A Duna II. Autonómián 21.00-kor kezd a Fél Nelson című amerikai dráma, amit már ajánlottam a minap, így most is ezt teszem. Dráma, narkós tanár a külvárosi iskolában, magány, effélék: jó film, nagyon jó színészekkel.
A tv2-n 21,20-tól Durr, durr és csók, ami egy nagy baromság, de annak kifejezetten szórakoztató. Piti bűnöző, aki véletlenül csöppen egy filmforgatásba, ahol rendőrt kell játszania, ráadásul trénere egy igaz rendőr, aki viszont utálja az egész hercehurcát. A képen a két főszereplő: Val Kilmer és Robert Downey Jr.
Aztán mára ennyi is.
ritmusú, viszonylag hosszú snittekből építkező mozi. Vonzza a nézői tekintetet, lényéből árad, sugárzik valami titokzatos, megfejthetetlen izgalom.
akkor hallunk róluk, ha hírhedt porszívónevű terrorszervezetük felrobbant valahol valamit. A 
állnak egymással, az egyik zenész mindig a másik játékának hangjai közé üti be saját variációit, így a txalaparta zene egyre jobban gyorsuló, végén forgószélszerűvé váló, virtuóz ritmusképletté áll össze. Persze, olykor játszanak hagyományos dallamokat is, persze amiket a hangszer korlátozott hangkészlete megenged. Egyik a dallamot kopogja, míg a másik a ritmust tolja alá. De az igazi az, amikor a két zenész cipzárszerűen egybefűződő játékából születik meg a zene. A filmben látunk egy másik txalaparta variációt is, itt a játékosok kezében tartott különböző hosszúságú facsöveket a padlóhoz ütve állítják elő ugyanezt a struktúrájú zenét, azzal a különbséggel, hogy ezt nemcsak ketten, hanem többen is játszhatják. A film élő főszereplője két tx-zenész, Igor Otxoa és Harkaitz Martinez de San Vincente, akik sajátos hangszerükkel beutazzák a világot, sőt, bizonyos helyszíneken le is gyártják az ott jellemző anyagokból, Lappföldön jégből, a Szaharában kőből; valamint hangfelvételeket készítenek helyi zenészekkel az örömzenélés (és a world music globalizációja) jegyében.
akadálytalanul képes áramlani különböző kultúrákon, népeken és tájakon keresztül, és milyen tökéletesen megfelel az emberiség közös nyelvének. Két zenész, ha találkozik, akkor is igen gyorsan megérti egymást, ha a világ két ellenkező végéről származik is és egyáltalán nem beszéli egymás nyelvét. A film, a furcsa baszk hangszer különböző zenei környezetben történő tesztelése mellett, elsősorban ennek a szép, bár közhelyes gondolatnak demonstrációja. A két kedves arcú, mosolygós baszk zenész (még véletlenül se jusson eszébe senkinek az ETA) kultúr-turisztikai roadmoviejában először Indiába, majd a jégbe fagyott Lappföldre, majd Marokkóba, aztán a mongol sztyeppére, onnan a belső-szibériai tundrára utazik, hogy ott helyi erőket keressen fel, akikkel aztán azok saját hangszerei kíséretében zenéljenek egyet. A txalaparta hangját így nem tudjuk megunni, hiszen egyszer egy virtuóz indiai dorombművész, máskor egy komplett berber gnawa-zenekar vagy egy mongol torokénekes fűszerezi a hipnotikus hatású kilim-kolompoló 
baszk zenét. A zene mellett a film látványjellegét erősíti az igényes fényképezés (Raúl de la Fuente munkája), mely lenyűgöző panorámákat mutat a világ körüli utazásról, amellett, hogy szinte szociografikus hitelességgel ábrázolja a Föld különböző területein élő nomádok hétköznapjainak jellemző tevékenységeit is. Végtelen derű száll a zene szárnyán. Legfeljebb csak az sokallja a folytonos mosolygást, aki már vett részt hosszú, földrészeken, idegen kultúrákon átívelő hátizsákos utazáson, mert az tudja, hogy azért egy ilyen trip közel sem mindig móka és kacagás. A filmben azonban semmi negatívum nem látható ebből, így tényleg csak arra gondolhatunk, hogy a zene felszabadít, továbbá boldoggá, egyenlővé és testvérré tesz. Továbbá, nyilván a bütyköket, húzódó izmokat, a hasmenést és a fagyásokat is gyógyítja. De amúgy a film jó szórakozás lehet azok számára, akik a Szigeten mindig a Világzene-színpadnál kötnek ki, adtak már pénzt a Greenpeace-nek és a 
