asanisimasa

A magyar filmekben is sok sört isznak, emelgetik a korsókat, lengetik jobbra, lengetik balra, öblögetnek, vedelnek, teli torokból énekelnek hozzá, de csak a negatív hősök koccintgatnak, nevesül a gaz labancok és az őket kiszolgáló árulók.

1955-ben készült filmben nincsenek labancok, árulók, viszont vannak munkások, katonák és bandázó gyanús alakok, reakciós vénemberek , szipirtyók  a kor filmművészetének elvárható sematikus figurái. A Kossuth díjas rendező merész módon a  film címébe helyezi a sört, igaz nem a korsót, hanem a legkisebb nyilvános helyen még kiadható mértékegységét a pikolót, vagyis egy kis pohár, 2 deciliter sört. A korabeli vonalas kritika hatásos erkölcsrajznak nevezi az ifjúság mindennapi életéről szóló alkotást. Marci (Bitskey Tibor) és Juli (Ruttkai Éva) fiatalok.

Egy házban laknak és erősen szimpatizálnak egymással, de mielőtt bármi is történhetett volna közöttük, Marcit besorozzák katonának (3 év kötelező sorkatonai szolgálat) Juli meg gyárba megy melózni. (Életfogytiglan vagy nyugdíjig).

Míg a fiú a hazát védi a gaz imperialista nyugat ellen, Juli a züllés útjára lép.

A három műszak után bárokba jár, jazz zenére táncol, és dobálja befele a pikoló világosokat számolatlanul.

Sok kis pohár sör, sok apró lépés a pokolba.

De, aztán jön a szocialista erkölcs mindent megtisztító ereje, jóra fordul minden, és jöhet a következő év: 1956.

Ajánlom azoknak, akik csodálják a régi nagy színészeket, akik még láthatták Őket, élvezhették nagyszerű tehetségüket és azoknak,  akik koruk miatt lemaradtak erről. Azért jók ezek a filmek, mert itt maradtak Ők velünk, a történeten meg jót kacaghatunk. Ilyen is volt rég a történelmi időkben. Ruttkai Éva, Bitskey Tibor, Bulla Elma, Görbe János, Sulyok Mária, Schubert Éva és még sokan mások .

Egy pikoló világos – fekete-fehér, magyar vígjáték, 82 perc, 1955

Minden szentnek maga felé húz a keze, vagy inkább a szíve, itt is ez történt. Fiatal filmesekkel, a POLIFILM iskola végezett, tehát képzett diákjaival felkerekedtünk és elutaztunk Brno-ba, azzal a céllal, hogy felfedezzük Morvaország fővárosának kocsmáit, és a bennük fellelhető aranyló folyékony kincset a helyi speciális söröket.

Kevesen tudják, hogy a Cseh köztársaságban nem csak csehek élnek, hanem morvák is, és az ő fővárosuk Brno, de ne legyenek kétségeink, azért ők is csehek, így imádják, és nagy mennyiségben fogyasztják a sört.

Látszik is ez szeretett fővárosukban, finoman szólva sincs szesztilalom, minden utcában söröző söröző hátán. A kicsiny, de lelkes filmes stáb arra a lehetetlennek tűnő vállalkozásra szövetkezett, hogy felfedezi és értékeli e kocsmákat és főleg az ott kínált söröket.

Segítségemre volt egy térkép, és Mirek barátom a helyi erő, minden kocsmák és titkok tudója.

Nem árulok el nagy titkot , ha megsúgom a sörök mindenütt kifogástalanok voltak.

Ajánlom ezt a remek kis filmet, minden tudásra és utazni vágyó, kalandokat kereső sörszerető embernek.

Magyar rövid film 10 perc

Rendező: Mester Kis Ákos

Főszereplő Merza Gábor (a képen)

Gyártó: POLIFILM Műhely, 2011 .

Megtekinthető: http://www.youtube.com/user/igazipolifilm

A Prágában játszódó vígjátéki elemekkel tűzdelt filmdráma egy öregedő, 65 éves, de még virgoncnak tűnő férfiúról szól, aki feladja tanári állását, előbb biciklisfutárnak áll, de a tempót már nem bírván nyugodtabbnak tűnő állást vállal egy bolt üvegvisszaváltó részlegében.

De itt is zajlik az élet emberi kapcsolatok formájában.

