Enyhe zavar mutatkozik az erőtérben, ugyanis Néma szív címmel a Cinemax mozicsatorna már többször leadta ezt a most mozikba kerülő, Csendes szív című új Bille August-filmet. Ugyanarról a filmről van szó, ne legyenek kétségeink.

Formátumát tekintve a tévés sugárzásban látom az illőbb, vagy inkább a megfelelőbb helyét a filmnek, hiszen egy meglehetősen intim, (jobbára) csendes, komoly témát, komoly problematikát felvető értelmes, elgondolkoztató, egyben igen megható filmről van szó, melyhez tán ma már jobban illik a széles tévéképernyő, előtte a kényelmes pamlag, kezünk ügyében papír zsebkendő, pohár bor és a többi kellék. De ha mozi, akkor legyen mozi is. Egy családi együttlétnek leszünk tanúi a történetben, nem először a skandináv filmben, ugyebár. A kedves, vidéki házban egy borongós őszi estén sorban érkeznek a vendégek, akiket a ház ura és úrnője, egy nyugdíjas háziorvos és hitvese fogad szertartásos kedvességgel. Megérkezik az idősebb lány, férjével és iPadjébe feledkezett kamasz fiukkal, megérkezik a házigazdákkal egykorú, magányos barátnő, végül megjön a kisebbik lány is, akinek pasija még majdnem elnyom egy kövér jointot a nyilván unalmasnak ígérkező családi piknik előtt. Bár még csak egy ronda, ködös október végi este van, a meleg nappaliban karácsonyfa áll, a sütőben karácsonyi vacsora készül. – Én már nem töltöm veletek az idei karácsonyt. – mondja a ház úrnője kedves mosollyal.

Esther (Ghita Nørby) ugyanis gyógyíthatatlan beteg, aki azért hívta össze a számára legkedvesebbeket, hogy egy meghitt estén elbúcsúzzanak egymástól és másnap, miután Esther a vendégeket gyengéd erőszakkal elküldte, férje segítségével megszabadulhasson a ráváró, elviselhetetlen kínoktól. Esther tervéről mindenki tud, de nem mindenki tudja felfogni és elfogadni és ez kétkedéssel, fájdalommal és erőltetett jókedvvel teli, disszonáns hangulat rányomja a bélyegét az estére – és ez a film lényege is egyben. August ebben a történetben az aktív eutanázia (amikor az orvos tevőlegesen is segíti a gyógyíthatatlan beteg halálát) témakörét járja körül, természetesen azonnal bokornyi morális kérdést felvetve. Ezek közül a vallási jellegű (jobbára mereven elzárkózó) megközelítéseket teljesen figyelmen kívül hagyja, az övé tisztán világi, úgymond polgári jellegű, humanista alapokra helyezett vizsgálódás. Ez a -mondjuk azt- liberális szemlélet sem szűkölködik azonban különböző, egymással akár gyökeresen szembenálló véleményekben.

Esther döntésén alapszik az egész, amiről biztosan tudjuk, hogy alaposan mérlegelt, józan meggondolások alapján hozta meg, a betegsége tulajdonságinak teljes ismeretében. Orvos férje ebben teljesen támogatja, sőt, segíti is a végzetes aktust. A gyerekek is tudnak az egészről, mégis ők azok, akik majdnem a lehető legnagyobb szenvedést okozzák édesanyjuknak. A felvetett kérdés már régen nem az, hogy van-e jogunk eldobni magunktól az életet, hanem az, hogy van-e bármiféle jogunk megakadályozni azt, aki erre készül, egy majdani biztosan bekövetkező, elviselhetetlen, normális emberi létet meghiúsító szenvedés elkerülése érdekében. Ezt a kérdést a történet szereplői különféleképpen hozzák meg, oda különféle utakon jutnak el, mint ahogy a nézők sem fogják “ugyanolyan szemüvegen” át nézni ezt a filmet.

Érdekes módon, August nem merült el a kézenfekvő komor, letargikus hangulatba, a film néha még humoros jeleneteket is tartogat, elsősorban a fiatalabb lány bohókás barátjának, illetve a nagyobbik lány fiának köszönhetően, a tőle megszokott könnyes, keserédes melankólia mellett. Igen precízen szerkesztett, átgondolt film ez, melyben még olyan apró részletekre is ügyeltek, mint az óramutatók/digitális számlapok kronológiája, melyek azonban tényleg csak a könyörtelenül múló, immár kiszámolt időt mutatják, azonban nem tikktakkolnak az agyunkba, mint Jack Bauer valamelyik szörnyű napjában, csupán a háttérben mutatják, mi van. Hogy még mennyi van… Hasonlóan precíz, átélt, olykor igen intenzív színészi alakítások vonnak bele ebbe az ábrázolt kényelmetlen kérdéskörbe. Ghita Nørby szelíd, szeretetteli fájdalmát élesen ellenpontozza a nagyobbik lányt alakító Paprika Steen fájdalomtól beszűkült tudatú értetlensége, a kisebbik lányt játszó Danica Curcic zilált idegrendszeréből kitörni képes bölcsessége, Morten Grunwald (a férj) meleg józansága vagy Pilou Asbæk (a kisebbik lány barátja) bumfordi életigenlése.

Egyszerű, tiszta és szép film, egy nehéz kérdésről. Asanisimasa: 8/10