Ahogyan azt már megszokhattuk, az HBO (Europe) által gyártott, kvázi nemzeti tévé-sorozatok (pl. Terápia, Aranyélet, Társas játék…) általában nem eredeti ötletből készülnek, rendszerint egy másik ország kevéssé ismert, bár helyben azért szép sikert arató szériájának (pl. a Terápia és a Társasjáték licensze Izraelből, az Aranyéleté pedig Finnországból lett beszerezve) egy másik ország kultúrájára, helyi viszonyaira, közéletére és jellegzetes figuráira, élethelyzeteire való átirata – melyek, legalábbis az általunk ismert magyar verziók esetében olyan jól sikerültek, hogy annak csak örülhetünk. No, de mi újság e tekintetben a szomszédban, ahol szintén van HBO, és szintén van helyi gyártású HBO-sorozat is? Nos, a cseh Mamon semmivel sem sikerült rosszabbul, mint magyar “kollégái”, bár igazán csehes vonásokat a prágai Hradzsin néhol, elvétve feltűnő skyline-jától és a tipikusan cseh pónemű és nevű szereplőktől eltekintve nem igazán találhatunk benne. Már ha a csehes vonásokat a méltán legendás cseh új hullám és az általa keltett, semmivel össze nem hasonlítható, joviális, élettel teli és életszerető hangulatok végtelen, csendes hullámzása jelenti, néhány hűvös korsó sör társaságában.

A Vladimír Michálek által rendezett hatrészes sorozat tök úgy néz ki, mint egy hamisítatlan, szürkés-kékre színezett skandináv krimi – ami viszont nem véletlen, mert ennek eredetije Norvégiában lett bemutatva nem sokkal korábban, hasonló címmel. A ritmus, az egész történet lassúdad sodrása, a jellegzetesen dizájnolt belső berendezésű, az óriási tereket hatalmas ablakokkal megvilágító, hipermodern luxusvillák mind egy svéd, vagy jelen esetben norvég történetet mutatnak, csak éppen cseh szereplőkkel. A norvég eredetit ugyan nem láttam, de a sztori szinopszisa szinte szóról szóra megegyezik az egy évvel későbbi cseh verzióval, így nem tudom azt sem, mekkora mértékben lett átírva a valóságban. Az viszont biztos, hogy legalább annyira érvényesen fogalmaz meg egy akár számunkra is jól ismert, közelmúltbeli történetet, mint azt pl nálunk az Aranyélet teszi. A cseh Mamonban a hajdani Csehszlovákia befolyásos vezetőinek burokban született fiacskái egy külföldi elitegyetemen (hahaha, a budapesti Corvinuson!) tanulják a gazdaság magasszintű működését és működtetését, ám annyira kreatívak, hogy egy titkos szervezetet alapítva mestertervet eszelnek ki, hogy a diploma megszerzése után hogyan nyúlják le a teljes cseh privatizációt… Nem, dehogyis juthat eszünkbe a mi kis Bibó-kollégistáink összeesküvése. Ők nem gazdasági szakembereknek készültek, hanem jogászoknak. Meg is nézhetjük magunkat.

A Mamon kulcsszereplői sikerrel végigvitték tervüket, azonban ők nem merészkedtek odáig, hogy egy egész országot lenyúljanak, megelégedtek néhány tucat milliárd cseh koronával. És éltek, mint hal a vízben – mígnem szép sorban és meglehetősen furcsa körülmények közepette elkezdték önkezükkel eldobni maguktól gazdag és sikeres életüket. Az első áldozat oknyomozó újságíró fia (Matej Hádek), családi érintettségből is tüzelve, elkezd nyomozni az ügyben, méghozzá olyan alapossággal, hogy szerencsétlenségére az összes többi öngyilkosságnál jelen volt, ami a rendőrség figyelmét sem kerülheti el. A hatodik rész végére, és jónéhány haláleset, valamint némi biblikus-misztikus párhuzam után persze, minden rejtélyre fény derül.

Szépen döcög a széria, mint a jó öreg Skoda S100-as motor egy újabb Skoda Superbben, miután belezötykölődtünk a sajátos ritmusú sztoriba és ha megjegyeztük a nem túl karakteres szereplők arcát és egymás közötti bonyolult viszonyokat. A főszereplő srác azért még simán elmenne bármilyen sorozatba, szimpatikus, jó figura, de sajnos elég egyedül van. A mellékszerepekben látható derék cseh színészek kissé idegenül mozognak a számukra ismeretlen tűnő műfajban, s bár néhányan nyilván láttak már ilyet (pl. a barátságos, szakállas-szemüveges, csúnyán beszélő főszerkesztő fazon, vagy annak írója biztos látta a Homelandet, vagy a Híradósokat), a legtöbbjük nem hagy mély nyomot. A sztori azonban izgalmas, mégha nem is túl eredeti, és jól is van elmesélve, ha van rá időnk, vagy kedvünk odafigyelni. Összességében a skandináv krimik kedvelői szeretni fogják – akinek Prága viszont kizárólag Hrabal és Svejk világa, az lapozzon. Vagy kérjen egy jó sört. Asanisimasa: 7/10