Tag Archives: 7/10

Ahogyan Daniel Kehlmann e film alapjául szolgáló regényében is írja: “Manuel Kaminski! Nem ismeri, mondta a vendéglősnő, nyilván nem idevalósi. Huszonöt éve itt él, mondtam. Tehát nem idevalósi, felelte a vendéglősnő, mindjárt gondolta.” Nem ismerünk Manuel Kaminski nevű vak festőt a művészettörténetben, … → olvasásának folytatása

Szeretem Rémi Bezançon filmjeit (pl. a Hátralévő életed első napját, vagy A legszebb dolog címűt), mert nem kívánnak megfelelni trendeknek, nem hajszolják a sikert azzal, hogy alámennek a nézők vélt, vagy valós igényeinek, de nem is emelkednek beláthatatlan, felfoghatatlan művészi … → olvasásának folytatása

Nagy volt a titkolózás, hiszen még mi, többé-kevésbé bennfentesek sem láthattuk (néhány speciális fesztivál látogatóin, valamint a németeken és a svédeken kívül) korábban a világpremiernél a teljes egészében FPS (first person shooting) nézőpontból forgatott akciófilmet, a Hardcore Henryt. Természetesen nem értem … → olvasásának folytatása

Nem tagadom, eléggé idegenkedem a még élő személyekről készült életrajzi filmektől, főleg ha azok “nagy emberekről” szólnak. Elég nehéz objektíven beszélni erkölcsi, vagy más természetű hatalmasságokról, ha az történetesen még él, szubjektíven meg minek? Tettekről lehet, de személyekről nem. Elképzelni … → olvasásának folytatása

Maró savba mártott élű vésővel faragja ki a modern társadalmak párkapcsolatokra, a párválasztás berögzült sémáira, illetve magára, a szerelemre jellemző felfogásának “obeliszkjét” az új görög film fenegyereke, Yorgos Lanthimos széles nemzetközi összefogással készült A homár című, igen komoly díjakkal jutalmazott … → olvasásának folytatása

Az osztrákok két lábon járó lelkiismerete, Ulrich Seidl (korábbi filmjeiről, a Kánikuláról, a Tervezett veszteségről, a Házi kedvencekről, az Import/Exportról, valamint a Paradicsom-trilógiáról, tehát a Szeretet/Szerelemről, a Hitről, valamint a Reményről már írtam sokat) ezúttal mintha kicsit túltolta volna azt a bizonyos szekeret a még … → olvasásának folytatása

Borítékolom, hogy különösebb visszhang nélkül, ám közel sem megérdemelten tűnik el ez A boldogság titka című argentin mozi a feledés homályába. (Ne legyen igazam, de az imdb-s 6.0 nem sok jót sejtet.) Bár a címbe foglalt titok nyitjára nyilván mindenki … → olvasásának folytatása