Végre itthon, az interneten is üdvözölhetjük hosszú és sikeres világkörüli turnéja után ezt a filmet, mely valóban Magyarázat mindenre, de legalábbis egy-két dologra biztosan. Viszont szerintem nem azokra a dolgokra, amire sokan gondolnak: nem valami társadalmi leleplező karcolat a film, mégcsak nem is baloldalilibernyák propaganda, mint ahogy baloldalilibernyákoló kormánypropaganda sem. Reisz Gábor (pl. VAN, Rossz versek) filmje által elmesélt történet valójában arra lehet magyarázat, hogy miért van elege a mai 18 éveseknek belőlünk, jóval idősebbekből. Pont annyira nemzedéki film a Magyarázat mindenre, mint amennyire az volt Török Feri Moszkva tere is: itt is, ott is az érettségi körül zajlik a balhé, miközben a háttérben itt is, ott is komoly társadalmi-politikai zűrzavar zajlik. A Moszkva térben ugyebár az ún. rendszerváltás zajlott, miközben a történet főszereplői csupán szerelmesek voltak, csavarogni, szórakozni akartak és valahogyan le szerették volna tenni az érettségit, más nem igazán érdekelte őket. Közben meg éppen berobbant a negyven éve alatt egyre langyosabb szocializmusba a vérnősző vadkapitalizmus, no és egyébként is, Ki a tököm az a Nagy Imre?

Itt is szerelmes a sztori főhőse, Ábel (Adonyi-Walsh Gáspár), miközben Janka (Kizlinger Lilla) csak játszik vele, Ábel a történelem érettségin ül és néma, mint a hal. Meg sem tud szólalni… A vizsgabizottságból próbálnak segíteni, de Ábel meg sem mukkan. Amikor Jakab (Rusznák András) megkérdezi, hogy miért van a zakóján kokárda… Nos, ez az ártatlan/provokatív kérdés a történet kulcsmomentuma, ebből fakadóan indul el a szarvihar, pestiesen szólva. Szerntem nem teljesen egyértelmű, milyen szándékkal kérdezte fel a tanár Ábel zakóján felejtett kokárdát: úgy vélem, segíteni akart ezzel, miközben ugyanennyire benne van az is, ami a későbbiekben kibomlik. Ábel szülei, különösen építész apja (Znamenák István) hithű kormánypárti, kimondva fideszes (A film egészében nevén neveződik minden, ami a történet társadalmi, politikai hátterét képezi, Orbán Viktortól Szijjártó Péterig – nyilván ezért sem készülhetett el a film Magyarországon. A filmet a Nemzeti Filmintézet nem támogatta, a Proton Cinema készítette a szlovák MPhilms céggel, a szlovák filmes alaptól kapott anyagi támogatásból.), miközben a történelemtanárról is megtudjuk, hogy mennyire tipikusan balliberális irányú politikai meggyőződése. A kormánypárti sajtó, egy feltörekvő, fiatal erdélyi (!) újságírónő ambiciójától hajtva, óriási balhét kerekít a kokárda-ügyből, minek következtében egymásnak feszül a fideszes apuka, a libsi tanár és a mindennek, de főleg a kormányhoz közvetlenül bekötött tankerületnek megfelelni akaró igazgató (Kocsis Gergely). Egymásnak feszül az értelmiség, minek hamar durva üvöltözés a vége – és szerintem éppen ez a címben is említett magyarázat mindenre, hogy miért nem érdekli a “mai fiatalokat” az, ami a mi, idősebbek életét, mindennapjait alapvetően tematizálja. Ábel tökéletesen magára marad a zűrzavarban, miközben csak szerelmes szeretne lenni, csavarogni, élvezni az életet és igazából leszarja magasról, hogy NER, meg libsi, meg ipari forradalom és a többi, miközben mi, idősebbek megfojtjuk egymást egy kanál vízben, egy olyan vitában, amiben nem nyerhetünk, s aminek nyertesei elérhetetlen messzeségben, magas falak, állig felfegyverzett őrezredek és golyóálló szélvédők mögött sütögetik pecsenyéjüket.

Persze, eközben Reisz szépen keretbe foglalja Magyarország XXI. százazad első évtizedeinek korhangulatát, s bár a figurái, azok motivációi még a durva valósághoz képest is sarkítottak, kihegyezettek, de amit megmutatnak, az kurvára hiteles, mert tényleg ez van. Ebből a szempontból így, ahogy van, el lehet menteni a filmet a Történeti Levéltárba, mert ugyanilyen tanulságos lesz ezt megnézni száz, kétszáz év múlva, mint most. Már, ha lesz akkor itt még valaki…