Konkrétan ma játszódik a Netflix éppen soros skandináv krimi-sorozata, hiszen a történések október aranyba forduló, hajnalonta azonban már ködös napjaiban játszódik Dániában. A lineáris cselekményvezetésű, de évtizedekkel korábban megtörtént eseményekből eredő történet részben tipikusan “skandináv krimi”, részben azonban teljesen mainstream sorozatgyilkosos sztori, melyben arra megy ki a játék, hogy ki az a gyilkos, aki szörnyű tetteinek színhelyén vadgesztenyékből fabrikált emberkéket hagy, mintegy aláírásképpen?

A tulajdonképpen teljesen átlagos “who done it?”-sztorit azonban egy kissé összekutyulja egy homályos gyermekrablási ügy, valamint a skandináv krimiszcénában sokszor előkerülő szociális jellegű alapprobléma, jelesül itt az örökbefogadás, illetve a hanyag gyermeknevelés problematikája. Ez ügyben egy kicsit el is vetik a sulykot az alkotók (Dorte Warnøe Høgh, David Sandreuter és Mikkel Serup), számomra legalábbis kissé erőltetettnek tűnik az, hogy a történet fő karaktereiből szinte mindenki nevelőszülőknél nőtt fel, legyen az illető rendőrnyomozó, szociális miniszter vagy éppen maga, A gesztenyeembereket faragó, pszichopata sorozatgyilkos. Ettől függetlenül azonban logikusan végigvitt, következetesen végiggondolt, komolyabb buktatók nélkül lezajló, izgalmas és fordulatos bűnügyi történet – a maga komótos, dán modorában.

Természetesen a nyomozást nő vezeti (a Castle című, hasonló műfajú sorozatból megismert Stana Katicra döbbenetesen emlékeztető Danica Curcic alakításában), ez ma már nem meglepő, hiszen a sorozatokat is inkább nők nézik, akik könnyebben szurkolnak egy nőnek. A partner pasas lesz (David Dencik), ő viszont eléggé magának való, nem igazán tiszteli a szabályszerűségeket és egyáltalán, unja az egészet. Megtudjuk, miért. Van köztük dinamika, nem vitás, de valahogy túl civilnek tűnik nekem kettősük, de tulajdonképpen ezt elmondhatom az egész dán bűnüldözésről is, legalábbis amit róluk e filmből megtudunk. Olyan tesze-tosza bagázs, bár lehet, hogy egyszerűen csak emberek, annak látszanak és úgy is tesznek, és hát a dolgukat teszik és meg is oldják. Maga, az egész sorozat is ilyen, hibátlanul teszi a dolgát, benne van minden, ami egy ilyen történetbe kell, még izgalmas is, ahol izgalmasnak kell lennie, de ennyi. Olyan, mint autóban a Volvo (ami ugyan svéd, de mindegy), tud mindent, sőt, mindent IS, bár egy kicsit lomha, de igen kényelmes, biztonságos, megbízható gépjármű. csak éppen dögösnek, egyéninek, “kúlnak” nem mondható. Ettől azonban még egy baromi jó kocsi.