyomán. Persze, messze nem forradalmi az … → olvasásának folytatása

A vallásos hit minden bizonnyal az egyik legmagasztosabb, legfennköltebb emberi létforma, érzelmi, szellemi állapot – ha azt normálisan, az adott vallás szent könyveiben található, ma is értelmezhető, aktuális tanítások szerint éljük meg. Sajnos, manapság azonban igen ritkán találkozunk efféle valódi … → olvasásának folytatása

Jó nagyot markolt Kenneth Lonergan e Margaret című drámával, s amit markolt, azt a maga teljességében, szép komótosan, ki is szerette volna teregetni a közönség elé – nem csoda, hogy a gyártó stúdió felelős döntéshozói páni rémületükben az ölükbe hamuztak … → olvasásának folytatása

Megmondom őszintén, valójában engem nem érdekelnek azok a filmek, amelyek ma a sikert jelentik, amire tódul a nép és amelyekkel foglalkozó blogokat és filmes szájtokat szétkattintgatják a véleményüket véka alá rejteni nem tudó rajongók, akár pro, akár kontra. Nem érdekelnek … → olvasásának folytatása