magyar szellemiség” jegyében történik? Ajjajjajj, akkor nagy a baj…
melyben a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében önmagát védi – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően (kép), a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos beszólásaival egyszemélyes showműsorrá változtatta, rajongók kezdték látogatni a tárgyalásokat, és füttykoncert, ováció övezte minden megszólalását. A képtelen előadás, Lumet értelmezésében, tökéletesen rávilágít az amerikai jogrendszer buktatóira is. Provokatív, gondolatébresztő film ez, ha valaki veszi az adást és tényleg Diesel tényleg jó benne. Most mondjam azt, hogy e film által talán könnyebben meg lehet érteni bizonyos magyar büntetőpereken tapasztalható furcsa dolgokat is?
a körülötte kulmináló eseményeket, a feje felett, füle mellett közben veszekednek, sértődősködnek, megbékélnek és pereskednek barátok, ismerősök és idegenek. Zuckerberg kis girnyó, de kőgazdag pókként csücsül mára 500 millió juzert fogva tartó hálója közepén, és látszólag ezt baromira leszarja.
elfoglalhatta a helyét, Menczel Róbert tőle megszokott masszív, geometrikus tömbökkel elkerített és hasonló anyagból készült, olykor franciaágyként, máskor szószékként is funkcionáló bonc-(vagy étkező-, vagy úr-)asztalokkal felosztott üres játékterével szemben, mely tökéletesen irányítja a nézői figyelmet a lényegre: a huszadik századi magyar történelem sorsszerű és sorsfordító, 1940-től ’46-ig tartó 6 évének történetét korabeli jellegzetes figurák jellemző élettörténetein keresztül feldolgozó nagyszabású tablóra.
keresztül, a szokott iramban, nagy lendülettel halad előre, olykor ellenállhatatlanul mulatságos jelenetek is láthatunk. Závada regényből drámaiasított tablója nem valami száraz, ex catedra előadás, nem is iskolai ünnepségeket idéző didaktikus csasztuska-show, hanem egy furcsa, bizarr történelmi kabarérevü, szinte Brecht színházát és az eötvösi kortárs operát megidézve. Závada fanyar humorú, néha szabadversbe forduló dalszövegei néhol brechti songokként, máskor tipikusan pesti, körúti kuplékként, máskor az avantgárd opera recitativóiként szólalnak meg Bella Máté ügyes, asszociatív és ötletes megzenésítésében.
vele csak levelezés útján vált szót, ő vaskézzel neveli fiát, és esik szerelembe, nem a férjébe. Pontos figura Flórian (korábban Flamm) alezredes, aki svábból lett vérmagyar, de belül megmaradt identitását, személyiségét kereső, gyarló és szerethető embernek, Znamenák István mély alakításában; de pontos a szélsőjobb téveszméibe görcsösen kapaszkodó, izgága és ágáló öccse is, akit Földi Ádám játszik, sablonos, klisészerű az ő karaktere, de elég csak a mai Parlamentünkbe bepillantani, ugyanilyen sablonos, klisészerű figurákat látni a patkó “jobbik” székeiben ma is. Kitűnő Szabó Kimmel Tamás a koncepciós perek-jelenetben, amit frivol, de igen találó ötlettel, táncdalénekes pózban tetszelegve, showmanként vezet elő. Megejtő, de nagyon drámai is Gáspár Kata dévaj csábítóból megesett riadt lánykává való átváltozása. Nagyon helyes, nagyon ügyes a tánc- és énekkar, valamint a zenekar is: a 
Este pedig legyen 
wim
efes
perry55
szaszo