Hősünk élettapasztalatát és emberek iránti elkötelezett szeretetét bevetve segíti, irányítja tévelygő kuncsaftjait és kollégáit a boldogság felé vezető rögös úton. Míg a vegyesboltban jól alakulnak a dolgok, otthon fokozódik a feszültség, de az elszánt üvegvisszaváltóst nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon, főleg, hogy elmeneküljön. A mindent elsöprő happy endben úrrá lesz az otthoni problémákon is.

Ebben a filmben nem a sör a főszereplő, nem is a göngyöleg, amiben tárolják eme nemes nedűt, de mivel cseh filmről van szó a háttérben, folyamatosan ott csörömpölnek szatyorból ládába és onnan is tova a film sajátos háttérzaját és a címét is adó CSEREÜVEGEK.

A rendező az Oscar díjas Jan Svěrák és édesapja Zdenek Svěrák, a cseh Sean Connery.

Kitűnően megértik egymást, a cseh újhullámot és a Hollywood-i melodrámát ötvöző közönségbarát filmben. Mindenkinek ajánlom, aki szeret elandalodni, közben egy kicsit izgulni és nézni és nézni a szép képeket és a lassan de biztosan hömpölygő általános boldogságba futó cselekményt.

Csereüvegek – színes, cseh filmdráma, 100 perc, 2007

Soha nem gondoltam volna, hogy a művelt és civilizált világban is élnek olyan bennszülött emberek, akik különböző segélyekből, kisebb stiklikből és egyéb meghatározhatatlan dolgokból élnek. Egész nap vedelnek, döntik magukba a szeszes italokat, mindent, amit találnak, vagy eléjük tesznek. Ebben a filmben a sör és a sört fogyasztó ember nem a legszebb arcát mutatja.

Társfőszereplő ő, mármint a sör, a többi alkoholt tartalmazó itallal, de gyakran, igen gyakran csak kísérője az ütősebb anyagoknak. A szesz mellett főszerepet játszó 13 éves Gunther nagy számú családjával, apjával, három nagybátyjával él együtt a nagyi lelakott házában. Szemtanúja és részben részese a léha életnek, a nem éppen friss, de újonnan felszedett nőcskék lehangoló társaságának. Úgy tűnik a család céltalanul él, de ez nem igaz. Céljuk a semmittevés, a hatalmas mennyiségű alkohol beszerzése és elfogyasztása. Mi lesz ebből a gyerekből, ha felnő, hisz előtte az élet. Erre a költőinek szánt kérdésre is választ kaphatunk a film megtekintésekor.

Ajánlom azoknak e filmet kik nem ismerik ezt az életformát, és azoknak is, akik igen, mindkettő társaságnak okulásképpen és igen lehet változtatni az életen, amíg késő. Mindenki döntse el, hogyan szeretne élni, MOST.

Szarul állnak a dolgok – színes, feliratos, belga-holland vígjáték, 108 perc, 2009

Bohumil Hrabal író regényéből készített filmet Jirí Menzel, nem az első és nem az utolsó közös munkájuk ez.

Különös munkakapcsolat és barátság az övék. Hrabalról köztudott, hogy nagy korhely, törzskocsmájában, a Tigrisben döntögeti a sört, számos hasonszőrű cimborájának társaságában, nap, mint nap. Menzel viszont puritán ember, cseh létére szokatlanul nem szereti a sört, sőt antialkoholista, ásványvizet iszogat borospoharából. Mégis Ő az  egyik legjobb filmes ábrázolója a sörivó, kocsmázó, lumpoló, a munkában nem megszakadó kisember világának.

Filmünk, mint már a címéből is megtudhatjuk, falun játszódik, Prágától nem messzire. Itt éli egyhangúnak tűnő életét a Bán János magyar színész által megelevenített félnótás kocsikísérő, kollégája s egyben főnöke a hirtelen haragú, ám de jólelkű sofőr, a romantikus lelkű körorvos, a szerelmeskedni vágyó ifjú párocska, az asszonykájára féltékeny férj. Megannyi tipikus falusi figura élete elevenedik meg, kacagtató epizódok sorozatában. Ragaszkodnak hagyományos szokásaikon alapuló életükhöz, például itt tudhatjuk meg, hogy pince lépcsőjén lejtmenet a hatodik grádicson (…valójában a hetediken… megjegyzés: efes) elhelyezett sör hőmérséklete a legmegfelelőbb az emberi fogyasztásra. De ezt a falusi idillt megzavarni látszik a modern életet képviselő prágai főmufti, aki igen olcsón nyaralót óhajt szerezni a faluban, pont a mi ütődött kocsikísérőnk lakóházát szemelte ki. De a falusiak ellenállnak a modernizációs törekvéseknek. Hogy mi történik és mi nem, az csak akkor tudhatja meg a kedves olvasó, ha megnézi e filmet. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne vidáman eltölteni 98 percet az életéből. 

