Valamiért odalent Ausztráliában nagyon rá vannak kattanva a világvége utáni életre, talán túlságosan is süti a fejüket az ózonlyukon át a nap, talán ők látják a helyzetet realistán, onnan messziről, tudja a fene. Az is lehet, hogy maga az élet Ausztráliában (a vidéki Ausztráliában) olyan, mintha vége lenne a világnak… Mad Maxből mindenesetre kozmikus mérető popikon (illetve franchise) vált, és eme Országúti bosszú magyar címet kapott alkotás esetében is nehéz megkerülni az azzal való párhuzamot, még akkor is, ha itt most mindössze néhány nem túl hosszú jelenetben látunk autós száguldást a végtelen sivatagi utakon, valahol lenn, nagyon Délen.

A film alkotója David Michôd, nem bonyolítja túl mondandóját: van egy pali (Guy Pearce), akitől három igen zizi, részben sebesült fazon ellopja autóját (gondolom, egy Rovert, nem értek hozzá), amin az útmenti benzinkútnál éppen frissítőjét fogyasztó fazon begurul és a három csóka otthagyott, karambolos kocsiján utánuk ered. Nem fél tőlük, ám mégis leütik, amikor puszta kézzel akar a három fegyveresen elégtételt venni. Mikor magához tér, nem adja fel és vaktában elindul valamerre. Felvesz egy furcsa, sebesült srácot (Robert Pattinson), akiről hamar kiderül, hogy a három fazonhoz tartozik és mérges, hogy otthagyták. Így ketten folytatják az üldözést… Aztán üldöznek, üldöznek, míg meg nem találják a rablókat és ki nem derül, miért volt olyan fontos az ellopott autó. Nem azért, amire most tippeltek.

Rögtön a film elején megtudjuk, hogy egy gazdasági összeomlás után vagyunk, ami ezután csak annyiból lesz fontos, hogy a törvény, mint olyan, nem igazán működik: ember embernek lesz farkasa (itt dingója), a rendfenntartó erők bürokraták, és minden szakadt, lepusztul. Kevés a víz, benzin, stb. Fúj a szél, perzsel a nap. A rádióban kínai nyelven karattyol a didzsé, de a mellékalakok fele is ázsiai – nyilván ők az okai minden összeomlásnak, vagy csak ők élik túl? Nem tudom. Fémes, delejes, monoton hangú hegedű vagy duda tágítja végtelenné a horizontot.

A film műfajilag western, vagyis ezúttal inkább southern, ne zavarjon senkit, hogy itt nem lovagolnak, nem köpnek nyeleset a rágott bagótól és nincs a végén naplemente (illetve, az van, csak belelovaglás nincs – bár ami van, az is autentikus műfajilag). Nagy hallgatások, szinte dadaistán töredékes párbeszédek. Olykor mintha már paródiáját látnánk az efféle filmeknek, csak a végkifejlet, amikor minden addigi értelmet nyer, az rántja össze az egészet.

Viszont nem elég véres, nem elég brutális a film, márpedig egy ilyen filmnek nem szabad illedelmeskedni, ha szétlövik benne valakinek a fejét. Az kell bele, nincs mese. Guy Pierce egy arccal játssza végig a filmet, az is félig egy jókora, őszes szakáll alá van rejtve, viszont a rövidnadrág vicces. Pattinson engem idegesített, főleg a végkifejletben. Bírtam azonban a hangulatot, bejön a “világvége”. A cselekményről nem érdemes sokat beszélni, hiszen szinte nincs is, néhány -amúgy ötletes, de nem igazán látványosan kidolgozott- akció akasztja meg csupán Guy Pearce karakterének útját a végkifejletig… Mindent összevetve, a végével együtt egy jó közepes mozi ez, ha nincs más.

Asanisimasa: 5/10