Az bizonyos, hogy egy film felütése, az első kép pontosan ugyanolyan fontos a későbbiekre nézve, mint például egy regény első mondata. A jól eltalált kezdő hangok, gondolatok, látványok mintegy megteremtik, megelőlegezik azt a hangulatot, melyben, illetve, melyhez képest kell eltöltenünk az utána következő, egységnyi időszekvenciát. A Mocsárvidék című, hazájában szép közönségsikert arató spanyol thriller ebből a szempontból tökéletesen teljesít. Megkapó, különös szépségű tájat látunk madártávlatból, függőlegesen lefelé nézve, mintha az emberi agy végtelen tekervényeit mintázná a természet, amikor megalkotta a címben is említett vidéket. A színes, örvénylő fraktálokként burjánzó folyóágak, és a köztük elterülő, erdős, bokros, tocsogó láp Spanyolország déli területén található a Doñana Nemzeti Parkban, a Guadalquivir-folyó deltájában. A nyitó képek Hector Garrido Armonía fractal de Doñana y las marismas című könyvének lélegzetelállító fényképfelvételeiből, illetve azok digitalizálásából születtek, míg a film hangulatát sarkosan meghatározó képi világot Atín Aya szintén ezen a helyszínen készült fotográfiái ihlették. A nehezen megközelíthető, halálos útvesztőkkel teli, rejtelmes vidéken csakis rejtelmes, misztikus dolgok történhetnek – és lőn, így is történik.

Nyilván eszünkbe juthat Mundruczó Kornél hasonló helyszínen játszódó, szintén nem puha drámája, a Delta, de a Mocsárvidék mégis inkább a True Detective-féle nyomozós, misztikus, sorozatgyilkosos krimikhez köthető, mind hangulatában, hangvételében, mind ritmusában – mind színvonalában. Alberto Rodríguez filmjének középpontjában a nyomozati munka áll, melynek során a két Madridból érkezett zsaru próbálja meg felderíteni az elmaradott vidéken élő, zárkózott helybeliek körében az évek során lezajlott gyilkosságsorozatot, melynek csinos, szintén helybéli lányok estek áldozatul. Az amúgy is bizalmatlansággal gyanakvással teli, babonáktól és hiedelmektől fűtött légkört tovább súlyosbítja a korhangulat is: éppen vége Franco fasiszta diktatúrájának és egy új, ismeretlen, bizonytalan korszak vár a spanyolokra. A két zsaru közti viszony sem a megszokott bajtársi ugratós, viccelődős – egyikük Franco hű katonájaként még baloldaliakat is gyilkolt, éppen a másik bajtársait (aki ekkor még erről nem tud semmit). A nyomozás lassan halad, a táj gyönyörű, de nehezen járható és emberek pedig büszkék és bizalmatlanok.

Rodríguez hitelesen teremti meg az 1980 as év Dél-Spanyolországának auráját, mindenki cigarettázik, iszik (akár sok sörre egy üveg édes bort, majd megint sört, végül gint…), minden koszlott, terjeng a penészszag, hullik a vakolat, napszemüvegek, kocsik, zakók, nyakkendők, a kocsmában Santana és Baccara szól, full retró minden. Ez kötelező penzum, de ezenfelül átérezhetjük azt a lelkiállapotot is, ami egy új politikai rendszer bekövetkeztével, a kezdeti eufória után következik, amikor együtt kell élnünk a régi rendszer szolgáival és a régi rendszer ellenzékével, már akik megmaradtak. Sebek, golyónyomok mindenhol, a sublótban még ott a fegyver. Megnézhetjük, milyen lesz, amikor ezek végre eltakarodnak.

Amellett, hogy a Mocsárvidék izgalmas krimi, bonyolult tudati útvesztő is, melyet érzékletesen modellál a színhelyül szolgáló lápvidék. Különleges élmény ez a mozi, minden szempontból.

Asanisimasa: 8/10