Rohonyi Gábor és Vékes Csaba filmjét valójában már számtalan változatban láttuk: nem sok eredeti van abban a sztoriban, hogy egy csélcsap, de azért eléggé szimpatikus faszi nyakába szakad egy hajdani kapcsolatból, egyéjszakás kalandból, vagy más efféle afférból származó fia/lánya. A Szia, Életem! cím picit félrevezető, hiszen bár a szituáció igen problematikus, azért rendszerint nincs szó arról, hogy főhősünk emikatt távozna az élők sorából. Ez alkalommal sincs másról szó, minthogy a szétszórt, magát mások, de önmaga által is gyermeknevelésre tökéletesen alkalmatlannak tartó apa és balkézről jött friss gyermeke egymásra találnak. A közhelyes témát és tanulságot viszont igenis feldobja az apát alakító Thuróczy Szabolcs és a gyermeket játszó Pásztor-Várady Mór között létrejövő, hibátlan, maxicuki összhang. A köztük levő kémia simán elviszi a hátán a filmet, hogy ezzel a képzavarral éljek – miközben a töltelékjelenetekre már nem is emlékszem.