15.10-től a film+-on csekkolhatjuk, hogy milyen volt Bud Spencer, amikor még nem tudta, hogy badszpenszer akar lenni, és még viszonylag normális krimiben 
gondolkodott/gondolkodtak benne impresszáriói. A Piedone, a zsaru, 1974-ből, szerintem egyik legjobb filmje. Imádtam benne a nápolyi utcákon száguldozó Alfa Rómeó-rendőrkocsikat, a majdnem igazi camorra-fílinget, valamint az ominózus fagyasztott halas csetepatét.
Aztán késő estig semmi. 23.25-kor a Dunán egy francia dráma, Martha…Martha címmel, mely egy nyughatatlan lányról szól, aki ki szeretne törni unalmasnak tartott életéből. A címszerepért Valérie Donzellit megdíjazták Cannes-ban, annak idején.
Ezzel párhuzamosan, 23.30-tól az RTL-en egy valódi nagyszabású, dél-koreai kardozós, kosztümös, háborús film, A penge szövetsége veszi kezdetét. Az efféle filmek mindig nagyon látványosak szoktak lenni, valószínűleg itt sem lesz másként. (kép) Bár, ekkor már úgyis alszik mindenki…
A sorozat szakít azzal az alapdramaturgiával, hogy van egy egész évadon átívelő főeset, és epizódonként Dexter (még mindig Michael C. Hall), jó sztahanovistaként, megold mindig még egyet-egyet, fináléban pedig jön a fóliázás, szike, mintalemez. A főeset megvan, ráadásul kiváló gonosszal, a John Lithgow egészen vérfagyasztó látszólag békés családapaként, templomi kórusvezetőként, satöbbiként. Közben pedig igen sajátosan, példátlan brutalitással dolgozza fel sanyarú gyermekkorát, minek eredménye rengeteg hulla. Dexter azonban veszi a lapot, és a végére teljesíti is hivatását, hiszen végül is erről szól a sorozat. Akad néhány mellékeset is, de feltűnően sok epizód záródik a megszokott kivégzéses finálé nélkül, ehelyett Dex családi élete bonyolódik, párhuzamosan Laguerta hadnagy és Batista örmi is teljesen egymásba gabalyodnak, de Debra érzelmi élete is komoly hajtűkanyarokat vesz ebben az évadban.
A főcím a régi, még mindig a legesztétikusabb, legétványgerjesztőbb a mezőnyben, tökéletesen megelőlegezi a sorozat fanyar, bizarr, fekete humorát – ami ezúttal szinte kizárólag Dexter belső monológjaira szorítkozik. Debra szájából persze hull a kapa kifele, Masuka sem fogja vissza magát perverz beszólásaiban, ezek azonban már rutinszerűen durrannak el, itt, a negyedik évadban már észre sem vesszük. A sorozat krimi- illetve thrillerjellege azonban erősen tompul a feldúsult melodramatikus történetelemek miatt, ami a sztorit és Dexter személyiségét is közelebb hozza az átlag családhoz, miközben mondjuk, a számítógép-programozó apuka és óvónő anyuka összebújva elheherészik egy epizódon, miközben a gyerekek már ágyban vannak, belül jól elmorfondíroznak azon, ha ők is ilyen tökös legények lennének, mint Dex, akkor az a bunkó főnök se ugrálna annyit, satöbbi. Egyáltalán, a melodráma jól kontrasztos a pszichopata Dexterhez. Viszont így picit unalmasabb is lett a sorozat. De a Lithgow által alakított Hármas becenevű szörnyeteggel való nagyívű összeütközésnek is szép tér nyílt így, hogy nem lett ez az évad szétaprózva, mindenféle apró-cseprő gonosztevők helyére rakásával. Talán soha nem is lett ilyen szépen bemutatva egyetlen ellenfele sem Dexternek, mind pszichológiájában, mind családi körülményeiben, mind történetében.
Szóval, Caprio kurva jó. Ahogyan végigviszi a figurát a mit sem sejtő tengeribetegségtől az egyre erősödő üldözési mánián keresztül a teljes hasadásig, úgy, hogy közben mi nézők, az égadta világon semmit nem sejtünk, az fenomenális. Ezzel az alakítással teljes jogú utódjává vált Scorsese hajdani médiumjának, Robert De Nirónak.
az alapeset, még a Petrocellivel a főszerepben, gyerekkorom nagy élménye volt. Úgy emlékszem, ez volt az első 18 éven felülieknek szóló film, amire beengedtek a kádári idők zsarnok mozijegyszedő nénijei. Pedig nem volt benne semmi. Másfél óra száguldás a semmibe. Ma már másképpen gondolom, de ezt nem itt fogom kifejteni, talán majd egy külön posztban, ha egyszer kezem közé kerül újra az eredeti 
21.25-kor kezdődik mindkét mai ajánlatom, ráadásul mindkettő háborús tematikájú, mégis két tökéletesen ellentétes alkotás. 
sem képes elérni ma ezt a szintet. Utána akár maradhatunk a film+-on is, mert a következő film, a francia 
21.35-kor az m1 folytatja a fura figurák fesztiválját, a 
E második részben Lisbeth (Noomi Rapace) továbbra is a rendőrség érdeklődésének középpontjában áll, ami szokásosan, nem igazán zavarja abban, hogy végezze dolgát: ritkítsa a nőgyűlölő férfiak tömött sorait. Ez alkalommal azonban nem várt helyen kell keresgélnie. Hű barátja, az oknyomozó újságíró Mikael (Michael Nyqist) ismét a rendőrség orra előtt jár, és a lányt segíti. Feltűnik a történetben még egy valós személy is, az olasz származású svéd ökölvívó, Paolo Roberto személyében, aki önmagát alakítja. A problematika szintén valós, mondhatni, mindennapi, az ellenfél ezúttal azonban nem szexéhes exnácik, hanem… na kik azok, akik a náciknál is veszélyesebbek, és akikkel a lány a tűzzel játszik? Igen, ők.
Vérző olaj, Boogie Nights, Magnólia
wim
efes
perry55
szaszo