Az én kis falum – színes, magyarul beszélő, csehszlovák vígjáték, 98 perc, 1985

Ki ne hallott volna e hazában a film címszereplőjéről, Svejkről? Hašek cseh író világhírű hőséről, a félnótás prágai kispolgárról, kinek más vágya nincs, mint törzshelyén a Kehely kocsmában leülve hasonszőrű cimboráival találkozhasson.

Korsó söröket üríteni, és telire cserélni, közben történeteket mesélni, a szomszéd házmester feleségének titkos szeretőének, házvezetőnőjének elveszett kiskutyájáról, és a megtalálónak járó magas jutalomról, és hasonló épületes esetekről értekezni.

A cseh polgár állandó kísérője, élete, védőitala, nélkülözhetetlen velejárója a sör. Így van ezzel a 202 perces film majd összes szereplője, élükön Svejkkel, akit a katonai orvosi bizottság hivatalosan és végérvényesen együgyűnek nyilvánított. Megkapta tehát az obsitot, de történt egy kis baj. Nem elég, hogy Ferdinánd trónörököst meggyilkolták Szarajevóban, de Ferenc József császár portréját, ami ott függött a Kehely falán, leszarták a legyek. Svejk mint derék cseh polgár és hazafi a császár orcájáról eltakarítandó ürüléket nagy köpésekkel próbálta abszolválni, melyeknek következtében  büntetésből újra besorozzák. A történet itt kezdődik és végeláthatatlan kalandok sorozatával folytatódik, végig az I. világháború helyszínein. Az amúgy teljesen alkalmatlan katona végig harcolja a nagy háborút, na persze a maga egyszerű módján és a szerencsével sem állva hadilábon.

A film 1957-ben készült, az első csehszlovák színes filmek egyike.

A címszerepben láthatjuk az ifjú Rudolf Hrusínský-t, a nagyszerű cseh színész, akit Márkus László szinkronizált zseniálisan. Ajánlom a filmet, kiknek van idejük a felhőtlen szórakozásra, a vidám időtöltésre és nagy kacagásokra.

Svejk, a derék katona – színes, magyarul beszélő, csehszlovák vígjáték, 202 perc, 1957

Hogy a németek se maradjanak ki a jóból, és a kedves film és sörszerető olvasóink sem… Rainer Werner Fassbinder, a világhírű nyugat-német filmrendező, nem a humoráról híres.

Most sem tagadja meg önmagát, és egy nagyon komor és tragikus színes filmet forgatott az 1970-es évek Németországáról, Hansról, a sokat próbált német polgárról, régiesen szólva proletárról, aki idegenlégiósként és rendőrként is dolgozott, de a kor erkölcsi elvárásainak nem felelt meg.

Mikor egy prostituálttal való intim kapcsolata a napvilágra került, a rendőrségtől kirúgták.

Munkáját elvesztvén élete kilátástalannak tűnt, anyja elvárásainak sem tudott megfelelni, szerelmét sem tudta feleségül venni, helyette egy boldogtalan házasságban élt. Verte az asszonyt és nagy mennyiségben fogyasztott alkoholt, főként sört.

Hogy fenntartsa magát és családját, zöldségkereskedőként tolta kocsiját a városban, nap mint nap, tengetve életét egyik napról a másikra.

Munkája után törzskocsmájában, sorstársai társaságában döntik magukba a sört. Nem felhőtlen, örömteli sörözés ez, inkább kényszeres pótcselekvés a mindennapi tudatvesztés igényével.

Hősünk amúgy sem szerencsés élete megbicsaklik, egy hirtelen és súlyos betegség miatt rosszabbra fordul a sorsa. Idővel végképp feleslegessé válik.

A főhős egy tudatos elhatározásával zárul a film, törzskocsmájában felesége és barátai szeme láttára.

Megsúghatom a happy end itt most elmarad. Ajánlom a filmet azon filmszerető nézőknek, akik intellektuális megközelítésben is szeretnék megérteni egy a 1970-es évek elején élő alkoholista és rokkant zöldségkereskedő szenvedésekben gazdag életét, bukásának társadalmi beágyazottságát, predesztináltságát.

A II. világháború utáni újjáépítés és nyugat-német gazdasági csodát követő kiábrándulásról, a nagyvárosi elidegenedésről, a vesztesekről szól ez a film drámai erővel.

A zöldségkereskedő – színes, német dráma, 88 perc, 1971