Category Archives: Film

Az ember eredendően lusta. Általában hajlamosak vagyunk a henyélést valami csúnya, rossz szokásként feltüntetni, azonban ha nem lennénk lusták, valószínűleg még mindig a majmokkal viaskodnánk a legérettebb fürt banánért. A lustaságból fakad az a számtalan mende, monda, mese és meskete, … → olvasásának folytatása

A sivatagot Rejtő szerettette meg velem. Végletes és végzetes színhely bármire is, kibírhatatlan forróság és fogvacogtató hideg, az életre tökéletesen alkalmatlan vidék (bár Attenborough bácsi megmutatta, hogy a sivatagban is burjánzik az élet, csak éppen nem úgy, mint ahogy mi … → olvasásának folytatása

Baromi nehéz úgy beszélni két felnőtt ember egymásra találásáról, szerelméről, majd a kapcsolatuk buktatóiról, s végül az újra egymásra találásukról, hogy az ne legyen geil, picsogós, idealizált, hazug, stb. Nicole Holofcener Exek és szeretők című független dramedyjében azonban a maga … → olvasásának folytatása

Ahogyan a brooklyni illetőségű, közismerten jazzrajongó és jazz zenész Woody Allen a jazzben, úgy a vidéki Coenék (Joel és Ethan Coen) a folkzenéhez kapcsolva mesélik el “a világ második legjobb gitárosának” történetét, akinek tehetsége ugyan megvolt ahhoz, hogy a legjobb … → olvasásának folytatása

Tegyük fel, hogy 1959-et írunk. Éppen most mutatják be Párizs legfényesebb filmszínházában egy bizonyos Régis Roinsard nevű filmrendező Populaire kisasszony című romantikus komédiáját. Nagy felhajtás, vörös futószőnyeg, pásztázó, hatalmas reflektorok, sorba fékeznek a díszbejárat előtt a különböző limuzinok, többségében kinyalt … → olvasásának folytatása

Miközben tudjuk jól, hogy francia barátainknál is jönnek föl, azért irigykedünk, hogy milyen jó lehet ilyen szabadon, előítéletek, gyűlölködés és efféle gyomorbajok nélkül élni, mint ahogy az állandó lakásproblémái, lelki és anyagi gondjai ellenére teszi Xavier (Romain Duris), immár harmadik … → olvasásának folytatása

Alaposan belefut a sötétbe az, aki ezt az új olasz filmet valamiféle ismert zsáner (úgymint krimi, thriller vagy “gengszterfilm”) koordináta-rendszerében próbálja értelmezni, de az sem jár jobban, aki mint tiszta művészetet próbálja felfogni, ahogyan a hangzatos olasz körítés körbefuvolázza e … → olvasásának folytatása

Nem árul zsákbamacskát a norvég Hans Petter Moland, amikor valóban Az eltűnés sorrendjében mutatja meg filmjének áldozatait, akik szerencsére ezúttal nem a nézők. Természetesen, az áldozatot sem úgy áldozatok, hogy tényleg belehaltak a forgatásba, hanem csak szerepük szerint haraptak – … → olvasásának folytatása

Megmondom őszintén, elsősorban azért halogattam az angol Stephen Frears idén négy Oscarra is jelölt Philomena című filmjének megtekintését, mert a forgalmazó (az általam amúgy kedvelt Mozinet) még 19-re is lapot húzva, hozzábiggyesztette az eredetihez ezt a bombasztikus Határtalan szeretetet mellékcímként. … → olvasásának folytatása